Middlemist Red | Át kellett lépnünk a határainkat

mmrshoot_by_wndrrsblog

November huszonötödikén az A38 Hajón mutatja be új, Ripple Soul című nagylemezét a fiatal hazai zenekarok egyik legizgalmasabbika, a pszichedelikus gitárzenében utazó Middlemist Red. Ennek kapcsán beszélgettünk Ürögdi Ábel dobossal (a kép bal szélén) és Deli Soma basszusgitárossal (a két jobb szélén) a szintetizátorok térnyeréséről, az ehhez kapcsolódó hangzásbeli fordulatokról, előrelépésről és még sok másról. Ráadásul egy dalt is bemutatunk az albumról! 

Indulásakor a Middlemist Redet azonnal besorolták az akkoriban bimbózó neopszichidelikus színtérbe, hogyan éreztek ezzel kapcsolatban – főleg a második lemez tükrében?

Ürögdi Ábel: Többször is elhangzott tőlünk akkoriban, hogy úgy éreztük ezt a műfajt nagyon kevesen űzik itthon, nem találtunk olyan sok rokonszenves hazai zenekart ilyen téren. Akkor kezdett el itthon is népszerű lenni ez a 60-as 70-es éveket megidéző hangzás aminek a hátszelét mi is éreztük. Azóta eltelt két-három év és ahogy mi, a hazai zenei színtér is megváltozott. Azt nem tudjuk, hogy miattunk alakultak-e itthon hasonszőrű zenekarok, de úgy érzem, hogy a sikereink sokakra ösztönzőleg hathatott és bátrabban belemertek vágni a saját kis dolgaikba. Az új albummal úgy érezzük sikerül egy új fejezetet is nyitni a zenekar életében. Már nem lesz olyan könnyű a zenekarra aggatni a hatvanas-hetvenes évek jelzőt.

Szinte napra pontosan két évvel a mostani lemez bemutatója előtt mutattátok be a Supersonic Overdrive-ot, szintén az A38-on. Hogy foglalnátok össze az eltelt idő legfontosabb történéseit, tanulságait?

Deli Soma: Az elmúlt két évet leginkább a koncertezésnek szenteltük, sokkal inkább előtérben volt a stratégiai fejlődés, mint a dalírás része a dolognak. Ennek persze rengeteg előnyét tudhatjuk magunk mögött, volt egy európai turnénk, játszottunk Európa legnagyobb showcase fesztiváljain, szuper kapcsolatokat sikerült kiépítenünk nemzetközi szinten, és rengeteg tapasztalatot szereztünk az elmúlt időszakban. Azonban amiatt, hogy ennyire átbillent a mérleg, a végén már nagyon rágörcsöltünk az új dalok megírására, hiszen a legtöbb energiánkat elvitte a folyamatos koncertezés és az új lemez dalai korántsem jöttek olyan könnyen mint az első anyagnál.

Ehhez kapcsolódóan: mi a következő pár lépcsőfok a Middlemist Red számára? Hogy érzitek, nyitottabb most a globális zeneipar a magyar zenekarokra?

ÜÁ: Ebben az évben rengeteg olyan helyen és eseményen jártunk, ami fontos lépcsőfok lehet bármilyen zenekar életében. Az ott szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy nyitottabb igen. Sok minden közrejátszhat ebben, mint például, hogy a 2016-os Eurosonicon Közép-Kelet Európa volt a kiemelt régió, ami által több koncertünk és rádió sessionünk is lehetett. Azonban ehhez az is kellett, hogy itthon is olyan zenekarok alakuljanak, akik tényleg képesek nemzetközi szintű produkciót nyújtani és akarjanak is tenni azért, hogy a globális zeneipar felfigyeljen rájuk. Következő lépcsőfok, hogy a megjelenő lemezünk minél több helyen felbukkanjon és jelenleg is épp egy európai turné van szervezés alatt.

Az elmúlt két évben csak egy új számot adtatok ki, így a koncertjeitek gerincét a debütalbum dalai adták. Mennyire, milyen irányba változott a hozzájuk való kapcsolódásotok azáltal, hogy olyan sokat játszottátok őket?

DS: Próbáltunk arra törekedni, hogy számunkra is izgalmasak maradjanak a dalok. A lemezbemutató után sorra estek ki azok a számok, amiket a legkevésbé szerettünk játszani, vagy amikre a leghamarabb untunk rá. A koncerten elhangzó dalokat pedig szinte egytől egyig máshogy játszuk, mint a lemezen. A legszembetűnőbb talán a Multicoloured Drive, amibe a lemezen nem hallható lezárás mellé egy 2 perces plusz rész is belekerült a koncerteken.

Meséljetek a hangszerpark bővüléséről, milyen irányba vitte el a zenéteket a két új szintetizátor? Változtak emiatt a dalírási metódusaitok?

