Stereochrist | A felnőtté válás mérföldkövei

A Moodhoz képest egy kicsit lazább, klasszikusabb, rockosabb irány: Stereochrist
A Moodhoz képest egy kicsit lazább, klasszikusabb, rockosabb irány: Stereochrist

Tízéves a Stereochrist legendás lemeze, a Live Like a Man (Die Like a God). Az évforduló megünneplésére a zenekar szeptember harmincadikán összeáll ritka koncertjeinek egyikére, hogy súlyos doom bulit toljon, és teljes egészében eljátssza az albumot. Felvezet az IGOR és a Red Swamp. Ennek kapcsán beszélgettünk Makó Dávid énekessel és Hegyi Kolos gitárossal portugál gargoyle-okról, színterekről és még sok másról.

Mi jut eszetekbe először, ha meghalljátok: Live Like A Man (Die As A God)? 

Dávid: Olyan mennyiségű és minőségű útravaló, amiből még mindig élek sokszor. A felnőtté válásom első fontos mérföldköve. Nagyon hosszú volt onnan idáig az út, de a Live Like a Man nélkül nem lennék ma az, aki vagyok. A legjobb barátaimat a Stereochriston, tehát számomra ezen a lemezen keresztül ismertem meg, sőt még a menyasszonyomat is. Ez a lemez volt az első komoly kiadvány, amiben részt vehettem, amiről kritikák születtek, amin keresztül kifejezhettem magam. Ma már azt is látom, Koliéktól mennyit tanultam a zenéről, dalszerzésről, turnézásról, emberi kapcsolatokról. Akkor számomra ez a lemez volt minden.

Kolos: Egy lemezt, amihez baromi sokat próbáltunk. Ma már el sem tudom képzelni, de hetente három próbánk volt akkoriban. Egyben is volt a zenekar! Hidasi Barnával dolgoztunk a lemezen, ami nagyon nagy élmény volt! Egyben rögzítettük a dalok alapjait, dob, basszus, gitár. Utólag ment még rá még egy sáv gitár, majd szólók, és végül az éneksávok. A Magmával azóta is így vesszük fel a lemezeket, szeretem ezt a módszert. A másik, ami így tíz év távlatából megmaradt, az hogy Csabival összeraktuk ketten a címadó nótát, az ilyen mágikus pillanat volt! Vagy mikor Dávid megmutatta a Ghost’s of a Culture’s Pride szövegét, valami fizetős próbahelyen. Az is hátborsó volt! A lemez felvétele közben pedig a Bólszika odacsúsztatott egy papír kétszázast Barnának, hogy sok és hangos basszust akar! Szerencsére Barnát nem lehetett megvesztegetni!

Hogyan éltétek meg akkoriban az énekesváltást? Miért Makó Dávidra esett a választásotok, mit tett ő hozzá a zenekarhoz?

Kolos: Felföldi Peti, meg a dobos Koltay Tomi együtt léptek ki a csapatból. Az azért akkor nem volt egy egyszerű helyzet. Akkoriban a Palika (Pálinkás Tamás, IHM, Tej stb.) is gitározott nálunk. Hárman próbáltunk meg valamit kiagyalni, mert volt egy lekötött Szigetes bulink amit már Petiék nem akartak lejátszani. Dávid, ha jól emlékszem még egy Marco Polós klubbulin jött oda hozzám anno, és adott egy demo kazit az akkori csapatától. Ez akkor előkerült otthon és mikor hallgattam felcsillant a remény! Kinyomoztam Dávid elérhetőségét – akit akkoriban még el lehetett érni telefonon, ma már ez reménytelen – és a többi már rocktörténelem! A Sziget-bulit lenyomtuk Dáviddal, valamint a Pálmai Viktor (Jesse James Bandája) dobos segítségével. Nem ez volt életünk bulija, de az énekes kérdés megoldódott! Rá egy évre pedig Csucsukára is ráakadtunk, aki a majd kéthetes európai turnét dobolta le a Stereóban! Ekkor lett teljes a Live Like A Man-féle felállás, mivel Palika a turné végével elhagyta a zenekart, hogy popsztár legyen!

Mi volt az a Portugáliában található gargoyle-lal kapcsolatban, ami miatt végül rákerült a lemezborítóra?

Dávid: Eredetileg egy brazíliai rajongók készítette a lemez borítóját, de valami folyó mellett lakott, ami akkor öntött ki, és az árvíz mindenüket elvitte, a borítónkkal együtt. A megjelenés előtt pár nappal, úgy emlékszem. Nagyon gyorsan kellett találnunk valamit, és Valentin Szilvi (Shockmagazin) rakta össze végül a borítót. Ő találta a gargoyle-t is. Azóta többször jártam Portugáliában, nagyon sok minden köt oda, de ezt például teljesen elfelejtettem. Legközelebb megkeresem.

Honnan jött az utolsó szám, a Down-féle Bury Me in Smoke-feldolgozás ötlete?

Kolos: A Stereo egyik fő hatása nem is titkoltan a Down volt. A Bury Me-t játszottuk bulikon elég sokat, ezért gondoltuk, hogy simán jól jönne a lemez végére záró nótának.

Miben változott szerintetek az elmúlt tíz évben a tágabb értelemben vett (doom) metál színtér?

Dávid: Amikor mi aktívak voltunk, ez a műfaj a mainstream közelébe sem merészkedett. Aztán lett néhány nagyon nagy és divatos zenekar, akik így már a nagy tömegeknek is szóltak, egyre többen igyekeztek úgy szólni, úgy kinézni, úgy beszélni és így tovább. Egészen más műfajokban működő zenészekből verbuválódtak új zenekarok, akik ezt a műfajt lovagolták meg. Ez nem csak tágabb, de a szűkebb hazai értelemben is igaz még most is. Azok a zenekarok, akik a mi időnkben igazán undergroundok voltak, azok is maradtak, és hiába hígult a közeg, alig ismerik őket. Ez se jó se rossz, egyszerűen ez van, vagy legalábbis én így látom. Az első Európa turnén, amin részt vettem, egy nagy vastag Európa-térképpel indultunk neki. Ma meg már Facebook-hirdetéseket lehet célzottan feladni.

Kolos: Fogalmam sincs. Nem követem a színtereket.

Mit gondoltok, mi lehet az oka annak, hogy itthon mintha sokkal vitálisabb doom metál színtér lenne, mint sok másik, környező országban?

Dávid: Ez nem tudom mennyire igaz. De ha igen, akkor talán azért lehet, mert nálunk előbb indult és komolyabb gyökerekből nőtt ki a műfaj. A Mood nem csak itthon hivatkozási alap, de a komoly műértők világszerte tudnak róla.

Pár éve a Stereochrist újra aktív. A koncertezés mellett gondolkodtok esetleg egy újabb lemezen is?

Kolos: Gondolkodtunk, de egyelőre nem aktuális a dolog. De ettől még simán lehet, hogy egy év múlva lemezbemutatóra készülünk éppen!

Hogyan alakult meg anno a Stereochrist romjain a HAW? Megbonyolítja a helyzetet, hogy jelenleg mind a két zenekar aktív?

Dávid: Szerencsére a Stereochrist nem omlott össze attól, hogy kiszálltam, tehát szó nem volt romokról, ráadásul a HAW akkor már létezett. Inkább fogalmaznék úgy, hogy a két zenekar ad ki egy fél aktív zenekart, úgyhogy ez nem okoz semmilyen gondot.

Leave a Comment