Mindenhol vannak kiváló zenészek! – interjú Bojan Djordjević-tyel

Vasárnap lép fel a Hajón a szerbiai újzenei szcéna két formációja, a Blank Disc és a Canzone Distorte, ami kapcsán Bojan Djordjević-tyel, az est kezdeményezőjével beszélgettünk, aki a Balkán legaktívabb és legelismertebb zenei kurátora.

Mit fogunk hallani vasárnap a Hajón?

Két duó fog bemutatkozni a budapesti közönségnek, egy meglehetősen régóta létező és egy igen új. Mindkettő a szerbiai új zenei szintér szerves és fontos része. A nagybecskereki Blank Disc formáció tagjai a gitáros Srdjan Muc, aki előbb a Rascep zenekarban játszott, majd 2000 óta Rózsa Róberttel ők alkotják a Blank Disc duót. Ez a kettős eddig 14 albumot jelentetett meg, a legtermékenyebb és legrégebben aktív kísérleti és újzenei formáció Szerbiában. Együttműködtek Keith Rowe-val, Svetlana Spajić-tyal, Jonas Kocher-ral, Jacques Demierre-ral, Otomo Yoshihide-vel, Sachiko M-mel és Georg Wisser-rel többek között. Ők teljes mértékben az új hangzások felkutatásának, a szabad improvizáció általi kísérletezésnek szentelték magukat. Sokévnyi tevékenység után is nagyon frissek és innovatívak. Duójuk vendégeként fog fellépni Svetlana Maraš, a belgrádi improvizációs zenei szintér új csillaga. A másik duót két hölgy alkotja, egyikük az előbb említett Svetlana Maraš, másik tagja pedig Anja Djordjević, akik nem egész egy évvel ezelőtt mutatták be a belgrádi rádió felkérésére készült szerzeményüket, a Canzone Distorte-t, amellyel díjat nyertek. Ennek nyomán kapták a Ring Ring fesztiváltól a felkérést, hogy készítsék el a darabjuk koncertváltozatát is. Mindkettejüknek egymástól különböző, de egyaránt nagyon izgalmas életútjaik vannak, Anja Djordjević zeneszerző és énekes, míg Svetlana Maraš zeneszerző, performer és sound artist. Hangzásviláguk a természetes hangok, az ének, az elektronika és a performansz elemeiből épül fel, és abszolút újdonsága a szerbiai zenei életnek.

Hogy kezdődött az egész? Mikor hívtad életre a Ring Ring fesztivált? Hogyan vészelte át a háborút? Mit képvisel ma?

