A koncertre járás jelene

Az A38 Hajó legutóbbi, átfogó közönségkutatása nemcsak a koncertlátogatási szokásokat és a kulturális attitűdöket tárja fel, hanem abba is betekintést nyújt, hogy milyen zenei stílusok köré szerveződnek a kutatás résztvevői. A közel 6500 válaszból kirajzolódó összkép azt mutatja: az A38 Hajó az elmúlt 22 év alatt egy dinamikusan alakuló zenei kozmosz középpontjává vált. Ez a pozíció nem pusztán az egyedülálló helyszínnek, hanem annak a kulturális közegnek is a következménye, amelyben egy budapesti koncerthelyszín számára ma már elvárás, hogy egyszerre legyen progresszív, nyitott és irányadó.

A koncertlátogatási szokások értelmezéséhez fontos megjegyezni: a kutatásban „koncertnek” az élőzenés fellépéseket tekintjük, míg a „buli” elsősorban az éjszakai-hajnali elektronikus zenei eseményeket, DJ-szetteket jelenti. Az adatok alapján a legnagyobb csoportot a havonta koncertre járók alkotják, az összes válaszadó 31%-át teszik ki. Őket követik a kéthavonta valamilyen kulturális programra jegyváltók 25%-os, valamint a félévente koncertre járók 22%-os aránnyal. Hetente vagy kéthetente élőzenei eseményen a válaszadók 16%-a vesz részt. Ez ugyan kisebb csoportot jelent, ám elsősorban a 25 és 39 év közötti korosztályból kerül ki – olyan aktív közönségből, akik gyakori jelenlétükkel, zenei tájékozottságukkal és elkötelezettségükkel meghatározó szereplői a klubélet dinamizmusának. Mindez nem meglepő annak fényében, hogy a felmérésben résztvevők többsége eleve kulturálisan aktív, élőzenei programokat és klubokat követő közönségből került ki. Ennek megfelelően a koncerteket egyáltalán nem látogatók aránya elhanyagolható, ami tovább erősíti az élőzene közösségformáló jelentőségét.

A különböző korosztályok eltérő rendszerességgel ugyan, de széles körben képviseltetik magukat a koncertlátogatók között, ami a zene közösségformáló erejét tükrözi

A koncert- és bulizási szokások összevetése alapján jól látható, hogy a rendszeres élőzenei események látogatása gyakran együtt jár az aktívabb éjszakai életben való részvétellel: a hetente koncertre járók közel harmada hetente vagy kéthetente bulizni is eljár. Ugyanakkor ez a csoport nem egységes – több mint ötödük (22%) egyáltalán nem vesz részt éjszakai programokon.

A rendszeres koncertlátogatók zömét a 25–39 év közötti korosztály, vagyis a milleniál generáció tagjai adják. Ez a csoport egyszerre elkötelezett a zenei élmények iránt, jól tájékozott a programokat illetően, és aktív részese a klubkultúrának. Velük szemben a fiatalabb, Z generációs közönség (20–24 évesek) kisebb arányban van jelen a heti rendszerességű koncertlátogatók között. Ez a különbség részben generációs eltérésekkel magyarázható: a Z generáció esetében a szórakozási szokások gyakran szóródnak el online terek, digitális tartalomfogyasztás vagy rövidebb, intenzívebb élményformák között, míg a milleniálok körében erősebben él a fizikai jelenléten alapuló kulturális részvétel igénye.

A kéthetente vagy havonta koncertre járók esetében már kiegyenlítettebb a kép: itt a zene iránti érdeklődés kevésbé kapcsolódik a bulizási szokásokhoz. Azok pedig, akik ritkábban mozdulnak ki koncertre, jellemzően az éjszakai szórakozást is kerülik.

A különböző korosztályok eltérő intenzitással ugyan, de széles körben képviseltetik magukat a koncertlátogatók között – ez is azt mutatja, hogy a közönség elsősorban az élményalapú, tartalmas zenei események, fellépők miatt választja a kikapcsolódást, nem feltétlenül az éjszakai élet kedvéért.

A rendszeres szórakozás iránti igény erősen megmutatkozik a fiatal felnőttek körében, de több középkorú csoportban is érzékelhető.

A koncertre járó aktív réteg összetételében a 30–34 és a 35–39 évesek szinte azonos arányban vannak jelen: mindkét korosztály tagjainak nagyjából 16%-a jár hetente vagy kéthetente koncertre. Ez az azonosság cáfolja azt az elterjedt feltételezést, hogy 35 év felett látványosan csökken az aktív részvétel az élőzenei eseményeken. Ezzel szemben az éjszakai bulizás már valóban inkább a fiatalabb generációk jellemzője: a 15–34 évesek körében közel 15% azok aránya, akik heti vagy kétheti rendszerességgel járnak ilyen programokra, míg a 35 év felettiek között ez az arány már csak 8%. Ez a különbség jól rávilágít arra, hogy míg az élőzenei élmények iránti érdeklődés hosszabb távon is fennmarad, az éjszakai szórakozás intenzitása valóban inkább az életkori ciklusokhoz kötődik.