ÜÁ: 2015 nyarán kezdett el minket foglalkoztatni a gondolat, hogy színesíteni kéne a hangzásunkat valamilyen billentyűs hangszerrel. Mindenképp szerettük volna a következő lemezt változatosabbá tenni és pont azon a nyáron szereztünk be egy Microkorg XL-t, amin több tucat hangzás van amit saját ízlésed szerint formálhatsz. Dávid vállalta magára a szerepet, hogy megpróbál egyszerre gitározni és szintin is játszani, ami azért vicces, mert addig semmilyen tudása nem volt ezzel a hangszerrel kapcsolatban. Azóta eltelt egy év és annyira belejött mindenki ebbe az új felállásba, hogy vettünk még egy Korg szintetizátort (egy korai 80-as évekbeli Delta DL-50), amit ugyancsak Dávidnak kellett belevinnie a számokba.
Az új számokban szinte kivétel nélkül szerepel legalább az egyik billentyű, de előfordul, hogy Dávidnak egyszerre kettőn kell játszania, majd gitárra váltania és megint vissza. Sokszor sokkal gördülékenyebbé tette a dalírást a tudat, hogy van még két ilyen egyedi és változatos hangzást produkálni tudó hangszerünk. Soma (Nóvé) több szám vázát otthon kezdte el kidolgozni fl studióban és normálisan szóló gitárhangzás híján sokszor inkább a szintetizátorok felé nyúlt. Ezzel együtt viszont kevesebb gitárközpontú számunk is született, amit biztos hiányolni is fognak sokan. Bízunk benne, hogyha párszor újrahallgatják majd a dalokat észreveszik, hogy egy szintetizátor dallam is lehet annyira erős és hatásos mint egy gitár riff.

Mennyire féltetek attól, hogy ez a hangzásbeli fordulat megosztja majd a rajongótábort? Milyenek voltak a reakciók az első kislemezre, az Evermorera?

DS: Mindenképp számítottunk arra, hogy megosztja majd a közönséget, de a pozitív reakciók száma is azt mutatja, hogy követhető a fejlődés az előző album óta.

A megváltozott stílus miatt a felvételek is másképp/máshol zajlottak, mint a Supersonic Overdrive idején?

DS: Ez a lemez Mickolczi Márton keze alatt készült többekközött a Supersize Recording stúdióban, ahol végre megvoltak azok a térbeli adottságok, hogy mindent egyben tudjunk felvenni a Supersonic Overdrive-al szemben, ahol a basszus és a dob kivételével mindent külön, sávonként rögzítettünk. Ezáltal amellett, hogy sokkal dinamikusabb, sokkal élőbb is lett az új anyag. Nagyobb teret kaptak a különböző szintetizárokkal és a térrel való kísérletezések. Így, hogy nem volt rajtunk akkora nyomás, mint az előző lemeznél több minden olyan hangzásbeli megoldást tudtunk megvalósítani amit már két évvel ezelőtt is hiányoltunk.

Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy a legnagyobb kérdés, hogy sikerül-e előrébb lépnetek az új albummal. Hogy érzitek, sikerült?

DS: Úgy érzem ezekhez a dalokhoz át kellett lépnünk a határainkat, letisztultabb, egységesebb albumot kaptunk végeredményként mint, amire akár csak egy évvel ezelőtt is számítottunk, úgy hogy azt kell, hogy mondjam igen, sikerült.

Bár már idén megjelenik az új album, jövő márciusig nem terveztek hozzá kapcsolódó turnét. Miért?

ÜÁ: Ez nem teljesen igaz. Előreláthatólag már december elején lesz egy kisebb erdélyi turnénk, amit sok zenész ismerősünk megjárt már az elmúlt évben és mindenki pozitív csalódásként élte meg az ottani közönség vendégszeretetét. Ezen felül szeretnénk február környékén eljutni több hazai városba is, mivel egyre jobb tapasztalataink vannak a vidéki fellépésekkel kapcsolatban is. Most a legnagyobb hangsúlyt az épp szervezés alatt álló európai turnéra helyezzük. A legutóbbi is jól sikerült, viszont rengeteget tanultunk belőle és azóta számtalan fontos lépcsőt megugrottunk, ami bizakodásra ad okot a következővel kapcsolatban.

Meséljetek a blogon premierelő új számról, az Illuminairról!

ÜÁ: Az Evermore-t követően ez volt a második szám, amit megírtunk és a váza alapjában véve egész gyorsan megszületett. A dal alapkarakterét Soma basszus témái adják, nagyon tetszett mindenkinek a groove és könnyen köré építettük a többi hangszert. Dávid ekkor kezdett el jobban elmélyülni a különböző szintihangzásokban és sikerült mindenkinek megtalálni a maga részét, egész intuitív módon. Hangulat és tempó szempontjából is eltér az eddig írt számainktól, ami hozzásegített ahhoz, hogy könnyebben rátaláljunk erre az új hangzásunkra. Szerettünk volna olyan energikus számokat írni, amiket élőben is nagyon jó játszani.

Nemrég jelent meg az első Kaktus lemez, a Long Play, amelynek nyitószámában, a Delirioban Nóvé Soma vendégszerepel. Hogyan jött ez a kollaboráció? Melyek szerintetek a legizgalmasabb kurrens hazai zenekarok?

ÜÁ: A Kaktus-szal már többször volt közös koncertünk és régebb óta ismerjük őket. Egész egyszerűen úgy jött a kollaboráció, hogy épp végeztek egy dal instrumentális változatával és rákérdeztek Sománál, nem lenne e kedve énekelni rá valamit. Folyamatosan alakulnak itthon a jobbnál jobb zenekarok az utóbbi években. Izgalmas zenét játszik például a Makrohang, a Fran Palermo (akikkel szintén interjúztunk anno), a Gustave Tiger, Panel Surfers vagy a már említett Kaktus is. Ide sorolnám még azt a Deep Glaze-t, akik a vendégeink lesznek a lemezbemutatón és akik ugyancsak egy új anyagot fognak kiadni még ebben az évben.

One thought on “Middlemist Red | Át kellett lépnünk a határainkat

Leave a Comment