A garázsrock feltalálói alig várják, hogy Magyarországon játsszanak | The Sonics-interjú
Február 11-én az A38 Hajón adja első magyarországi koncertjét a kultzenekar
Újra turnézik, sőt, új lemezt is kiadott a garázsrock feltálóiként emlegetett, a ’60-as évek végén feloszló The Sonics, akik a Nirvana és Bruce Springsteen számára is inspirációt jelentettek. Miután 2007-ben visszatértek, először érkeznek Magyarországra, az A38 Hajóra február 11-én a bájos dalszerző-énekes, Gemma Ray társaságában. Egyetlen alapító tag, a szaxofonos-énekes Rob Lind maradt aktív a régi felállásból, akit telefonon értünk utol.
Mi vitt rá titeket ennyi idő után, hogy újra összejöjjön és albumot adjon ki a zenekar?
Rob Lind: Lassú folyamat volt. 2007 óta minden koncertünkön ugyanazt a setlistet adtuk elő, ami egy idő után unalmassá vált. Így eldöntöttük, hogy elkezdünk lemezt írni, ami nagy löketet adott a zenekarnak.
Milyen zenéket hallgattatok az album írása előtt és közben? Mik voltak a fő inspirációk hozzá?
Sok olyat tudnék mondani, akik az évek során hatottak ránk. Először is a Kinks mindig nagy kedvencünk volt, és számomra például az AC/DC, nagyon szeretem a gitárhangzásukat. És saját magunk. Ez elsőre nagyképűnek hangzik és elnézést is kérek miatta, de tényleg azt csináljuk, amit szeretünk, és azt gondolom, jól felépítettük a hangzásunkat. Mindig is arra törekedtünk, hogy úgy szóljanak a lemezeink, ahogy a zenekar élőben is hallható.
Az egyetlen aktív alapító tag, Rob Lind
Tényleg úgy szól az album, mintha egy koncertet hallgatnánk.
Örülök, hogy ezt mondod. Ezt említettem is már korábbi interjúkban, amikor azt kérdezték, mire számítsanak azok, akik még sosem hallották játszani. Azt javasoltam mindig, hogy tegyék fel a lemezt, tekerjék fel jó hangosra, és nagyjából ugyanazt kapják, ami a koncerteken is hallható.
Miért döntöttetek úgy, hogy monóban veszitek fel?
Nem így terveztük. A producerünknek, Jim Diamondnak köszönhető, aki remek munkát végzett és biztos, hogy fogunk még vele dolgozni. Amikor keverte a lemezt a stúdióban, véletlenül monóban játszotta vissza magának a sávokat, és meglepődött, hogy mennyire jól szól. Először csak sunnyogva említette nekünk, hogy ilyen lett, de az első pillanattól beleszerettünk mi is. Még a Rolling Stone magazin is az egyik legjobb 2015-ös albumnak választotta! Erre nagyon büszkék vagyunk.
Milyen volt ennyi idő után újra turnézni 2007-ben?
Először is meg kellett tanulnunk turnézni. A ’60-as években, amikor az akkori lemezeinket csináltuk, a turnézás annyiból állt, hogy elmentünk egy hétre. Akkoriban nem jártunk Európában vagy más országokban. Két nappal a 2007-es visszatérő bulink után felhívtak minket Londonból, hogy van egy dátumuk, amire már eladták az összes jegyet, aztán lett még egy, amire szintén egyből elment minden jegy. Ilyen élményekkel kezdődött az európai „karrierünk”. Most már elmondható, hogy több mint tíz éve újra turnézunk. Egy idő után viszont meguntuk a Ford buszokat és a benzinkúti ebédeket, úgyhogy megengedtünk magunknak némi luxust. Visszatérve a kérdésedre, úgy rázódtunk bele az egészbe, hogy csináltuk. Régen azt hittük, hogy egy 5-6 állomásos, másfél hetes koncertsorozat már turnézást jelent, de most már látjuk, hogy az gyakorlatilag semmi. 2007-ben megismerkedtünk a Hives-szal, akikkel azóta is barátok vagyunk. A gitárosuk, Nick Alqvist rengeteg hasznos tanácsot adott.
