„Az életem része, a szakmai utam alfája és ómegája.” | interjú az A38 Hajó arculatának megálmodójával, Tóth Andrejjel

Az A38 egyedi és összetéveszthetetlen vizuális világát Tóth Andrej keltette életre és a mai napig ő alakítja, finomítgatja. Ennek a munkának fontos produktumai azok a művészeti alkotásként is érvényesülő koncert plakátok, melyeket szeptember 7-től Veszprémben is láthattok a Plakátok_20 kiállításon.

Már a kezdetektől egybeforr a neved a Hajó arculatával. Milyen jelentőséggel bír számodra ez a projekt, együttműködés? 

Az életem része, a szakmai utam alfája és ómegája. Friss diplomásként (MOME) kerültem a Hajóra, zöldfülüként de lelkesen hogy a legénység tagja lehessek és ezt a nyers ukrán (volt szovjet) kőszállító hajót megtölthessem élettel a kreatívjaim által. Akkoriban még nem foglalkoztam a nagykönyvbe foglalt és elvárt arculattal, pusztán személyes jegyeket kerestem s kreáltam, így születhetett meg a Hajó arca is, egy, a hajdani Közlekedési Múzeum könyvtárában talált és beszkennelt angol kapitány képében. Ő lett a Kapitány, aki üzen, humorizál, ironizál, ahogy én is tettem a karaktereimmel. Ez a szabadság nem minden grafikusnak adatik meg ebben a szakmában. Ezért a bizalomért és nyitottságért örökké hálás lehetek a Hajónak, mert nagyban meghatározta a hangvételemet és azt az alkotói szabadságot ami más munkáimon is (remélem) érezhető.   

Amikor először kezdtél az A38 Hajó arculatán dolgozni, mik voltak az első benyomások, gondolatok, amik mentén az ötletelést indítottad?

Állóhajóként is folyamatosan pulzáló fémtest, zörejek, mérnöki szabályrendszer, szovjet múlt. Ehhez még hozzájött az akkori nyomdatechnológiai megoldás, a duotone kivitelezés, azaz a fekete mellé kiválasztott kísérő szín jelentősége. Ez akkoriban igen költséghatékony nyomdai eljárásnak számított, ami a város körberagasztásáért szükséges, akár ezres példányszámú plakátoknál fontos szempontként szerepelt. Mindezek mellett számomra kézenfekvő volt hogy az avantgárd, az orosz konstruktivista irány felé forduljak, ötvözve az egyszerű kollázsok világával. Így adva egy erős, messziről dekódolható „propagandista” jelleget a plakátjainkat, amibe bőven belefért az andrejes humor is.

Hogy néz ki nálad egy kreatív folyamat, honnan indítod a munkát? Milyen inspirációs eszközökkel dolgozol?

Skicc és skicc. Bármennyire is a digitalizmus korát éljük, fontosnak tartom a minél személyesebb, papíron történő kapcsolódást az ötleteinkkel. Ezt igyekszem átadni, megszerettetni az egyetem (METU, MOME) hallgatóival is, szerencsére nyitottak rá. Az ötlet megalapozásához elengedhetetlen a bríf megszületése is, amiből nem volt hiány a Hajó életében sem. Vasák Benedek kolléga, barátom tollából jópár átfogó és mindenre kitérő leírás született, érintve az adott zenekar stílusát, célközönségét, miért jó a Hajónak s milyen kockázatokat rejt magában a program. És persze zene, zene és zene. Az adott zenekar megismerése, majd a koncertplakát megszületése alatt, ha csak rövid időre is rajongójává kell válnom, az adott taktusokkal kelnem és feküdnöm.

Hogyan alakult az arculat az évek folyamán, mik befolyásolták ezeket? És mi az az alapvetés, amihez ezek során is mindig tartottad magad?

Húsz év hosszú idő, megbecsülendő s példaértékű hogy a Hajó még köztünk van. Trendek jönnek-mennek, persze mi is beépítünk egy-két vizuális vívmányt, gondolatot az életünkbe, de a Hajó arculata mindig is megtudta őrizni markáns mivoltát. Bármennyi színpompás festéket kenhetünk fel, a mélyén továbbra is ott az élő vas, a Hajó kongó teste, amit hős matrózaink fúrnak, hegesztenek, ha nem épp a Duna sodorta óriás farönköket csáklyázzák ki a hajókötelek fogságából. Ez az az elemi ipari és emberi erő, ami a tömör arculati világunkból is visszaköszön, legyen szó egyszerű geometriai formákról vagy stancolt betűtípusról. A húsz éves arculatváltásunkkal is pont ezt üzenjük, visszatértünk a gyökerekhez, elhagyva a felesleges színeket, felidézve a kezdeti duotone világunkat, az alapvető fekete mellett a Hajót jellemző piros és kék színpárosítást.

Egy megbízásos munka mennyire tud kreatívan kielégítő lenni, mennyire tudod beletenni saját magad az alkotásba?

Hosszú, tanulságos, de sokszor igen fárasztó volt az az út ami elvezetettet idáig, most már csak a számomra is érdekes és inspiráló kihívásokban, megkeresésekben látom viszont magam szívesen. Már tudok nemet mondani, így annál nagyobb igent az igazán értékes megbízásokra.

Plakátok_20 néven kiállításod nyílik Veszprémben. Mit kell erről tudni? Milyen plakátokkal találkozhatnak a látogatók és miért pont Veszprém a helyszín?

Már egy ideje figyelem, gyűjtöm hogy mennyi plakátot készíthettem, mennyi baráti partneri viszony alakulhatott ki kulturális intézetekkel. Adott volt minden körülmény és legfőképpen a kerek évszám, hogy az elmúlt húsz év plakátjait egyszerre, egy időben és helyen bemutathassam. A38 Hajó, Radnóti Színház, Danubia Zenekar, Kabóca Bábszínház és persze az autonóm plakátjaim… izgalmas visszatekintést. És miért pont Veszprém? 2021 óta kvázi második otthonommá válta város, az Európa Kulturális Fővárosa (2023) jóvoltából több kreatív projektem is megvalósulhatott a térségben, köztük is kiemelten az óváros szívében elhelyezkedő Kunszt! születése, mely egy igazán szerethető és egyedülálló brunch reggelizőhely, a régió dizájnereit támogató kulturális tér, galéria.  

Miért áll közel hozzád a plakát formátum? Hogyan látod a plakátok jövőjét, szerepét a marketingkommunikációban?

Számomra a plakát a tervezőgrafikai produktumok és lét koronája. Önálló, őszinte, szerethető forma. Még egyetemista koromban, a krakkói ösztöndíjam során ismerhettem meg a lengyel plakátkultúra ízét, ejtett rabul fűszeressége. A Magyar Plakát Társasággal azon dolgozunk hogy életben tartsuk, „oktassuk”, megismertessük a hallgatókkal, újra szexivé tegyük. A marketingkommunikációban nincs jelene, de épp ez lesz a jövője hogy új utakra lel, tovább él, átél. A plakát örök.