Tom Barman (TaxiWars) | A világ változik

Interjú a dEUS, a TaxiWars és a Magnus frontemberével
Groove-os, laza, szupercool: TaxiWars
Groove-os, laza, szupercool: TaxiWars

Taxisháború Budapesten! A dEUS frontembere, Tom Barman, illetve a fiatal szaxofonos-sztár, Robin Verheyen közös zenekara, a TaxiWars március 10-én mutatkozik be Budapesten, az A38 Hajón. A közelgő koncert kapcsán beszélgettünk Tom Barmannal új zenekaráról, a jazzről és a taxi háborúkról.

A TaxiWarst a New Yorkban élő belga szaxofonossal, Robin Verheyennel alapítottad. Hol ismerkedtetek meg és hogyan alakult a zenekar?

5 évvel ezelőtt kezdtem el dzsemmelni jazz zenészekkel, szimplán csak kíváncsiságból. A számok hossza nem haladta meg a 3-4 percet, én meg hol énekeltem, hol rappeltem, vagy csak éppen deklamáltam valamit. A végeredményt megmutattam egy belga újságíró haveromnak, aki pedig bemutatta nekem a fiatal feltörekvő tehetséget, Robin Verheyent. Lényegében így alakult a zenekar.

A jazz soha sem állt tőled messze. Készítettél Blue Note és Impulse! válogatásokat, a dEUS zenéjébe is csempésztél jazz elemeket, valamint dolgoztál Peter Vermeersch-el, aki pár éve lépett fel az A38 Hajón, Flat Earth Society c. formációjával. A TaxiWars után várhatunk újabb jazz hatásokat a soron következő dEUS lemezen?

A hatások és kölcsönhatások mindig spontán jönnek. Minden egyes dEUS lemeznél az éppen aktuális érzésvilágunkat próbáltuk reflektálni, így semmi sem kizárt, de ez nálunk soha sem tudatos folyamat. Mindig is szerettem a jazz zenét, nagyon vonz a jazz kompozíció, meg a munkamenet. A TaxiWars lemez készítése során sokat dzsemmeltünk, kísérleteztünk a hangzással, majd bevonultunk a stúdióba és pár nap alatt felvettük az egész anyagot. A dEUS-szal gyakran indokolatlanul sok időt töltünk a stúdióban, ezért az új lemezünket igyekszünk „jazzes” tempóban rögzíteni, hogy nyersebb, frissebb legyen a hangzás.

Vannak kedvenc jazz lemezeid, amit ma is szívesen hallgatsz?

Persze, nagy lemezgyűjtő vagy, így van sok jazz lemezem is. Leginkább a reggeli kávém mellett szeretek jazz-t hallgatni. Ha csak egy párat kellene kiemelnem, akkor legyen Max Roachtól a We Insist!, ő az egyik nagy kedvencem, vagy Don Cherrytől az Eternal Now, Charles Mingustól szinte bármi, de ha választani kell, akkor mondjuk a Mingus Moves. Ja, és természetesen Archie Shepp.

A klasszkius 60-as és 70-es évek jazz zenéin kívül követed a kortárs jazz szcénát is? Mondjuk John Zorn munkásságát, az AACM-et, vagy a jelenleg nagyon izmosodó európai színteret, a Clean Feed, a Not Two és Rune Gramofon vonzáskörébe tartozó előadókat?

Természetesen! Ha már John Zornt említetted, ő is már lassacskán a klasszikusokhoz sorolandó. Nemrég hallgattam újra John Zorn és Thurston Moore közös, 2013-ás albumát, de van otthon több Masada lemezem is. Amúgy szeretem kutatni az ECM katalógusát is, sok rejtett kincset lehet ott is találni. Ha a honfitársaim közül kellene valakit javasolnom, akkor van egy remek belga zenekar, a Stuff.

A TaxiWars nem egy teljesen hagyományos jazz zenekar, mégis elég sok jazz fesztiválon léptek fel. Hogyan viszonyul hozzátok a hardcore jazz közönség? Kaptatok már lesújtó kritikát?

Hát persze, de ez más közönségre is jellemző lehet. A dEUS pályafutása során is rengeteg kritika ért minket. A lényeg, hogy ezeknek az elvárásoknak nem szabad megfelelni, azt kell csinálni, amit szeretsz és akkor meglesz a közönséged is.

Miért választottátok a TaxiWars zenekari nevet, valamint miért épp a taxik lettek az elbeszéléseid alanyai?

