Vágtázó Csodaszarvas | A zenénk a Természet lényegéből fakad

A Grandpierre Atilla vezette Vágtázó Csodaszarvas minden év végén az A38 Hajón tartja hagyományos évzáró nagykoncertjét. Ez pedig idén sem lesz másképpen: november huszonhetedikén a zenekar itt ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, mégpedig élő lemezfelvétellel! Többek közt erről, az elmúlt tíz évről, az összetartozás jelentőségéről és még sok másról kérdeztük a zenekar énekes-frontemberét.

Idén tíz éves a Vágtázó Csodaszarvas, amit egy különleges nagykoncerttel ünnepeltek majd pénteken. Mi jut eszedbe először, ha az elmúlt tíz évre gondolsz?

A kezdetek! Indiában voltam, amikor egyik hajnalban egy olyan erősen valószerű álom tört rám, amelyben csodálatos zenét hallottam. Nem tudtam tovább aludni, kirohantam az erkélyre, bennem erősebben élt az álombeli világ, mint ahogy a környező táj tudott rám hatni, és ott nevettem, örültem az álmomból rámtörő élő zene élményének. A zenének volt egy olyan ősisége, amitől háromezer évvel korábban éreztem magam. Megpróbáltam ráénekelni a diktafonra. Egy csodálatos karácsonyi ünnepről szólt az ének. Úgy éreztem, ez egy életreszóló, jelentős élmény, a tiszta levegőben, a felkelő Nap sugaraiban örültem az élet csodáinak.

Amikor hazatértem, 2005 márciusában megalakítottam a Vágtázó Csodaszarvast. Elkezdtünk próbálni. Nagy munka állt előttünk, egy egész estét betöltő műsor, köztük ez a csodálatos, Indiában született szám. Amikor megmutattam ezt a dallamot Balogh Kálmánnak, a cimbalmosunknak, azt mondta, ezért érdemes volt Indiába menni. Annyira ennek a zenének a hatása alatt voltam, hogy többször megfordult a fejemben, hogy a bemutatkozó koncertünknek decemberben, a Karácsony-várás időszakában kell lennie. De a felkészülés nem haladt ehhez elég gyorsan. Októberben azonban váratlan telefonhívást kaptam: a Petőfi Csarnok igazgatója, Fogarasi Lajos hívott fel azzal, hogy… december 5-ére már le is foglalta a koncertünket, mert Barcsik Géza barátomtól értesült arról, hogy javában próbálunk. Olyan lelkes volt, hogy bármennyire is kockázatosnak láttuk ilyen koránra tenni az első koncertet, elfogadtam a kihívást – ebben nagy szerepe volt a karácsonyi számtól kapott belsősugallatnak. A bemutatkozó koncert elsöprően jól sikerült, annyira, hogy lemezre került – ez jelent meg Tiszta Forrás címmel. Ez a karácsonyi szám, A Zene lakodalma – azóta rájöttem, hogy jobb lett volna az Ősi Karácsony címet adni – azóta is annyira meghatározó élmény számomra, és az egész zenekar számára, hogy hagyománnyá váltak az év végi koncertjeink. Az idén is elhangzik!

A koncert másik különlegessége – a kerek évforduló mellett -, hogy élő lemezfelvétel is zajlik majd. Különleges programra számíthatunk emiatt?

Számomra, számunkra minden koncert különleges, sőt rendkívüli. A program is sokat számít, de a lényeg mégis az a rendkívüli hangulat, az a bepillantás a Nagy Mindenség tüzébe, amire ilyenkor tudjuk a közönség közreműködésével tágra nyitni a kaput. Minden képességünket és energiánkat mozgósítjuk annak érdekében, hogy minél közelebb kerüljünk az élet tüzéhez, az igazán valóságos Élet tüzéhez. Különösen most, amikor az est címe: Tűz az Öröklétből! Most a műsor is rendkívüli lesz, mert a készülő lemezünkről 10 új számot mutatunk be, ezek közül három vadonatúj.

A Vágtázó Csodaszarvas zenéje állításod szerint az összetartozásról szól. Mit jelent számodra ez a fogalom?