A jegyvásárlási szokások eredménye alapján kirajzolódik, hogy a közönség döntéseit egyértelműen az esemény vonzereje határozza meg – minden más szempont, például az időzítés vagy az előzetes tervezés, marginális jelentőségű. A válaszadók nagy része gyakran csak az utolsó napokban dönti el, hogy ténylegesen részt vesz-e egy eseményen. Ez a viselkedés a COVID utáni zeneipari trendekkel is összefüggésbe hozható: a közönség a bizonytalan körülmények után rászokott a spontán döntésekre, és kevésbé tervez hosszú távra. 

Ez a tendencia azonban nem csupán a pandémia következménye: különösen a fiatalabb generációk – elsősorban a Z generáció – körében megfigyelhető, hogy ritkábban, de tudatosabban választanak eseményt. Gyakran inkább kevesebb, de drágább programra költenek, ahol az élmény exkluzivitása vagy a fellépő személye kiemelkedő szerepet játszik. Ezt a magatartást tovább erősíti a nehezedő gazdasági helyzet, a magas infláció és az ebből következő növekvő árérzékenység.

A kulturális programok ma már sokak számára nem mindennapi szórakozásként jelennek meg, hanem inkább olyan különleges alkalomként, amire meg kell fontolni, hogy megéri-e költeni. Fontos tényező az is, hogy a klubok jelentősen emelték a jegyárakat: ugyanannak az előadónak a koncertjére, aki néhány éve még néhány ezer forintért lépett fel, ma már gyakran a dupláját vagy akár a tripláját kell kifizetni. Ez szintén befolyásolja, hogy a közönség milyen gyakran és mely programokra megy el.

Összességében tehát ma már nem a megszokás vagy a pillanatnyi impulzus irányítja a döntést, hanem az, hogy az adott esemény elég vonzónak és értékesnek tűnik-e ahhoz, hogy megérje időt és pénzt áldozni rá.

 Ez a jelenség összhangban van a LIVE DMA – Live Music Challenges in European Cities című tanulmány megállapításaival is, amely szerint a közönség viselkedése – különösen a fiatalabb generációk körében – egyre kevésbé előre tervezhető . A tanulmány kiemeli: az élmény a döntő. A fiatal közönség számára egy klub identitása – mit képvisel, kik járnak oda, milyen hangulatot sugároz – legalább olyan fontos, mint maga az előadó. Ez a szemlélet megerősíti a zenei helyszínek szerepét kulturális közösségformáló térként.

A szórakozóhelyek vonzerejét elsősorban a zene és a fellépők minősége határozza meg, de a térbeli, vizuális és közösségi tényezők is jelentős szerepet játszanak a döntéshozatalban.

Ezt a megállapítást alátámasztják a szórakozóhelyek vonzerejére vonatkozó kérdőíves válaszok is. A kitöltők 89%-a a zene és a fellépők minősége alapján ítéli meg egy helyszín értékét – nem feltétlenül a nevek ismertsége, hanem a zenei élmény intenzitása a mérvadó. Ez alatt nem csupán a hangerőt vagy a hangzásminőséget értik, hanem azt, hogy mennyire hat erőteljesen a zene az érzékeikre és az érzelmeikre: mennyire magával ragadó, katartikus vagy felejthetetlen az adott élmény. További meghatározó szempontok az elhelyezkedés (62%) és a hangulatot formáló enteriőr, atmoszféra (59%), valamint a közösségi jelenlét, vagyis az „odajáró emberek” szerepe (51%). Szintén ide tartozik, hogy a válaszadók 60,1%-a szerint a koncertre járási szokásaikat legalább közepes mértékben befolyásolja a baráti társaság spontaneitása – vagyis a részvétel gyakran közösségi döntésként születik meg. Mindez azt mutatja: a programválasztás sokszor az utolsó pillanatban dől el, de ha az esemény egyedi hangulattal, közösségi élménnyel és zenei értékkel bír, akkor az képes erős, akár azonnali motivációt kiváltani – függetlenül attól, hogy korábban szerepelt-e a látogató tervei között.