Jó régen volt, amikor az egészet elkezdtük. A 80-as évek elején fedeztük fel az elképesztő londoni Recommended Records kiadót, amely akkoriban az új, másmilyen zene egyik legnagyobb forrása volt. Majd a 80-as évek közepén már nem elégedtünk meg azzal, hogy csak lemezekről és kazettákról hallgassuk ezeket a zenéket, hanem élőben is akartuk hallani ezeket a zenészeket, így utazni kezdtünk koncertekre, főleg Ljubljanába, és nem ritkán jó minőségű Sony walkmanjeinkkel fel is vettük a koncerteket és terjeszteni, majd kiadni kezdtük őket Nikad Robom nevű kiadónk égisze alatt, így 1985 és 1993 között 12 kiadványt jelentettünk meg kazettán. Majd ahogy megismerkedtünk a zenészekkel, hamarosan meg is akartuk nekik mutatni a városunkat, s elkezdtünk az Akademija klubban alternatív és avantgárd koncerteket szervezni, valamint írtunk ezekről valamennyi jugoszláviai egyetemista és ifjúsági lapba. Ez az örvény egyszerűen beszippantott és sodort magával, egyre több zenét és fesztivált ismertünk meg, ahol pihenni, szórakozni és barátkozni lehetett, valamint interjúkat készíteni. Ekkor alakult meg a B92 rádióállomás, ahová meghívtak minket, hogy újzenei adásokat készítsünk. S így egy olyan helyzetbe kerültem, amelyben gyakorló ügyvédként rádióadást vezetek, újságot írok, koncerteket szervezek és lemezeket adok ki. Már éppen elkezdtek szépen alakulni a dolgok, még a dinár is szinte valutaként működött, leomlott a berlini fal, amikor a honi kavarógépek kitalálták, hogy egyszerűbb háborúzni, rabolni és gyilkolni, mint normálisan élni. A háború miatt hamarosan lezárták a határokat, a kulturális csereprogramokat felfüggesztették, így a rádiózás maradt az egyetlen lehetőségünk. Ekkor fedeztük fel az etnó zenét, amely akkoriban teljesen mellőzött volt, így elkezdtünk azzal is foglalkozni, s egyes minőségi produkciókat a programjainkba illeszteni. A háború befejezése és a tilalmak feloldása után folytattam a koncertszervezést, a közönség nagyon ki volt éhezve az ilyen programokra, sokszor több mint ötszáz ember látogatta az estjeinket. Majd hamarosan a B92 által alapított Rex Kulturális Központ felajánlotta, hogy dolgozzak nekik, s ekkor jött a lehetőség, hogy különálló koncertek helyett fesztivált szervezzünk. Így született meg 1996-ban a Ring Ring, az Új Zene Nemzetközi Fesztiválja, amelyet a mai napig folytatunk, s amelyet még 1999-ben, a bombázások idején is megtartottunk. Már összeállt a teljes fesztiválműsor, amikor elkezdték a bombázást, majd pár nappal később a B92 helységeit is elvették tőlünk, úgy tűnt lehetetlen megtartani, így elkezdtük lemondani a fesztivált. Ekkor döbbentünk rá, hogy a kultúra és az alternatív művészet életünkben az egyik legfontosabb fénysugár, egy helyzetben, amikor kívülről és belülről is ártatlanul terrort kellett elviselnünk. Mivel akkor már az internet létezett, úgy gondoltuk, felkérjük az összes fesztiválra meghívott fellépőt, hogy bárhol is legyenek a világon, adjanak egy koncertet a fesztiválunk részeként. Rengeteg pozitív visszajelzést, érdeklődést és együttérzést kaptunk, s a legnagyobb fesztiválok és legnevesebb előadók is örömmel vettek részt ebben az eseményben. Végül 44 városban 68 koncert lett megtartva a fesztiválunk részeként, míg Belgrádban matiné- és délutáni koncerteket tartottunk, hogy befejeződjenek, mielőtt beesteledik.

A Ring Ring ma is lapvető célkitűzésének megfelelően működik, mint olyan fesztivál, amely az innovatív, új zenei kezdeményezéseket mutatja be a világ legkülönbözőbb pontjairól, valamint a helyi zenekaroknak és zenészeknek nyújt bemutatkozási lehetőséget, amely sokak számára jelent belépőt a kortárs zene világába.

Amellett, hogy a világ zenei elitjét mutatod be Belgrádban és a Balkánon, számos olyan helyi zenészt is támogatsz, akik közül egyesek igazi világsztárok lettek, mint Boban Marković, Boris Kovač vagy Lajkó Félix. Hogyan kerülsz kapcsolatba az új tehetségekkel, és kik azok, akik manapság a legígéretesebbek?

Ezek a dolgok teljesen spontán módon működnek. Ügyvédként sosem terveztem promócióival és menedzseléssel foglalkozni, azonban amikor láttam, hogyan alakulnak a zenészek sorsa, hogy mennyire nem akarnak rajtuk segíteni, sokkal inkább kihasználni őket, akkor segítő kezet nyújtottam feléjük, majd egy-két akciót követően már ők nyúltak a kezem után. Nem könnyű újakat felfedezni, bár sok kiváló zene és zenész van mindenfelé. Néha ők keresnek meg engem, néha meg én futok beléjük. A Balkánt illetően a fiatalok közül a szarajevói Divanhana együttes biztosan komoly karriert fog befutni. Svetlana Maras, aki majd Pesten is fellép, ugyancsak biztos befutó, akiről azt mondhatjuk, hogy a Ring Ring fesztiválon nőtt fel. Csak 20 éves volt, amikor Mezei Szilárd zenekarának zongoristájaként lépett színpadra a fesztiválon. Azóta számos európai országban és Amerikában valósított meg számos izgalmas zenei projektet. Örülök, hogy a mi fesztiválunk volt az egyik első, amely meghívta Kimmo Pohjonent és Peter Evans-t fellépni. Nem terhelem magamat a kérdéssel, hogy mi lesz a jövő zenéje. Sok az innovatív zenész, a zenei divatokkal pedig nem foglalkozom, hisz már nem is nagyon vannak, hanem sokkal inkább egyedülálló új tehetségek, akik világszerte lépnek fel azokon a fesztiválokon, amelyeken nem feledkeztek meg a fiatalokról. széthullását követően az egész térség sokkal nehezebb helyzetbe került, mint azelőtt.

