“A rockzene mindig analóg marad” – interjú Dave Wyndorffal, a Monster Magnet énekesével

A keleti part immár negyed százada működő stoner-pszicho-space-rockzenekara, a Monster Magnet másfél hónapja jelentette meg legújabb, Last Patrol című nagylemezét. Az albumhoz kapcsolódó európai turné január 29-én érkezik Budapestre, ahol az A38 Hajó szervezésében, de a hajó felújítása miatt a Club 202-ben lép fel az együttes. A legjobb MM-hagyományokat felmutató lemez óriási sikerétől felvillanyozva a frontember-agytröszt Dave Wyndorf lelkesen és nagyon nyitottan válaszolt kérdéseinkre, és hosszasan beszélt aktuális és kevésbé aktuális dolgokról, a Soundgarden újjáalakulásától a Last Patrol borítótervén át a képregényekhez fűződő viszonyáig.

Dave-Wyndorf.jpg

Három hét telt el az új lemezetek premierje óta. Elégedett vagy a visszajelzésekkel?

Nagyon elégedett vagyok, nem is várhattam volna ennél jobb reakciókat. Az előző lemezünk, a Mastermind tök más volt, sokan nem értették. Most kivételesen nem szerettem volna egy nehéz lemezt csinálni. Az volt a cél, hogy minél érthetőbbek legyünk a nagyközönségnek.

Nagyon sok rockzenekar megőrül a jó hangzásért, rengeteg időt, pénzt és energiát fordít a lemez felvételére és utómunkálataira. Legújabb lemezeteket nagyon rövid idő alatt rögzítettétek. A Mastermindnál meg ellenkezőleg, azt mondtad, hogy túl kevés időd volt a stúdiózásra.

A Mastermindnál biztos voltam benne, hogy mit akarok csinálni, de nem tudtam, mennyi időt vesz ez igénybe. Az új lemeznél meg már okosabb voltam, és előre terveztem mindent. Úgy mentünk már stúdióba, hogy pontosan tudtuk, minek hogyan kell szólnia. Az összes számszerkezet kész volt, minden szösszenet előre meg volt írva és többször le volt próbálva. A stúdióban meg már csak rögzíteni kellett a kész anyagot.

Mennyire avatkozott bele a folyamatba a produceretek Joe Barresi, aki többek között a Kyuss, a Bad Religion, a Tool vagy a Jesus Lizard lemeziért is felelt?

Joe vérbeli profi, és ami a legfontosabb, hogy meghallgatja a zenészeket. Tudja, hogy mit szeretnél kihozni a felvételből és soha sem erőszakolja rád a saját vízióját, de ugyanakkor nagyon jó tanácsokat ad.

Az utóbbi tíz évben a Monster Magnet jóval több koncertet adott Európában, mint az Egyesült Államokban. Hosszú szünet után most turnéztok ismét Amerikában. Mi az oka ennek?

Nagyon szeretek utazni. Én egy New Jersey-i srác vagyok, és számomra Európa mindig is nagyon egzotikus terület marad. Amerikában nincs olyan kulturális változatosság, mint nálatok. Itt utazhatsz több száz kilométert és ugyanannál a 7-Eleven boltnál találod magad. De vannak más okok is. Elsősorban gazdasági szempontból nehezen kivitelezhető egy amerikai turné, nagyon nagyok a távolságok, sok logisztikát igényel, sok helyen szar az erősítés, érdektelen a közönség. De eltelt elég sok idő, és most szívesen turnézok újra az USAban.

Melyik állomást várod a legjobban?

Egyértelműen Detroitot. Ez a város adta a világnak a Stogeest és az MC5-ot.

Több olyan hangszeren is játszol, ami nem jellemző egy rockzenészre, például thereminen, vagy harsonán. Miért kezdtél el rajtuk játszani és mennyire aktívan használod őket?

Igen, több hangszeren is játszom, de azt nem mondanám, hogy jól is játszom rajtuk. Annyira sajátítottam el őket, hogy van fogalmam a hangzásukról és saját céljaimra tudom őket alkalmazni. Egy őrült tudós vagyok.

Budapesten egy remek japán zenekarral, a Church of Miseryvel játszatok egy színpadon. Ez a te személyes választásod volt?

Imádom őket. Két évvel ezelőtt játszottunk Németországban egy rock fesztiválon, ahol először találkoztam a srácokkal. Amikor meghallottam őket, teljesen lenyűgöztek. Azonnal kontaktokat cseréltünk és tavasszal felkerestem őket az ajánlatommal. Szerencsére sikerült mindent időben leegyeztetnünk, és remélem ezáltal minél több hallgatóhoz szólhat a zenéjük.

Első komoly amerikai turnétokat a Soundgarden előzenekaraként utaztátok le. Mit gondolsz az újjáalakulásukról ? Melyik zenekar újjáalakulásának örülnél a legjobban?

Remek dolog ez. Ha van mit mondanod a közönségednek, akkor miért ne alakulnál újra? Ők szépen tértek vissza, egy jó lemezzel. De van, akinél ez nem mindig sikerül így. A Monster Magnet, annak ellenére, hogy rengeteg tagcserén ment keresztül éppen ezért nem szűnt meg soha. Nem szerettem volna az újjáalakulás körüli pletykákat. Ezért inkább szüneteltetek valamit, mintsem megszüntetem, majd újraélesztem. Nagyon csodálkoztam a Sex Pistols újraegyesülésén, merész dolog volt. Soha sem számítottam volna erre. Örültem a Loop újraalakulásának is.

