The Idoru | Lezárult egy korszak
Januárban egy este erejéig újra összeáll a millenium utáni hazai rock/metál színtér egyik legkülönlegesebb zenekara, a The Idoru. A koncert különlegességét pedig csak fokozza, hogy a 2009 utáni és előtti felállás is a színpadra lép majd, hogy eljátsza az azóta klasszikussá érett dalokat. Ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar gitárosával, a jelenleg a USEME-ben és a PMA – Positive Mental Attitude-ben játszó Szalkai Tiborral japán turnékról, az underground szubkultúráról, szakításról és még sok másról.
Mi volt az oka annak, hogy 2014-ben feloszlott a The Idoru? Hogyan éltétek meg, hogy vége van a zenekarnak?
Úgy éreztük, lezárult ez a korszak az életünkben. A tizenkét év során mindent kimaxoltunk amit lehetett. Turnéztunk nagy nevekkel Európában (például Misfits), Japánban (Ignite), de belföldön is sokat toltuk az itthoni élvonallal. Bezsebeltünk két Fonogram-díjat, csináltunk sok szuper lemezt, klipet és feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk. A zenekart 2009-ben a lehetetlenből hoztuk vissza. Mindkét felállás remek és eseménydús éveket tudhat magának, de egyszer minden véget ér, s úgy gondolom méltósággal, még épp időben hagytuk abba. Ez a banda sosem tett szert nagy népszerűségre, így nem nehezítette ez a tény a döntést, inkább könnyítette. Legyen az bárhogy, minden szakítás nehéz, így ez sem volt könnyű érzelmileg!
Mit mondanátok, mi az oka annak, hogy kevés magyar zenekart vártak vissza annyira a feloszlásuk után, mint titeket?
Úgy látszik az emberek akkor veszik észre, hogy mit vesztettek, amikor már késő. De sebaj, az élet megy tovább. Úgy látszik ebben az underground szcénában a búcsúbulik, reunion bulik működnek a legjobban. Nem feltétlen az a baj, hogy nincsenek érdeklődők/rajongók, csak nehéz őket egy időben egy helyen tudni.
A legtöbb kritika kiemelte, hogy mellettetek egyszerűen nem lehetett elmenni, vagy szeretett valaki titeket vagy utált, de hidegen senkit sem hagyott. Egyetértetek ezzel?
Egyediek voltunk, és a megfigyelések alapján erősen pulzálóak élőben, úgy hangzásban, mint produkcióban. Ugyanakkor nem lehetett bekategorizálni a zenekart. Se nem hardcore, se nem metal, se nem rock, se nem punk, hanem egyszerre mindegyik. Az ilyen zenekar mindig megosztó. Ha valaki utálta is, rendben van, ámbár szarnak sosem volt mondható, inkább az ellenkezője, amire büszkék vagyunk!
A Facebookos esemény címe The NewOldIdoru. Pontosan kik lépnek majd színpadra január 14.-én?
Az „új” és a „régi” énekeses felállást hívjuk így, hogy szépen fejezzem ki magam. Amúgy mindkét brigád kvázi ugyanannyi ideig zakatolt.
Egyszeri alkalomnak szánjátok egyébként a mostanit, vagy ha jól sikerül a koncert, lehetséges az, hogy évente pár koncertre újra összeálltok?
Most azt tudom mondani, hogy egyszeri alkalom. Majd a koncert után kiderül, hogy van-e igény az ismétlésre. Ha igen, akkor majd meglátjuk, megbeszéljük a tagokkal, de nem szeretek ennyire a jövőbe tekinteni. Ez az ország maximum évi-kétévi/egy ilyen eseményt bír el véleményem szerint.
Mik a zenekarhoz köthető legjobb és legrosszabb élményeitek?
Inkább a jó élményekkel szeretek foglalkozni. Fene tudja mi volt a legjobb, de a tíz éves jubileumi és a búcsúbuli számomra minimum ezüstérmesek! Na jó, azért a díjak sem estek rosszul…
Ki milyen projektekhez csatlakozott a The Idoru feloszlása után, mely zenekarokban lehet manapság hallani a tagokat?
Kocsis Máté és Varga Gergő a Wellhelloban folytatta, Szolga Józsi most a Zoli Bandben gitározik és dalokat szerez, Nagy Gábor a Ghostchant-ben és a PMA-ban (velem együtt) tolja, jómagam pedig a mostanra frissen feloszlott Blind Myselfbe távoztam kisvártatva a ‘Doru után, aktív zenekarom a USEME és a PMA.
Mennyit változott szerintetek 2014 óta a hazai underground szubkultúra? Mi volt jobb, mi volt rosszabb?
Alapjaiban ugyanazokat a köröket futja, amiket eddig. Talán az változott, hogy hamarabb le lehet mérni, ki milyen mértékben tudja megmozgatni az embereket a zenei produkciójával testileg-lelkileg, mivel még jobban felgyorsultak a dolgok. Ezt szépen jelzi az internet.