Hogyan működik és él ma Belgrádban az új zenei szcéna, van-e érdeklődés iránta? 

Ha valaki 3-4 évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy Belgrád az új zene Mekkája lesz, nem hittem volna neki, függetlenül attól, hogy sokat dolgoztunk azon éveken át, hogy így legyen. Az elszigeteltség évei elmúltak, az együttműködés évei elkezdődtek, így ma Belgrádban a fesztiválokon kívül havi öt-hat színvonalas avantgárd és újzenei koncertet lehet hallani különböző helyszíneken. Ez azért van így, mert a zenészek is belátták, hogy nekik is kezdeményezniük és együttműködniük kell. Épp egy éve alakult az ImprovE nevű formáció, amely hat belgrádi zenész kollektívája, akik minden hónap 15. napján koncertet adnak vendégekkel a világ különböző tájairól, a térségből és Szerbiából. Emellett számos egyéb eseményt is szerveznek, a kis ad hoc formációk fellépéseitől a közönségtalálkozókon és beszélgetéseken át a koncertfilm-vetítésekig. Másrészt Újvidéken már néhány éve működik az Improstor nevű improvizációs zenei koncertsorozat, amely számos elemében együttműködik a belgrádiakkal. Emellett 2011-ben Belgrádban újraindítottuk a Stúdió 6 koncertsorozatot, melynek keretében havonta egyszerre hallható élőben az újszerű zene a rádió épületében, valamint élő rádiós és tévés közvetítésben is.

Mik a terveid? Készül-e már a jövő évi Ring Ring fesztivál programja, s hogyan állnak az egyéb projektjeid?

Az évek során megtanultam, hogy jó pár évvel előre kell tervezni, mivel a nagyobb, népszerűbb előadók nagyon be vannak táblázva. Így például a holland The Ex fellépésére öt éve várunk, akik majd 2015-ben fognak csak fellépni nálunk a Brass Unbound felállásukkal. A Ring Ring mellett van még egy világzenei fesztiválunk is, a Todo Mundo, amelyet azért hoztunk létre, hogy a világzene is megtalálhassa önálló helyét ezen a szcénán. Nemrégen fejeztük be a Swiss Music Days fesztivált, amelyen a svájci zenészek mellett szerbiai, libanoni, francia, bolgár, és német zenészek is felléptek. Remélem, ez a rendezvény kétévente megismétlődik majd. Most hasonló fesztivált szervezek osztrák zenészekkel, miközben első szerelmem, a Ring Ring jövő évi időpontja már ki lett jelölve, s május 22 és 26 között kerül majd megrendezésre. Műsorának a fele már lekötött, amerikai, német, angol, osztrák, svájci, szlovén, horvát, magyar, japán, norvég és szerb fellépőkkel. A zenekarok közül, amelyeket menedzselek, van néhány új, amelyek sok foglalkozást követelnek. A bosnyák Divanhana mellett a macedón Dzambo Agushevi Orchestra, Lelo Nika harmonikaművész szeptettje, amelyben dán, svéd, román és szerb zenészek játszanak, és még folytathatnám. Izgalmas év előtt állunk, ráadásul több olyan érett, tapasztalt zenekar is van, akiknek segíteni szeretnék.

Ha annyi pénzt kapnál a fesztiválodra, amennyit csak szeretnél, kit hívnál meg?

Jó kérdés. Meghívnám a 12 tagú Mimeo zenekart, akiket lehet, hogy a Belgrádi Kortárs Művészeti Múzeum újra-megnyitásának ünnepére meg is tudunk majd hívni. Pierre Bastien-t, hogy kiállítást rendezzünk hosszú éveken át épített hangszereiből. Mats Gustafssont a Fire Orchestra-val, Lajkó Félixet Nigel Kennedyvel, Svetlana Maras-t Maja Radtkje-vel, a Dzambo Agusevi Orchestra-t Nino D’Angeli-vel, a belgrádi Ansambl Studio 6-ot külföldi kortárs zeneszerzőkkel, Otomo Yoshihide-t akivel csak akar, majd végül megkérnék néhányat közülük, hogy adjanak koncertet a szerbiai vidéken is. A lista végtelen, csak fedezzék a költségeket!