Sosem láttam kéknek az eget a szmogtól | The Beans-interjú
Január 26-án a Ricsárdgír vendégeként lép fel a karcos, fésületlen, harapós garázsrockban utazó The Beans, akik most jelentették meg legújabb dalukat, a Womant. Vida Áron frontemberrel beszélgettünk.
Művészek, akiket még szeretünk: Homer Simpson – ez áll a Facebook-oldalatokon. Miért pont ő? Tényleg szeretitek a Simpsonst? És, ha igen, miért? Vannak még más rajzfilmhőseitek? Vagy nem-zenész hőseitek?
Ki ne szeretné a Simpsonst? Kiskoromban Spongya Bob volt a példaképem, hatalmas rajongó voltam, még most is szeretem, de nyilván mai fejjel azért más a hozzáállás. Irigylésre méltó, hogy az a sárga kis fos minden szarnak örül, még annak is, hogy dolgozni kell. Ezzel a hozzáállással mennyivel könnyebb lenne minden, nem?
Ketten kezdtétek, most már négyen vagytok. Miért duóként kezdtétek, és miért (hogyan) bővült a felállás?
Amikor ketten voltunk, a demókon akkor is volt basszus, meg több gitársáv, de nem tartottunk igényt még egy emberre, akinek el kell magyarázni, mit játsszon, vagy meghallgatni, miért nem tud próbára jönni. Nyilván miután a Kikeltető tehetségkutatón tök fos volt duóban, rájöttünk, hogy a zenekar igencsak igényelne egy basszusgitárt is. Még mindig nem volt elég zúzós az élő megszólalás, és én is sokszor elbasztam, szóval úgy döntöttünk, még egy gitárosra is szükség van, így nem hallatszik ki annyira a mellényúlás, és akkor is szól a torzítás, ha én szólózok. Egyébként még tovább szeretnék bővülni. A következő repertoárba már szintit is tervezek, de egyelőre most találnom kell egy egész zenekart, amivel toljuk a következő setlistet.
A legújabb, és az eddigi legnyersebb Beans-dal:
Pécsen alakultatok, de most már budapesti zenekar vagytok. Mi indokolta az állomáshely megváltoztatását?
Én még mindig pécsi vagyok, igaz, laktam Budapesten három hónapot tavaly, de nagyon lehangoló a város. Legalábbis nekem – ha odamegyek egy nyugis mediterrán városból, utána elég nehéz feldolgozni ezeket az ingereket. Persze megértem a másik végletet is, akik felköltözés előtt egy kis faluban laktak, ahol nem tudtak semmit csinálni. Amit még kurvára utáltam fent, hogy hétvégente feljön egy rakás paraszt, aki azt hiszi, hogy ő most egy másik városban van, ráadásul a fővárosban, szóval mindent megengedhet magának. Sosem láttam kéknek az eget a szmogtól, állandóan fájt a fejem, egyszóval nem nekem való a nyüzsi. Utáltam, hogy átmegyek egy aluljáróban, és nekem jönnek. Szép város, jó város, fontos is a kapcsolatok miatt, de rohadtul utálom, hogy több idő bejutni a városba kocsival mint Pécsről Érdig az M6-oson. Mondjuk, ezek ellenére abban sem hiszek, amit Pécsről ajnároznak, mert rohadtul nem jön innen sok jó zenekar. Budapesten sokkal jobb zenekarok vannak, viszont az tök jó, hogy itt mindenki ismer mindenkit – de hát Budapesten is, és valószínűleg így van ez minden másik városban is, nem gondolnám ezt egy hű de nagy dolognak.
2016-ban jelent meg Glitch című bemutatkozó nagylemezetek. Hogy állt össze az album anyaga? Hogyan készült a lemez? Az ugye még olyan, mintha a szólólemezed lett volna?
Igen, amikor azt a lemezt csináltam, akkor lépett ki a dobosunk, tehát zenekar híján tulajdonképpen mondhatjuk szólólemeznek. Ahogy a megjelenés utáni interjúkban is mondtam, akkor ezt még szólóprojektnek is gondoltam. Volt olyan dal, amit már gimiben megírtam, és volt, amit csak a felvételnél. Általában megírtam a dolgokat, összeraktam a dobot midiben, és ezek alapján próbán begyakoroltuk a számot. A felvételek ugyanígy zajlottak.
Hogyan készülnek azóta a dalok? Miben változott a munkamódszer?
Azóta nem sok minden változott: ugyanúgy születnek a dalok, viszont a felvételek most élőben lesznek, ami miatt nagyon izgatott vagyok.
Játszátok még azt a klassz Echo & The Bunnymen-feldolgozást? (Do It Clean – a szerk.) Milyen más feldolgozások vannak repertoáron?
Persze, de a tavasztól kezdődő új setlistben már nem valószínű, hogy benne lesz, egyrészt mert már két éve minden koncerten elhangzott, tehát kicsit unalmas már játszani, másrészt helyet kell szorítani 6-7 új dalnak. Amit tervezek megtartani, az a Gloria, mert abban rengeteg jam van, sosem játszottuk kétszer ugyanúgy. Egyébként nagyon szeretek feldolgozásokat játszani annak ellenére, hogy utálom azokat a zenekarokat, akik állandóan feldolgozásokat játszanak – csak ugye mi tudunk dalokat is írni.
Mik az idei tervek? Új lemez vagy EP várható?
Igen, tavasszal jön a második albumunk, mindenféle új hangszerekkel, új felállásban, és jön az első videóklip is. Addig viszont marad a vihar előtti csönd.
Álmok, rémálmok, titkos tervek?
A rémálmom az, hogy meghalok, mielőtt többet elérnék, az álmom pedig, hogy többet érjek el, mielőtt meghalok. Titkos terveket nem szabad elmondani, de ami nyilvános, az az első nagyobb turné, és ugye a második album és az új felállás.
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.