Az A38 blogját a Hangfoglaló Program támogatja
Sokáig húzódó bizonytalanság után idén új helyszínre került az ARC kiállítás. A kortárs realista műveket felvonultató közérzeti tárlat – melybe több éven keresztül az A38 Hajó is delegált zsűritagot – péntektől az Örs vezér útján látogatható, a képeken rá is lehet pillantani a kihelyezett plakátokra. Az idei témaválasztás hátteréről és a helyszínkeresés nehézségeiről kérdeztük az ARC kiállítás egyik alapítóját, Bakos Gábort.
Tanulni indult Berlinbe, majd karriert csinált ott. Magának írja és hangszereli a dalait, munkájának gyümölcse a nemrég megjelent “If It’s Written” c. nagylemez, amelyet szeptember 30-án az A38 Hajón is bemutat a hazai Passed társaságában. Közelgő koncertje előtt Dena mesélt nekünk új albumáról és annak hátteréről.
Bulgáriából származol, de több mint tíz éve Berlinben élsz. A karriered miatt költöztél, vagy még a zenélés kezdete előtt?
Eredetileg tanulni mentem Berlinbe, aztán történt minden magától. Lett egy kanadai barátom, Ambika, aki rábeszélt, hogy alapítsunk zenekart. Ő dobolt, én billentyűztem. Ez volt az első alkalom, hogy dalszerzéssel, harmóniákkal és szövegírással kezdtem kísérletezni, volt néhány fellépésünk Berlinben és a környékén a kétezres évek közepén.
Követed, hogy mi történik az otthoni zenei szcénában?
Évek óta nem élek már Bulgáriában, de annyit látok, hogy van egy erős rádiópop-szcéna, független közeg nemigen alakult ki. De szerintem ez jó irányba változhat: egyre több lehetőség van zeneírásra, többen vágnak bele indie projektekbe és nyílt néhány új, ezt befogadó hely is. Kíváncsi vagyok, szerintem van fejlődési potenciál a bolgár zenében és más művészeti ágakban is.
És hogyan látod a berlinit?
Berlinben továbbra is rengeteg, a világ különböző tájairól érkező művész él és alkot, szuper energiák vannak a városban. Azt szeretem benne a legjobban, hogy milyen sok különböző zenei közeg fér itt meg egymás mellett, az énekes-dalszerzőktől a techno producerekig.
Az újabb dalokban, úgy tűnik eltávolodsz attól a kelet-európai hangulattól, ami meghatározza a Cash, Diamond Rings, Swimming Pools dalt. Ez tudatos?
Igen. Ha egyáltalán valaha kelet-európai hangulatú volt a zeném. 🙂 Szerintem a CDRSP-hez csak a videója miatt társítják ezt. Vicces, a demo verzió még csak lágy zongorából és visszafogott kísérő beatből állt.
Az új lemezed zenei háttere hogy épült fel?
Most arra törekedtem, hogy már a demók is “végleges” hangzást kapjanak, hogy ne változzanak sokat külső produceri folyamatok miatt. Csak néhány dalt írt rá külső producer, ezért sokkal introvertáltabb és őszintébb lett a végeredmény.
Mi inspirált a zenezserzéskor és szövegíráskor? Melyik folyamatba mennyire folytál bele?
Én írtam rá minden dalt két év alatt, a producerkedésért is én feleltem, kivéve a So Wrong és a Forever Whatever esetében. Egy barátom gitározott a Speculations felvételén, egy másik játszotta fel a billentyűt az Imaginary Friendshez. Az inspiráció a saját életemből és magánéleti ügyeimből jött.
A borítón egy kézfej van, körülötte különböző szimbólumok: kulcs, csillagok, a Szaturnusz, egy WiFi-jel és egy szív. Mi a jelentése ennek?
Maga a cím az „If It’s Written In The Stars” („Ha a csillagokba van írva – a szerk.) kifejezés rövidítése, a borítót egy Berlinben élő ausztrál designer, Molly Doyson tervezte. Olyan témákra akartam vele reflektálni az alternatív pszichológia és az asztrológia eszközeivel, hogy minden a helyére fog kerülni a globális kétségbeesés és a biztonság megrendülése után.
