SUNSET és KIES keresztinterjú | Hiszünk ebben a zenében

Nyárzáró, modern arcoknak: KIES x SUNSET

Az A38-on méltóképp zárjuk majd a nyarat: a hazai gitárzenei színtér két ígérete, a SUNSET és a KIES ad majd egy-egy nehezen felejthető klubkoncertet. Zúzós grunge, húzós rock and roll, modern metálos hatások és pozitív, életigenlő dalszövegek – kellhet-e ennél több? Mielőtt azonban színpadra állnak, a két zenekar faggatta egymást a szövegekről, közös turnéjuk árnyoldaláról, gyújtópontokról és még sok másról.

A SUNSET kérdezi a KIES-t

Mi történik amikor Kies és Stubborn egy napon van az ország ellentétes pontjain? (Kaldenekker Ferenc utóbbiban basszusgitározik, előbbiben pedig gitározik.)

Ha megoldható, mert van annyi idő a két koncert között, hogy átérjek, akkor átutazok és lenyomom mindkét bulit. Viszont, ha ez így nem megoldható, akkor a KIES egy gitárral trióban, nélkülem nyomja le a koncertet. Eddig működött a dolog és próbálunk mindig a megoldásra törekedni.

Mit gondoltok, miért éri meg befizetni előzenekarnak egy turnéra és hol az a pont, amikor az már kidobott pénz?

A szélesebb körű elérés érdekében megéri, persze csak, ha belefér a zenekar pénzbeli keretébe. Többen megismerik a zenekart, el tud érni olyan emberekhez, akik egyébként egyébként mondjuk nem hallanának a róluk. A pont pedig ott van, amikor már nem tud hozzáadni a zenekar nevéhez, és már csak kidobott pénz, amit lehetne más zenekarral kapcsolatos dolgokra is fordítani, amik az adott helyzetben jobban előre vinnék a zenekart.

Nagyon szeretem nézni a zenekart, mert a pro hozzáállást belengi egy pozitív lazaság. Annak ellenére, hogy alig pár éves a zenekar, hogy sikerül ilyen profin menedzselni a KIES dolgait?

Köszi, örülök, hogy így látod. Mivel mindenki zenekarozott már különböző formációkban, így összegyűjtöttük az eddigi tapasztalatokat és próbáljuk nem elkövetni azokat a hibákat, amik az előző zenekaroknál a tanulópénzek voltak. Sokat agyalunk, tervezgetünk és mindig küldjük egymásnak az észrevételeket, infókat és nyomatjuk a dolgokat.

Demokrácia, vagy diktatúra? Ki a főnök és mik a gyújtópontok?

Egyértelműen demokrácia. Mindent átbeszélünk, közösen találjuk ki a dolgokat. Megpróbáljuk úgy intézni, hogy mindenkinek megfeleljen az adott dolog, vagy marad a három az egy ellen arány, ami szomorú, de ez van. Nincs effektív főnök, pont a fentiek miatt. Én összegzem a dolgokat és intézem a zenekar ügyeit, de mindenkinek megvan a “feladata” és mindenki kiveszi a részét az egészből.

Melyik a kedvenc saját dalotok és miért?

Kovács Gergely (dob): Mérges – mert koncerten utolsó szám ként szoktuk játszani, és akkor tényleg mindent bele adunk, és az az energia szétnyomja helyet.

Kiss Milán (ének, gitár): Tűz, víz, repülő – mert zeneileg azt tarom a legérdekesebbnek, és király mikor elkapja a közönséget, és velünk együtt éneklik a refrént.

Szűcs Ádám (basszusgitár, vokál): Tűz, víz, repülő – azt szeretem a legjobban játszani élőben, úgy érzem, hogy ott megmozdul valami.

Kaldenekker Ferenc (gitár): Vihar – nem nagyon játsszuk élőben, de nagyon bírom azt a track-et, néhol elég metálos, szövegileg pedig elég mély gondolatokat/helyzeteket boncolgat.

Mit utáltatok bennünk a legjobban a közös turnén? Szerintetek miben kéne fejlődnünk?

Ádám: Én utáltam, hogy a Sanyi nem szeret TV-t nézni, pedig én fekvés előtt mindig nyomatom a TV-t, persze aztán meg két perc múlva elalszik.

Gergő: Én nem szerettem azt a gitárállványt, mert alig tudtam hova tenni a buszban, és mindig útban volt. Minden király volt, nagyon szerettük!

A KIES kérdezi a SUNSET-et (A kérdésekre Hámori Dávid dobos válaszolt.)

Ki hol játszott/hol játszik a SUNSET-en kívül?

