Wolves In The Throne Room | Ahol a mítikus vulkánok a sós vizekkel találkoznak

A Deafheaven, a Liturgy és a Myrkur előképei: Wolves In The Throne Room

Augusztus hetedike egy egészen különleges hétfő este lesz. Ilyesmire egész Európában nem kerül sor, csak az A38 Hajón: a sötét, beborulós metál két nagy amerikai jelensége lép fel egy estén. Az elmúlt tíz év black metáljának egyik legnagyobb hatású zenekara, a shoegaze-ből, a dark ambientből és a pasztoriális folkból is merítő Wolves In The Throne Room, valamint a Windhand testvérzenekara, a Relapse Records kötelékébe tartozó okkult-kozmikus doom metált játszó Cough (akikkel szintén interjúztunk)! A Weaver-testvérek utoljára hét éve léptek fel Budapesten, úgyhogy volt miről faggatni egyiküket, a dobos Aaront a koncert előtt.

Hét éve már felléptetek egyszer Budapesten, a Dürer Kertben. Milyen emlékeitek vannak arról a koncetről? 

Csodálatosak! A budapesti vendégszeretet elképesztő volt, ráadásul gyönyörű folkzene szólt a kertben. A közönséget pedig külön ki kell emelnem. Sokan hoztak otthon készített ételeket és italokat. Mi ezt szeretjük!

Azért is hozom fel, mert akkoriban sok interjúban beszéltetek arról, hogy tovább akartok lépni, másként akartok állni a zenéléshez és életmódot váltani.

Igyekszem minden egyes nappal kicsit közelebb kerülni a földhöz. Rendszeresen hálát adok az őseinknek. Továbbvisszem a régi utakat és hagyományokat. Főleg ezekre gondoltam.

Mit mondanál, mennyire fontos a Wolves In The Throne-hoz sokszor kapcsolt politikai és ökonómiai ideologizmus, mikor a zenétekről van szó? Lehet-e úgy értékelni, hogy a hallgató nem foglalkozik vele, a titeket övező mitológia részének tekinti?

Szó sincs bármiféle ideológiáról vagy mögöttes filozófiáról! Csak nézz le a lábad alatt elterülő földre és adj hálát. Hallgasd a hangját.

Az elmúlt pár évben nem igazán turnéztatok, de idén mintha teljes erőbedobással tértetek volna vissza. Hiányoztak már a koncertek vagy inkább az új album promóciója miatt döntöttetek így?

Hiányoztak! Élőben játszani varázslatos élmény. A koncertek tartanak életben minket és nagyon szeretjük a rajongóikat.

Számomra a Celestite-en (a zenekar eddigi utolsó, 2014-ben megjelent albuma) inkább az olyan ezoterikus-indusztriális kedvenceitek hatása dominált, mint a Popol Vuh vagy a Coil, a Thrice Wovennek ezzel szemben van egy erős „vissza a gyökerekhez”-érzete.

Hm, lehetséges. Nathan elég sok riffet írt a Thrice Wovenre, mellesleg elég nagy rajongója az oldschool metálnak. De a Coilnak is.

Mi fogott meg annyira Denis Forkas alkotásaiban, hogy őt kértétek fel az új album borítójának megfestésére is?

Ő egy valódi mester! A festmény úgy ránt be a háromszorosan szőttes világba, mint semmi. A farkas teste hordozza a kulcsot.

Számotokra mennyire fontos, hogy a Wolves In The Throne Roomnak legyen egy sajátos esztétikája, ami túlnyúlik a zenén? Elengedhetetlen része ez a black metálnak?

Szerintem abszolút az. Ezért is lobognak majd másmilyen vásznak a színpadon, hirdetve a Thrice Woven-éra eljövetelét. Az ősszel debütálnak majd! A régi zászlóinkon ott volt egy hódmókus, egy kék kócsag, egy szarvasbika, egy bagoly és persze egy farkas is! Ezek az állatok az otthonunk totemei.

Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy a Celestical Lineage-nek (a 2011-es lemez) van egyfajta ég felé tekintős hangulata, a Celestite inkább ásványszerű, míg a korai lemezeitek a földben gyökereznek. Milyen akkor a Thrice Woven? 

NYEREMÉNYJÁTÉK
Ha szeretnél egy dedikált példányt nyerni a Wolves In The Throne Room eddigi lemezeinek valamelyikéből vagy egy zenekaros pólót, nincs más dolgod, mint megosztani a koncert eseményét a #wittrata38 hashtaggel és elküldeni nekünk a megosztás linkjét. A nyertest a koncert napján értesítjük!

Ott született, ahol a mítikus vulkánok a sós vizekkel találkoznak, ahol mi is élünk!

Az idei Roadburn fesztiválon léptetek fel először a Drow Elixir nevű új projektetekkel, amiről nekem az jutott eszembe, hogy a Celestite pogányabb-archaikus verziója.

A Drow Elixirt a Coil és a különböző indusztriális zenék iránti rajongásunk táplálja. Semmilyen szabály nem köt bennünket vele kapcsolatban.

Sokszor említettétek, hogy számotokra a fellépések nagyon fizikai és katartikus élmény. Milyen élmény volt a Roadburnön először Wolves In The Throne Roomként játszani, majd pár órával később ismét színpadra állni mint Drow Elixir?

A két élmény nagyon különböző volt. Számomra a Drow Elixir egy tánc. Másképp rituális, mint a Wolves In The Throne Room.

Pár éve megalapítottátok a saját kiadótokat, az Artemisia Recordsot. Továbbra is tartjátok magatokat ahhoz, hogy a ti zenéteken kívül másét nem akarjátok ott megjelentetni?

Igen, de majd meglátjuk, hogyan tovább.

Leave a Comment