Hogy néz ki a színpadi felállásotok? Mire számíthatunk tőletek élőben?
Izgatott vagyok, új zenekarral fogok turnézni, a srácok, akik kísérnek engem, Ben és Magnus remek zenészek Berlinből. Nagyon jó érzékük van a hangszereléshez és a színpadon is csodásak, alig várom, hogy Budapesten is fellépjünk és eljátsszuk nektek az új albumot!
A kritikusok szerint gyenge és öncélú, szerintünk a zenekarhoz méltó, remek dalokkal teli és (jó értelemben) beteg lemezével tér vissza Budapestre az A Place to Bury Strangers. Ezúttal az idén tíz éves Dürer Kertben láthatjuk őket, az A38 Hajó szervezésében. A kompromisszumokról hallani sem akaró frontember, Oliver Ackermann válaszolt a kérdéseinkre, akiről kiderült, hogy zenész-pedálgyáros minőségei mellett vegán aktivista is.
Témájában klisé, kivitelezésben egyáltalán nem: magánéleti válságból kilábaló jellemfejlődést követhetünk végig a Felső Tízezer második, Majd lesz valahogy című lemezén, ami pofonegyszerű, félreérthetetlen gitárzenével repíti vissza a hallgatót a nyolcvanas évekbe. A szeptember 7-i lemezbemutató előtt Sallai Lacit (a képen balra), a zenekar frontemberét kérdeztük az új dalok hátteréről.
Zűrös évek álltak a valamikor Dunaújvárosban alakult Jazzékiel mögött, amikor 2011-ben hosszabb szünetre vonult az együttes. Amióta visszatértek, termékenyebbek, mint valaha. Most új albumra készülnek, szeptember 6-án edig az A38 Hajón koncerteznek. Jakab Péter énekessel beszélgettünk.
Kicsi ország, kicsi zeneipar – a jó szakemberre mindig van igény, ami Magyarország legnagyobb zenei vállalkozására, a Szigetre hatványozottan igaz. Több ezer ember dolgozik a háttérben azon, hogy a fesztiválközönség jól érezze magát, minden időben elkezdődjön, jó minőségben szólaljon meg/nézzen ki minden produkció, és még sorolhatnánk. Az A38 Hajó több munkatársa is visszajáró vendég a Szigeten: az alábbiakban bemutatjuk, hogy milyen feladatokat látnak el az idei fesztiválon.
A hardcore punk szcéna egyik alapembere, az As Friends Rust egykori frontembere érkezik az A38 Hajóra szólóprojektjével: a Damien Done-ként alkotó Damien Moyallal beszélgettünk tavasszal megjelent első nagylemezéről és a hozzá vezető útról.
Bende Zsuzsanna – vagy ahogy a szakmában ismerik, Benő – több évtizede foglalkozik koncertszervezéssel. Az A38 sátor indulása óta, tehát tíz éve vesz részt az ottani program összeállításában. A személyes élmények mellett elmeséli, hogy mire és miért kell odafigyelni a fesztiválfellépőknél, és hogy miért nem mindennapi eset a Sziget.
Egyre izgalmasabb előadókat termel ki magából az ausztráliai progmetál szcéna, erre jó példa az augusztus 14-én a Hajón koncertező, instrumentális hálószobametált készítő Plini. A még csak 26 éves zenésszel új kislemezéről, a turnézásról és az eredeti szakmájáról is beszélgettünk.
Olyan hosszú nevük van, hogy a legtöbben csak Trail of Deadnek hívják őket, vagy csak TOD-nak. A kilenc (!) nagylemezt megjelentető zenekar a legnagyobb sikert a 2002-es Source Tags & Codes albummal aratta, aktuális turnéjukon is ez kapja a főszerepet. De mivel ez az első magyarországi koncertjük, reméljük, hallunk más klasszikusokat is tőlük. Vasárnapi fellépésükre készülődve Jason Reece alapító-dobos-gitáros-énekessel beszélgettünk: fent ő jobbról a második, olyan, mintha artist passt, vagy egy szupermarket-blokkot szorongatna.