15 éves voltam, amikor egy életreszóló jelentőségű álmot álmodtam. Álmomban Budapest egyik külvárosában csatangoltam, ismeretlen helyre tévedtem, és egyszercsak különös, bismeretlen zenefoszlány ütötte meg a fülemet. Egy távoli házból szólt. Ahogy közeledtem, egyre tisztábban hallottam. Benyitottam az udvarba, eljutottam egy terembe, és ott láttam egy zenekart, számomra A zenekart. Elképesztő összetartozás sugárzott belőlük, mint életre-halálra szövetkezett bajtársak, óriási, világmegváltó erőket mozdítottak meg. Teljesen felkavaró és felemelő zenét játszottak. Éreztem és valahogy tudtam, más lesz a világ attól, hogy ez a zene itt és most elhangzik. Úgy éreztem, összetartozom ezzel a zenekarral, a közönséggel, és a nagy emberiséggel, és minden másképp lesz, mint ahogy az események „pillanatnyi” menete mutatja az elmúlt évszázadokban. Mert képesek vagyunk megajándékozni egymást gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel! Ráadásul nem csak magánéletünkben, hanem közösségi szinten, sőt az emberiség szintjén is! Létezik egy közös gondolat-kincs, érzés-kincs, és ezt őrizzük valahol lényünk mélyén, éltetjük, és adjuk át nemzedékek beláthatatlan során! És ez valami csodálatos dolog!

De az utóbbi évszázadokban ez az érzelmi szövetség több szempontból gyengülni látszik. Életfontosságú, hogy teljes mivoltában újra felragyogjon! Ez az összetartozás a közös ügy, az Élet teljes átélésének és továbbadásának vágya, azé az életé, ami az összetartozás által válik lehetővé. A Csodaszarvasban is erős összetartozást érzek a többiekkel. A koncertek során közösen rendkívüli és nagyszerű élmények felülmúlják azt, amit a mai világban egy barátság rendszerint jelent. Olyan barátság ez, ami a közönség révén újabb, nagyszerű barátságok, közösségek létrejöttét segíti elő. Olyan bizonyosság-érzés tölt el a közös együtt-zenélés legrendkívülibb pillanataiban, egy olyan nagyobb valóság kerít a hatalmába, ami felemelő, örök valóság, az igazi Élet tüzével a közepén. Törvényszerű, hogy az emberiség jövője a felemelő irányba forduljon, mert a természeti törvények az emberiségben is ott rejlenek. Ha letapossák a fűszálat, újra felemelkedik. Bármi rossz is történik, az Élet megújul, előtör és győz. A Világegyetem él, és a Világegyetemet nem lehet legyőzni. Az ember a Természet szülötte. Az emberiség nem véletlenül született. Az emberiségnek meg kell újulnia, hosszú távon ez a Természet rendje. Úgy érzem, a zenénk a Természet lényegéből fakad, és a Természet örök erőivel való egybeforrottság élménye egy lebírhatatlan, örök Élet valóságát hozza közel.

Miért esett idén a Szelindek Világzene Forgatagra, mint előzenekarra a választásotok?

Orczi Géza dobosunk-pengetősünk kezdeményezte. Amikor meghallgattam a Szelindekek pár számát, nagy örömmel hallottam, hogy játszanak vágtázó ritmusú, tüzes számokat, sőt kifejezetten „Vágta” című számot is. Amikor rábukkantam az „Ördögűző” című dalukra, elkapott ez a szédítő, lendületes zene, és hatása azóta is tart. Tervünk szerint ez lesz az este ünnepi, befejező száma, és ezt a Csodaszarvas a Szelindekekkel együtt adja majd elő.

A két koncertet Tasi István „A természet IQ-ja” című előadása vezeti fel, hogyan fog ráhangolni a koncertjeitekre, mit várhatunk?

Ahogy „Az élő Világegyetem könyvé”-ben kimutattam, mindannyian egy csodálatos Kozmikus Elmében élünk. Ettől a zseniális Kozmikus Értelemtől kapjuk mi földlakók és minden élőlény szerte a Világegyetemben titokzatos ösztöneinket. Bartók Béla szerint az igazi népzene abból a természeti erőből születik, ami a növények virágzását, az állatvilág kifejlődését hajtja. Rájöttem, hogy ösztöneink – az élet fenntartásának és továbbadásának ösztöne éppúgy, mint a megismerés és alkotás ösztöne – kozmikus forrásból erednek. Az emberiség azért született, hogy éljen ezzel a kozmikus forrásból születő alkotóerővel, és az Élet lehető legszebb, legjobb, legnagyszerűbb kibontakozására fordítsa. Ha tehát igazán ezzel a kozmikus forrásból eredő alkotóerővel élünk és zenélünk, akkor az eredmény a lehető legvarázslatosabban elragadó, felemelő zene! És ez így is van! Nyomára bukkantam ugyanis, hogy a Kínában megőrződött ókori hun zenefilozófia szerint az igazi zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a Világmindenség törvényeiből adódnak és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre. Ezzel egybevágóan Bartók is úgy látta, hogy az igazi népzene a Természet lényegéből fakadó zenei alkotóösztönből születik. A zenei alkotóösztön tehát kozmikus forrásból táplálkozik!