A nemes egyszerűséggel This is The Sonics névre keresztelt új lemez:
Például?
Volt olyan, hogy figyelmeztetett, hogy ha Spanyolországba megyünk játszani, akkor biztos lesz egy síró ember az öltözőnkben. És ez meg is történt! Bilbaóban játszottunk, lejöttünk a színpadról, be az öltözőbe csuromvizesen, és ott állt három arc, közülük az egyik könnyes szemekkel puszilta meg Gerryt (a Sonics korábbi, az újraalakulásnál még aktív énekesét – a szerk.), és mondogatta, hogy sosem volt még ennyire jó koncerten, imádta, meg ilyenek.
Nick arra is figyelmeztetett, hogy a rajongók tudni fogják, melyik hotelben szállunk meg, és ott lesznek reggel és este is, hogy autogramokat gyűjtsenek. És persze ez is megtörtént. Szokatlan volt, régen senki nem lógott körülöttünk a koncertek előtt vagy után.
Rengeteg zenekarnak szolgáltatok fontos inspirációként az évek során. Vannak olyan, a az ezredforduló körül alakult formációk, akikre ti felnéztek?
Az én koromban ez elég jó kérdés. Őszintén szólva nincs sok ilyen. Mindig is szerettem a Ramonest, a Clash-t, mostanában pedig a Green Dayt mondanám. Nagyon bejön, amit azok a srácok a színpadon csinálnak, kissé magunkra emlékeztet. Amikor visszatértünk 2007-ben, egyáltalán nem voltam elmélyülve a zeneiparban, akkor még egy légitársaságnál voltam pilóta. De ha egy zenekarban van energia és leszarják, hogy mások mit gondol rólunk, az nekem általában tetszik. Ezért is lettünk olyan jóban a Hives-szal. Szeretem, ha valaki felmegy a színpadra és kiad magából mindent.
Te maradtál a Sonics egyetlen turnézó alapító tagja. Fenntartható így a Sonics öröksége?
Keményen dolgozunk rajta. A mai napig jóban vagyunk Gerryvel és Larryvel, sokat beszélünk, különösen Gerry és én – mi vagyunk a Sonics alapítói végülis. De ha profi zenészeket gyűjtesz magad köré, az is működhet. Ott van például a Beach Boys, akiket láttam néhány éve játszani, és Mike Love (a Beach Boys énekese – a szerk.) volt ott egyedüli alapítóként, és pont úgy szólt az egész, mint a ’60-as években. Ugyanez van nálunk is. Sok energiát fektetünk abba, hogy ugyanúgy szóljanak a dobok, a gitárok és minden, ahogy régen is. Mi vagyunk a Sonics, nem lehetünk feldolgozás-zenekar!
Azért jó hallani, hogy jóban maradtál a kivált tagokkal.
De még mennyire! Elkezdtük írni a következő albumunkat, és a srácok – annak ellenére, hogy nem turnéznak velünk –, játszani is fognak rajta. Gerry ír is egy dalt a lemezre, és én rá akarom bírni az éneklésre is. Larry is fel fog rá gitározni néhány dalt.
Régen a haditengerészként szolgáltál. Milyen érzés lesz egy hajón játszani? Voltatok már hasonló helyszínen korábban?
Nagyon várom már, hogy az A38-on játsszunk, először megyünk hozzátok, már le is csekkoltam a helyszínt. Egyébként igen, játszottunk már hajón – ahogy beszélünk, a legutóbbi koncertünk pont egy rock and roll hajón volt két másik zenekarral New Yorkban.
Mit üzentek azoknak, akik jönnek a koncertetekre?
Vigyázz a csajodra, mert jön a földrengés!