Ádámmal (Devecz Ádám gitáros) gyakorlatilag együtt kezdtünk el zenélni, kis túlzással rögtön a SUNSET volt neki, de volt beugrós itt-ott. Zozinak (Hunyadi Zoltán énekes) sok zenekara volt, az egyik kedvencem a Come Shot Jurney (ba-dum-tss), aztán a ManGod, ahol beleszerettünk a hangjába. Norbi (Cindel Norbert gitáros) vendéglátó zenészként is funkcionál. Sanyit (Fehér Sándor basszusgitáros-énekes) már a SUNSET indulásánál le akartuk nyúlni a Restore-ból, jelenleg pedig a Wrong Side-ban bőgőzik, a Hypocrites Breed-ben pedig óbégat. Jómagam a Fish! zenekart erősítem (akikkel már szintén interjúztunk), de voltam beugrós évekkel ezelőtt az AWS-ben, doboltam fel Leander Kills dalt és néha vállalok session dolgokat.

Miben különböznek az egyéb projektek a SUNSET-hez képest?

Megfordítom a kérdést, mert úgy egyszerűbb válaszolni. A SUNSET sokkal inkább a művészetről szól mindannyiunknak. Nekem ott a szövegírás, ami egy fontos eleme az önkifejezésemnek és az önterápiámnak. Valamint, hiába létezik a formáció viszonylag régóta, tudatosan csak elmúlt pár évben foglalkozunk vele. Hogyan kell zenekart vezetni, vagy egyáltalán egymással kommunikálni, stb. Ez a többi projektben valamilyen módon már bejáratott, akár a SUNSET-es tapasztalatok révén, akár más tagok által. Együtt viszont abszolút DIY módon dolgozunk, ami tele van buktatókkal, amikben bele kell esni, de akadnak olyanok is, amit utána nagyobb zenekarok is használnak. Na akkor csinálsz valamit jól!

Mi a legemlékezetesebb SUNSET pillanat, amit együtt éltetek meg?

A teljes We Are Eternity időszakot mondanám. Ez nagyjából hat hónapot ölel fel, a dalok megírásától, a felvételeken át, egészen a teltházas lemezbemutató koncertig. Utóbbiban csúcsosodott ki minden! Ott minden érzés keresztül hatolt rajtunk, ami az elmúlt fél évben történt. Kétség, félelem, várakozás, öröm, fáradtság, feszültség… Sosem felejtem el, amikor a közönségbe lepakoltunk és egymás arcába üvöltve fejeztük be a koncertet. Hullottak a könnyek. A másik hasonlóan erős pillanat az volt, amikor a először a kezemben fogtam a WAE-t.

Hogyan születnek a dalszövegek, és mik a fő témák, amik megihletik az írót?

Nehéz a metódus nálunk. Adott egy általam írt vers, amit le kell fordítani angolra, majd ráilleszteni az ének ritmikájára. A fordítást Sanyi csinálja, aztán többnyire Zozival kiegészülve összedugjuk a fejünket, hogy mi működik az énekkel és min kell módosítani. Maguk a versek többnyire a személyes kálváriáim lenyomatai, vagy valamilyen társadalommal kapcsolatos nyűgöm. Az utóbbi időben inkább befelé figyeltem, mint sem kifelé és ez a szövegek összetételében is érződik. Ott van például a Human című dal, ami a vala írt legőszintébb irományomból készült, vagy a To Live In You, ami a legromantikusabb dolog, amit papírra vetettem.

Honnan a motiváció, mi az, ami hajt előre titeket?

Mi nagyon hiszünk ebben a zenében. Az, amit muzikálisan képviselünk nem örvend a legszélesebb miliőnek, de célunk, hogy azok, akik az ilyen jellegű zenét szeretik meghallgassanak minket! Rengeteg olyan arcot ismerek, aki habzsolja a WSS-t, a Counterparts-t, de nem érdekli a SUNSET, mert magyar arcok csinálják és az egyszerűen nem exkluzív, könnyen elérhető. Ezzel nem azt mondom, hogy olyan jók vagyunk, mint a fent említett bandák, csak azt, hogy a zenei környezet hasonló. Szerintem ez itthon egyetlen zenekarnak sikerült igazán, és az a Subscribe volt. Ha valami hajt minket, akkor az az, hogy olyan produkciót tudjunk színpadra tenni, ami képes ennek a zenekarnak a nyomdokaiba lépni. Ez ambiciózus vállalás, de be akarjuk bizonyítani, hogy magyar zenekarként is képesek vagyunk olyan élményt nyújtani, mint külföldi pályatársaink. Ja, rohadtul nagyképűek vagyunk! Ugyanakkor ez az, ami motivál minket.

Ki piál a legtöbbet, ki a legnyűgösebb, kire kell a legtöbbet várni, ki a leghelyesebb és ki a legviccesebb a zenekarban?

Sanyi piál a legtöbbet. Én vagyok a legnyűgösebb. Ádámra kell a legtöbbet várni. Zozi a leghelyesebb és egyikünk sem vicces, de a Norbin sokat szoktunk nevetni. Vele is meg, meg rajta is.

A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
cstp-logo-web-smallnka_hu

Leave a Comment