MonsterMagnetLastPatrol.jpgHogyan fedezted fel John Sumrowt, a Last Patrol borítójának szerzőjét?

Nagyon más ez a lemez. Az elődeihez képest sokkal organikusabb, kozmikusabb és pszichedelikusabb. A borító teljes mértékben a zenénket tükrözi. Mindenképp egy olajfestményt szerettem volna cover alapul. A kortárs művészek többsége digitálisan alkot, miközben a zenénk nagyon is analóg. Már majdnem le kellett mondanom az ötletemről, mert nem találtam megfelelő alapot, amikor egy haverom javasolta Johnt, a zenekar egyik régi kedvelőjét. Felkerestem a srácot New Mexicóban, mire ő csak ennyit mondott – „add nekem ezt a melót”. Majd elküldte a vázlatot, és már meg is volt a borítóterv.

Nagy képregénykedvelő vagy. Mi az, ami az utóbbi időben a legjobban megfogott?

Még mindig nagy kedvelője vagyok a képregényeknek és illusztrációknak. Azért csodálatos ez, mert egy történet egy vagy maximum két ember fantáziájának a szüleménye. A film például ennél sokkal összetettebb, ahol a szerzők mellett óriási stáb dolgozik a végeredményen. A képregények ennél sokkal közvetlenebbek és perszonálisabb alkotások, több teret adnak az olvasó fantáziájának. Ugyanezért szeretem a zeneszerzést is, minden az én fejemben születik meg. Legutóbb a Profit nevű képregényért voltam nagyon oda. Nagyon oldszkúl cucc.

Számodra mennyire különbözik az amerikai közönség az európaitól? Mi a legfontosabb különbség?

Amerika nagyon rá van kattanva a digitális korra. A rock zene meg mindig analóg volt és az is marad. Az amerikai fiatalok a nagyon okos telefonjaik rabjaivá váltak. Az internet és a közösségi médiumok segítségével most már mindenki saját magát sztárolja. Itt vagyok, nézzétek, milyen klassz srác vagyok, én vagyok a sztár. Minket még arra tanítottak, hogy legyenek példaképeink. A technológia meg mindenkit egyenlővé tett. Ez egy természetes folyamat, de versenyképtelenné tesz minket, zenészeket. Szerintem egy demokratikus, de ugyanakkor nem egy érdekes korban élünk, ahol nehéz megkülönböztetni a lényeges információt a lényegtelentől. Amerika mottója: „Vegyél mindig újat!”. Vegyél új TV-t, új telefont, itt egy új sztár, most ő a menő, holnap meg ő lesz a sztár. Mindig keresd az aktuális slágereket, ne a minőségre, hanem a mennyiségre hajtsatok! Mindenkit csak a számok, a nézettségi statisztikák érdekelnek, a sold out meg egy varázsszóvá vált.

Ugyanakkor van egy nagyon biztató tendencia. A mi generációnknak a legnagyobb hibája, hogy beül a kényelmes foteljába és bízik a múlt sikereiben, meg akarja tartani az irányító pozíciókat és nem akar belőlük engedni, nehezen ereszt be új szereplőket. Ez egy fajta zenész monopólium. De szerencsére sok tehetséges fiatal zenésznek sikerül felrúgnia ezeket a szabályokat és a digitális kornak köszönhetően saját, teljesen független utat járniuk. Ezért kap új impulzusokat a rock és a metál zene. A Monster Magnet meggyőződésem szerint nem egy metál zenekar, de oda sorolnak minket. Eddig nagyon sok buta szabály volt arra, hogy mi számít metálnak és mi nem. A fiatal zenészek szerencsére leszarják ezt, ezért saját utat járnak. Ők maguk fedezik fel a stoner vagy a pszichedelikus rockot és ők adnak a műfajnak új impulzusokat. Ők fogják megalapozni a jövőt. Olyan zenekarokra gondolok, mint a Graveyard, vagy a Clutch, amik viszik tovább a rock zene eredeti üzenetét. Te például milyen zenéket hallgatsz?

Sok mindent. Nagy free jazz kedvelő vagyok, de a punkon és a sludge-on át sok minden érdekel. Rockban például nagyon bírom amit a Melvins, a Future Of The Left, a Fall, vagy legújabb lemezén a Gallon Drunk csinál. De a Clutch nekem is a kedvenceim közé tartozik.

Na látod, Amerikában én alig ismerek fiatalokat, akik free jazzt is hallgatnának. Nem nyitottak az emberek, csak a trendeket követik.

A napokban töltötted be 57. életévedet. Hogyan ünnepelted meg?

Egy meghatározott idő után az ilyesmit ignorálod. A barátnőmmel voltunk kettesben, és ez így volt igazán jó.

A  Monster Magnet Last Patrol c. lemeze streamelhető a Noisey oldalán, ugyanott olvasható Dave Wyndorf korábbi interjúja is.

Az interjút Kozlov Sándor készítette, és nyomtatott változata az A38 Hajó havi műsorfüzetében olvasható.

Leave a Comment