Oldal kiválasztása

Április 30-án, az A38 Hajó tizedik születésnapján lépett fel a hajón az argentin-svéd gitáros dalszerző José González és Junip nevű zenekara. A finom északi folk-popot némi pszichedéliával ötvöző, itt bemutatott új lemezének európai turnéját Budapesten, az A38-on kezdő együttes koncertjéről tévéfelvételt is készítettünk, amit valamikor a közeljövőben ad le a Duna Televízió. A koncert- és riportfilmhez interjú is jár: a Junip szerény és szűkszavú frontemberével, José Gonzálezzel és a billentyűs Tobias Winterkornnal a fellépés után beszélgettünk az új lemezről, José visszafogottságáról, a svéd zenei export receptjeiről, és persze – ha már egy argentin származású svédről van szó – arról, hogy Messi vagy Ibra.

josesmall.jpg

Hosszú szünet után új lemezzel tért vissza a Junip. Az A38 Hajó pedig az első turnéállomásotok. Milyen újra együtt játszani, és mikor született meg a döntés, hogy ismét összeálltok?

José González: 2008-ban elég sokat turnéztam szólóban, akkortájt döntöttünk Tobiassal, hogy folytatnunk kell a Junipot. Öt év kihagyás után adtuk ki a Fields című lemezünket, most pedig már a második nagylemezünkkel turnézunk.

Tobias Winterkorn: A legfontosabb az volt, hogy elegendő időt szánjunk a lemez elkészítésére. Ne kapkodjuk el, és ne stresszeljünk amiatt, hogy egy pár hetünk, vagy csak egy hónapunk van az anyag rögzítésére. Hagyni kell az anyagot, hogy megérjen, és folyamatosan kell rajta dolgozni.

Budapesti koncertetek a turné első állomása. Milyen volt közönség előtt játszani az új számokat?

TW: Ne is mondd. Olyan ideges voltam, hogy remegett a kezem és izgalmamban iszonyatosan izzadtam. Remélem nem vetted észre az apró bakikat (nevet).

JG: Én általában nyugodt szoktam lenni a koncertek előtt és közben, de amikor új számokat játszom, akkor én is tiszta ideg vagyok, ha ez nem is látszik. Most például szokatlan létszámmal érkeztünk, hatan voltunk a színpadon. Azt hiszem most volt másodjára, hogy így hatan egy az egyben lejátszottuk az egész programot és természetesen először nagyközönség előtt. Ki nem izgulna ilyenkor?

Nagyon sokat dolgoztok a lemezeitek hangzásán, sok analóg erősítőt és kompresszort használtok. Mekkora szerepe volt a producer Don Alsterbergnek a felvételekben és az utómunkában?

TW: A stúdiómunkálatok során nagyon fontos, hogy elég időt szánjál a megfelelő hangzás keresésére. Mi sokat kísérleteztünk a szintik és gitárok hangzásán, használtunk analóg erősítőket és kompresszorokat. Valahol a hatvanas-hetvenes évek meleg analóg hangzását kerestük. Ez természetesen nem zárja ki a számítógépes utómunkákat és kozmetikázást. Don keverte szinte az összes számunkat, ő egy igazi „sound nerd”.

JG: A színpadon meg ugyanezeket a számokat kell megszólaltatnunk élőben és hangosabban (nevet).

Vannak-e olyan lemezek, melyek hangzásvilága közel áll a Juniphoz, vagy olyan albumok, zenekarok, melyek az utóbbi időben hatással voltak rátok?

TW: Hú, nagyon sok ilyen van. Természetesen a hatvanas-hetvenes évek hangzásvilág az, ami vonz engem. Egy lemezt nem tudnék kiemelni, viszont az utóbbi időben sokat hallgatom Dr Johnt.

JG: Az új zenekarok közül én a Peaking Lights-ot emelném ki.

Beszéljünk egy picit a hazátokról. Nagy-Britannia után Svédország az egyik legfontosabb zenei exportőr Európában. Mi a receptetek?

JG: Elsősorban az infrastruktúra az, ami nagyon kedvező. A fiatal, kezdő zenekarok számára is könnyebben elérhetők a próbatermek és a jó hangstúdiók. A svéd zenekarok többsége angolul énekel, ami nagyobb lehetőséget biztosít számukra a nemzetközi áttöréshez. Franciaországban vagy Spanyolországban például a zenekarok többsége saját nyelvén énekel. Nem utolsósorban pedig a svédek nagyon jók a kapcsolati hálók kiépítésében, rendelkeznek nemzetközi tapasztalattal, és tudják hogy kell külföldön promótálni a zenekaraikat. Tehetséges zenészből meg minden országban van elég.

Egy próbatermetek van az A38-on négy éve fellépett Little Dragon zenekarral. Volt, hogy José duóban is fellépett a zenekar énekesnőjével, Yukimi Naganóval. Nem terveztek egy közös együttműködést?

JG: Egyelőre nem terveztük, de például a Little Dragon billentyűse, Hakan Wirenstrand tamburinozik az új lemezünk egyik dalában. Yukimi meg a barátnőm, ezért is van, hogy több koncerten is fellépett velem.

TW: Amúgy már nem egy teremben próbálunk. Ők feljebb költöztek egy szinttel.

Tavaly vetítettük le az A38 Hajón a Titanic Filmfesztiválon Mikel Cee Karlsson és Fredrik Egerstrand José González egészen különleges élete (Extraordinary Ordinary Life of José González) című filmjét. Mennyire azonosulsz a filmbeli önmagaddal?

JG: Teljes mértékben tudok vele azonosulni. Ugyanakkor ez egy szubjektív kép is rólam, mert a rendezők a saját szemszögükből mutattak be. Természetesen nem mindig vagyok ilyen zárkózott, halk és szűkszavú. A srácok két éven át filmeztek engem, koncertekre és a stúdióba is elkísértek, valamint külföldi turnéim során is velem tartottak. Egyedül a beszélgetős rész volt egy picit új számomra és erőltetett. Annyira keveset beszéltem a filmben, hogy kellett nekik egy narráció. Erre fogtam a diktafonomat, és rámondtam az álmaimat és gondolataimat. Mivel mindig reggel rögzítettem őket, ezért a filmben is nagyon álmosnak és fáradtnak tűnik a hangom, mintha mindig ilyen lennék.

Érdeklődsz a biokémia iránt és sok tudományos könyvet olvasol, olyan szerzőktől, mint az etológus Richard Dawkins, vagy a filozófus Peter Singer. Hatással vannak-e ezek a tanok a zenédre és mennyire nyilvánulnak meg a szövegeidben?

JG: Az utolsó lemezen ez nehezen észlelhető, de ha valaki nagyon figyelmes, akkor érezheti benne a humanista vonalat. A szekuláris humanizmussal kapcsolatos könyveket és az egyéb tanokat inkább hobbiszerűen olvasom. Külső szemlélője vagyok, és nem szintetizálom ezeket a gondolatokat a zenémbe.

José, mivel te félig argentin, félig svéd vagy, nem hagyhatom ki a kérdést: Ki a jobb focicsatár, Lionel Messi vagy Zlatan Ibrahimovic?

JG: Gondolom mind a kettő nagyon jó, sajnos nem követem a focit.

TW: Szerintem egyértelműen Messi a világ egyik legjobb focistája, de azért Zlatan is a legjobbak között van.