„Kelet-közép-európai történelemből jó vagyok” – interjú Frank Turnerrel és koncertbeharangozó
A kortárs brit folk-punk egyik legnagyobb alakja, a legutolsó lemezével a világsztárok közé lépett, egy teltházas Wembley-koncertet és a londoni olimpián egy nyitóünnepség-fellépést maga mögött tudó Frank Turner március 6-án klubkoncertet ad az A38 Hajón. A dalszerző-gitáros-énekes első magyarországi fellépésén a tavasszal megjelent, a brit albumlistán második helyig jutott Tape Deck Heart című lemezét mutatja be Sleeping Souls nevű zenekarával. Erről és sok minden másról beszéltünk Frank Turnerrel, akinek a hathárom helyett inkább ötvenhat jut eszébe Magyarországról.
Jól szituált családból származol, előkelő iskolai képzettséget kaptál mégis a rebellis kultúra csápjaiba kerültél. Mikor fordultál a punkzene irányába?
A családomban nem volt jelen a zene, ezért egy fontos elem volt az életemben és a rebellis attitűdöm kialakulásában. Nem szerettem iskolába járni. Az Iron Maidennel kezdődött minden, utána jött a punk. Egy ideig csak zenéket hallgattam, de aztán nem akartam csak külső szemlélő lenni, és hamarosan én is zenélni kezdtem. Így születtek az első punk- és hardcore-zenekaraim.
Milyen érzés az olimpia megnyitóján játszani és stadionméretű koncerteket adni?
Elég érdekes, hogy az olimpiára nem azért jutottunk be, mert annyira ismert a zenekar lettünk volna, hanem mert a megnyitó szervezője, Danny Boyle nagy rajongónk. Neki köszönhetjük ezt a szereplést. Amúgy én a mai napig jobban szeretem a kisebb koncerteket, amikor 400-600 fős koncerttermekben játszhatok.
Van egy másik, hardcore-ban utazó zenekarod, a Möngöl Hördes. Hiányzik a keményebb rockzene?
Én punkon és hardcore-on nőttem fel, ezért természetesen hiányoznak ezek a zenék. A Sleeping Souls a fő projektem, a Möngöl Hördes pedig csupán egy kísérlet a határok feszegetésére. Idén amúgy kiadunk egy stúdiólemezt és ezt követően európai turnéra indulunk.
Mit gondolsz a Sex Pistols újjáalakulásáról, illetve azokról az ős-punkzenekarokról, akik most is aktívan játszanak?
Nem az én dolgom ítélkezni felettük, de egyszerűen nem tudom a mai kontextusban komolyan venni a mondanivalójukat. Nem tudok elvonatkoztatni ettől. Nagyon bírom a Cream zenéjét, de azt, amit ma csinálnak, nem tudom ép ésszel felfogni. Meggyőződésem, hogy a nosztalgia egészségtelen a zenében. Épp ezért szeretem az Iron Maident annyira, mert még ma is képesek megújulni és a korhoz illően megszólalni.
Angolként mi a véleményed a skóciai függetlenségi referendumról?
Ez teljes mértékben a skót emberek ügye, joguk van választani.
Hosszú ideig straight edge voltál, nem ettél húst és az alkoholt is mellőzted. Miért vetettél ennek véget?
Az idővel rájöttem, hogy nem vagyok elég következetes és fegyelmezett, hogy mindent betartsak és egy idő után feleslegessé vált az egész. Jobb ez így nekem most.
Vilmos herceggel jártál egy iskolába. Milyen embernek találtad?
Igen, együtt tanultunk franciát. Nem igazán beszéltünk egymással, meglehetősen uncsi embernek tűnt, de ez nem meglepő, mivel bármit csinál, azzal rögtön közvélemény középpontjába kerül.
A BBC által szervezett „Ki tud többet az Iron Maidenről” versenyen első helyezést értél el. Milyen egyéb kvízben érezned még magad verhetetlennek?
A kilencvenes évek hardcore zenéjében elég otthonosan mozgok, de akár Kelet-Közép-Európa történelméből is jól tudnék vizsgázni.
Ez érdekesnek hangzik… Mi az ami elsőre eszedbe jut Magyarországról? Esetleg az angolok hat-hármas Wembley-beli fociveresége?
Természetesen ez is, de elsősorban mégis inkább az ’56-os forradalom. Még soha sem jártam Magyarországon, ezért mindenképp elmennék egy, a szabadságharc eseményeivel foglalkozó múzeumba, ha ajánlotok egyet.
