Csaknekedkislány | Büszke fiúkák vagyunk

A Ricsárdgír társaságában adja utolsó idei koncertjét a Csaknekedkislány tánczenekar, a hazai alternatív színtér egyik legkülönlegesebb bandája. Amely idén ráadásul két teljesen különböző EP-vel (A Férfi Album és Szomorú Palánta) tágította tovább a határait a gypsy swing, a stoner vagy épp a mulatós gitárzene felé. Mi pedig a Krakencsony kapcsán kérdeztük ki őket rock ‘n’ roll imázsról, falábú nőkről, feldolgozásokról és még sok másról.

Olivér és Dávid, ti a Csaknekedkislány mellett/előtt együtt játszottatok már a Travaricában is. Mekkora tapasztalatot/segítséget jelentett, könyebb volt utána elindítani a CSNK-t? 

Konsiczky ‘Doktor’ Dávid (gitáros-énekes): Ebben a korai időszakban írtuk az első közös szerzeményünket. Miután megszűnt a zenekar úgy éreztük, hogy még nagyon sok mondanivalónk van és ráadásul már a saját hangunkon mondhatjuk el. Pár hónap alatt megírtunk kb. egy albumnyi dalt, de elindítani a zenekart nem volt könnyebb vagy nehezebb. Miután csatlakozott hozzánk Ambrus és Dávid, teljessé vált a tánczenekar felállás, kerestük a lehetőségeket, hogy hol és kikkel léphetünk fel. Ezek a lehetőségek azt hiszem mindig nagyon jó ütemben érkeztek. Ebben az időben többször léptünk fel pl. a Mayberian Sanskülottsszal, akik hasonlóan mint mi, ketten dalszerzőpárosként kezdték.

Mennyire szerepjáték számotokra a Csaknekedkislány? Hiszen pont arra a nagyon maszkulin, rock ‘n’ roll imázsra játszotok rá, ami alapvetően nem jellemző rátok.

KD: Minden vicc komoly és minden komolykodás önmaga paródiája. Nagyon maszkulin fiúk vagyunk mindahányan. Erről kár lenne vitát nyitni. Visszatérve az előző kérdésre. Elég nehéz volt ennyi jóképű férfit egy kalap alá hozni.

Decemberben a Ricsárdgírrel közösen léptek fel az A38-on, ami az egyik utolsó idei koncertetek lesz. Adja magát a kérdés, hogy kicsit visszatekintve hogy értékelitek az idei évet?

KD: Nagyon sok mindent csináltunk idén, ami azért is volt fantasztikus, mert nagyon együtt kellett dolgoznunk, mindenkinek megvoltak a maga területei, feladatai, és ügyködött is mindenki serényen. Sikerült úgy szerveznünk, hogy a nyári koncert sorozat közben fejezzük be a két EP-énket, forgassuk le a hozzá tartozó tripla klippet. De minden összejött. Büszke fiúkák vagyunk.

Koncerteken el szoktátok mondani, minden dal igaz történeten alapul. Ez valóban így van? Melyik a legfurcsább történetek, amiből még nem született dal?

KD: Természetesen igaz. De ha a legfurcsábbat most elárulnánk, akkor mi lenne a második albumon?

Meséljetek az idén megjelent két EP-tekről, a Szomorú Palántáról és az A Férfi Albumról! Miért éreztétek, hogy a rajtuk lévő számok jobban működnének külön-külön, mint együtt egy nagylemezen?

KD: A két EP stílusában is nagyon eltér. A Férfi Album  közelebb áll az általános CSNK hangszereléshez, míg a  Szomorú Palánta visszanyúl a kezdeti időkhöz, ahol még egy szál akusztikus gitáron születtek a számok. Illetve a Férfi Album egy koncepciót visz végig. Három férfi alakot jelenít meg, amit mindenképpen külön akartunk szedni a majd a jövőben megjelenő második stúdióalbumtól.

Egy korábbi interjúnkban azt nyilatkoztátok, hogy az új albumotok majd érettebb lesz, a számok pedig harapósabbak. Hogy érzitek most, így lett?

KD: Alapvetően, amikor ezt nyilatkoztuk, nem erre a kiadványra gondoltunk, hanem a második stúdió albumra. De rengeteget tanultunk az eddig elkészült felvételekből. Azóta is sok ötletünk van, amit ki szeretnénk majd próbálni, de azt hiszem, hogy alapvetően marad ez az organikus fejlődés, ami eddig is.

Az idei Magyar Klipszemlén a Tihany című számotokhoz tartozó videó lett az év klipje, a dobosotok, Fatér Ambrus pedig a legjobb rendező. Meséljetek a forgatásról, hogy állt össze a koncepció?

Fatér Ambrus (dobos): A klip koncepcióját Olivérrel közösen találtuk ki néhány nap alatt, sokszáz post-it segítségével. Aztán jöttek az igazi nehézségek: az eredeti ötlet szerint az egész klip sötét, kihalt utcákban, városi helyszíneken forgott volna. Elkezdtünk terepszemlézni Nyoszoli Ákossal, a klip operatőrével és rögtön nyilvánvaló lett, hogy újra kell gondolni a helyszíneket. Így került képbe az erdő, a Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és egy budai barlang is.

A legnehezebb helyszín Tihany volt: Olivér dacolva a viharos széllel, fittyet hányva a jegeces novemberi esőnek befeküdt a Baltonba. Szerencsére túlélte, azóta forgattunk még egy (három) klipet.

Győrben eljátszottatok egy Szabó Benedek és a Galaxisok számot, de rendszeresen játszottatok Európa Kiadó- és Cseh Tamás-feldolgozásokat is. De kitől hallgatnátok meg egy CSNK-feldolgozást és melyik számot?

KD: Ha lehetőségünk van rá fel szoktuk ajánlani a velünk együtt játszó zenekarnak, hogy cseréljünk számot. Így történt ez a Galaxisok esetében is, illetve korábban a Ricsárdgírékkel. Tőlük a Palvin Barbi című számot dolgoztuk át. De régebben csináltunk a Mayberian Sanskülottsszal (akik jövőre szintén fellépnek az A38-on) is számcserét. Tőlük a Kobaltkék című számot játszottuk. Szerintünk ez nagyon jó móka, mindig érdekes meghallgatni, egy saját szerzeményt más szűrőkön keresztül.

Tervek, álmok, rémálmok?

KD: Januártól az új lemezen fogunk dolgozni. Személy szerint nagyon várom ezt az időszakot. Rengeteg új zenei ötlet vár arra, hogy Olivér szöveget írjon rájuk. Illetve régóta akarunk tartani egy Indiana Jones maratont.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.