Rájöttem, hogy ha a Világegyetem él, akkor döntéseket kell hoznia az Élet fenntartásához és megújításához, tehát létezik a Kozmikus Elme! Ez a Kozmikus Elme zseniális, elemi erővel érez és gondolkodik! Létezik tehát kapcsolat az ösztönök és a Kozmikus Értelem között! Ezért hívtam meg koncertünk felvezetőjéül Tasi Istvánt. A Természet IQ-ja című nagyszerű könyv – Amerikában az év könyve volt – szerzője előadásában rámutat az ösztönök magasabb értelemből eredő zseniális értelemszerűségére. Ebből a kozmikus értelemből, a legjobb felünket megteremtő és éltető kozmikus erőből született időtlen időkön át itt a Földön is a mágikus népzene. A Vágtázó Csodaszarvassal ezt az őserejű népzenét, a természeti alkotóerő lenyűgöző varázsát lényünk legmélyével fedezzük fel és költöztetjük hangokba, hallható érzésekbe, zenébe és táncba.

Idén decemberben jelenik meg új könyved, a Héliosz – A Nap és az élet új nézőpontból, mesélj róla!

Gyermekkoromban sokat töprengtem azon, hogyan képes a Nap olyan rendkívül nagy távolságból mégis örömet okozni pusztán azzal, hogy ragyog. Tényleg, a neonfény bármilyen vakító, nem okoz örömet – a Nap viszont igen. Miért? Csillagászként a fő kutatási területem a naptevékenység eredete volt. Már az első lépéseknél új utak nyíltak meg előttem. Évtizedeken át izgalmas felfedezések lázában éltem, és ezek fényénél fokozatosan nyílt meg előttem a Nap eddig ismeretlen arca: Héliosz, azaz magyarul: Napisten. A döntő kérdés akkor merült fel, amikor eljutottam a naptevékenység ok-okozati láncában a legelső fizikai okhoz. A Nap felszínén megfigyelhető naptevékenységet – a napfoltok felbukkanását, a napkitörések felléptét, a mágneses tér változásait – a Nap mélyében lezajló anyagáramlások irányítják.De mi irányítja az anyagáramlásokat? Egyszerűen csak a fizikai körülmények mindig éppen olyanok, hogy pont olyan anyagáramlások lépnek fel, amelyek a naptevékenység megjelenéséhez, tetőzéséhez, majd eltűnéséhez vezetnek? Vagy maga a Nap idézi elő és irányítja a belsejében fellépő anyagáramlásokat?

Így jutottam el ahhoz a kérdéshez, hogy él-e a Nap. Ehhez azonban meg kellett érteni az élet lényegét. Az élet mibenléte azonban a tudomány, a filozófia, és az emberiség talán legnagyobb kérdése. A könyvben bemutatom azt a gondolatmenetet, amely elvezetett az új kérdésekhez és a válaszokhoz.

Lehet, hogy a Nap több, mint izzó gázgömb? Lehet, hogy az élet több, mint merő anyagcsere és reprodukció? Lehet, hogy az életben felemelő erő rejlik? Lehet-e izgalmasabb feladat annál, hogy megtudjuk, mi az élet, és mire való? Az élet lényegének felismerése lehetővé teszi, hogy életvezetésünkben megfeleljünk a bennünk rejlő legnagyszerűbb képességeknek, értelemmel bíró, nagyszerű életet éljünk. Könyvemben feltárul természetadta kapcsolatunk a Nappal és a Kozmikus Én-nel. A Héliosz című könyv második, nagyobbik fele bemutatja a Nap élő mivoltán és az élet Nap-szerű mivoltán alapuló életfilozófiát. Héliosz fő üzenete: éljünk a Nap és az Élet erejével teljesebb életet!