A TaxiWars nevet kb. 10 évvel ezelőtt hallottam először flamandul, még amikor Amszterdamban koncerteztünk. Akkor feljegyeztem a noteszomba ezt a nevet, majd amikor a zenekari név választásánál elakadtunk, előjöttem ezzel az ötlettel. Azt semmiképp se akartuk, hogy a jazz formációkra jellemző névvel induljunk. Nem akartunk egy Robin Verheyen vagy mondjuk egy Tom Barman Quartet néven futni. Mindenképp egy zenekari nevet akartunk magunknak találni. A taxik pedig mindig is inspiráltak, ugyanis közlekedési eszköz révén, új felfedezések, találkozások, ismeretlen tájak és környékek fűződnek hozzájuk, külföldi tartózkodások során pedig a kultúrák találkozásának egyik első állomása a taxi.

Azt tudod, hogy a TaxiWars koncertbejelentésünk egybeesett a budapesti taxisok uber-ellenes tüntetéseivel?

Igen, olvastam róla, de nem csak nálatok jelent ez nagy gondot, a világon mindenhol új kihívások előtt állnak a taxitársaságok. Na látod, ez az igazi TaxiHáború. Amúgy ez tiszta véletlen egybeesés, amikor mi ezt a nevet adtuk a zenekarunknak, még nem volt az uber körül ekkora botrány.

Amúgy milyen most Belgiumban a belpolitikai helyzet? Gondolok most elsősorban a néhány évvel ezelőtti flamand-vallon ellentétre és parlamenti választásokra.

Három éve elég feszült volt a helyzet és a fele se volt tréfa. Azóta szerencsére lecsengett a hiszti és most már lenyugodtak a kedélyek. Mindenki éli a maga életét.

Milyen hatással voltak rátok a párizsi események és az azt követő belga biztonságpolitikai intézkedések?

Nagyon megrázó volt. A Bataclanban mi is játszottunk, nem egyszer, míg az eseményekről a hírek előtt, közvetlenül Tim Vanhameltől értesültem, aki az Ideal Crash turné alatt a dEUS gitárosa volt, majd az Eagles Of Death Metal első lemezén is zenélt. Belgiumban fokozott biztonsági ellenőrzések vannak. Én például Antwerpen zsidó negyedében lakom, így ott duplán átérzem a helyzetet. Európa új kihívások előtt áll, ami ijesztő is lehet, de gondoljunk csak bele, vannak országok, ahol 60-70 éve polgárháborús állapotok vannak. A világ változik, nekünk Európában meg fel kell rá készülnünk.

Amikor a Szigeten léptetek fel, emlékszem, hogy ez egyik kiemelt kérésetek volt, hogy legyen a backstage-ben The Guardian. Olvasol még napilapokat, vagy már a neten követed a napi híreket? Milyen médiumokat követsz rendszeres jelleggel?

Jól emlékszel, a The Guardian-t olvastuk akkoriban, ami most is a kedvencem. Azóta természetesen már a tabletemen olvasom a híreket, de szívesen veszek a kezembe nyomtatott újságot is. Manapság 2-3 belga médiumot követek, egy hollandot, valamint olvasom a The Guardiant is. De a kedvencem a vasárnapi Observer (The Guardian szerkesztőségének heti összegző kiadványa), egyszerűen fantasztikus a kulturális melléklete.

Ilyen elfoglaltság mellett jut még időd zenét hallgatni, filmeket nézni és könyveket olvasni?

Mivel most írom az új játékfilmem forgatókönyvét, így óvatosan olvasok, nehogy megzavarjon a munkámban. Amúgy persze sokat olvasok, legutóbb például Karl Ove Knausgard My Struggle c. hat részes sorozatának első könyvét olvastam el. Zenében, most épp sok jazzt hallgatok, de nagyon tetszett a 2015-ös Leftfield lemez is. Filmekben kevesebb szerencsével jártam, rengeteg új film, amit nagyon vártam, nem jött be, se Quentin Tarantino új filmje, se az új Paolo Sorrentino alkotás.

Mit várhatunk tőled 2016-ban? Lesz új dEUS, vagy Magnus lemez? Mikor kezditek a játékfilmed forgatását?

Rengeteg a munka. Az új dEUS lemez felvételeit a nyáron kezdjük, szeptemberre várható az új Magnus EP, a forgatásokat pedig szerintem már csak jövőre fogjuk elkezdeni. Addig is, idén a TaxiWarsra koncentrálok, még ebben az évben megjelenik a második stúdiólemezünk.