A jegyvásárlási szokások alapján a fiatalabb korosztályokra sokkal láthatóbb mértékben a spontaneitás jellemző: a 15–19 évesek közel 70%-a nem követ állandó mintát, hanem az esemény pillanatnyi vonzereje alapján dönt. A 20–29 évesek körében már nő az előre tervezők aránya, míg a 30 év felettiek több mint harmada egy hónappal korábban vásárol jegyet. Az életkor előrehaladtával tehát egyre jellemzőbbé válik a tudatosabb jegyvásárlás, bár a rugalmasság minden korcsoportban jelen van. A válaszadások alapján az is jól látszik, hogy a jegyvásárlás időzítése nagymértékben függ az előadó típusától is. A hazai és külföldi feltörekvő zenekarok koncertjeire általában később születik döntés: az ilyen eseményekre sokan csak pár nappal a fellépés előtt vagy a helyszínen vásárolnak jegyet, vagy teljesen eseti alapon döntenek. Ezzel szemben a kedvenc, már ismert előadók esetében sokkal jellemzőbb a tudatosság: ebben a kategóriában a válaszadók több mint egyharmada legalább egy hónappal előre vásárol jegyet.

Bár a Spotify több mint 6000 különböző zenei műfajt tart nyilván, a jelen kutatás keretei nem tették lehetővé ilyen részletes bontás vizsgálatát. A műfaji preferenciák feltérképezése így a legjellemzőbb stílusokra szorítkozott, részben a az A38 Hajó honlapján is meghatározott hírlevél-feliratkozásnál alkalmazott kategóriák mentén. Ennek megfelelően az eredmények inkább irányadóként értelmezhetők, semmint a zenei ízlés teljes spektrumának reprezentációjaként. Ennek oka, hogy a kutatás során az elsődleges szempont az A38 belső adatbázisában tárolt adatok összeegyeztetése volt, nem a budapesti kultúrafogyasztók zenei ízlésének teljeskörű feltárása.

A kitöltők válaszaiból kiderült, hogy a rock messze a legnépszerűbb műfaj: összesen 78% jelölte meg. Ezt követi a pop 55, a metál 46, az indie 43%-kal, míg a hiphop, a rap és az R&B együtt körülbelül 35%-os arányban van jelen. A jazz, a blues és a komolyzene egyaránt közel 46%-os érdeklődést mutat, míg az elektronikus stílusok – mint a techno, house vagy drum and bass – együttesen a válaszadók körülbelül 30%-át szólítják meg. Ez a tendencia összhangban áll az IFPI 2024-es Music in the EU jelentésének megállapításaival, amely szerint az európai zenei ökoszisztéma egyre műfajilag sokszínűbbé válik, és nő az érdeklődés az elektronikus, a világ- és a modern klasszikus zenei műfajok iránt is. A közönség egyre nagyobb nyitottsága nemcsak a műfaji sokszínűségben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a zenei élményt ma már sokan a teljes előadás minősége és az egyedi koncert- és fesztiválélmény alapján ítélik meg. Ezt támasztja alá Szép Fruzsina, a nemzetközi hírű Superbloom, Lollapalooza Berlin és korábban a Sziget programigazgatója is, aki szerint a hazai és közép-európai előadók sikerének kulcsa a professzionális menedzsment, a kreatív színpadi koncepciók és a műfajok közötti nyitottság.

A kutatás résztvevői elsősorban a rock és alternatív műfajok iránt érdeklődik, miközben nyitott a klasszikus és elektronikus zenei irányzatokra is.

A rock népszerűsége minden korosztályban erős, a 30 és 39 év közötti válaszadók körében különösen hangsúlyos. A pop, az indie és a hiphop elsősorban a 20 és 34 év közötti korosztály zenei preferenciáiban dominál, az elektronikus műfajok szintén ebben az életkori sávban a legnépszerűbbek. A jazz, blues és komolyzene iránti érdeklődés fokozatosan növekszik a harmincas éveikben járók körében, és 45 év felett már kiemelkedő arányt mutat. A folkzene és a világzene is ebben a korcsoportban örvend a legnagyobb népszerűségnek.

A nemek zenei ízlésében kisebb, de érzékelhető különbségek rajzolódnak ki. A rock mindkét csoportban kedvelt, ugyanakkor a férfiaknál némileg magasabb arányban szerepel a favoritok között. A popot inkább a nők választották, akárcsak az indie-t és a jazzt. A metál főként a férfiak körében meghatározó, míg a hiphop és az elektronikus műfajok – például a techno, a house vagy a drum and bass – közel ugyanannyira népszerűek a férfiak és a nők körében is. Összességében elmondható, hogy bár a preferenciák között megfigyelhetők kisebb eltérések, a nemek zenei ízlése között nem rajzolódik ki markáns törésvonal – a legtöbb műfaj mindkét csoportot hasonló arányban szólítja meg.

Az A38 Hajó közönségkutatása érzékelteti, hogyan alakulnak a koncert- és eseménylátogatási trendek egy városi, kulturálisan aktív közegben. A válaszok alapján kirajzolódó mintázatok – a spontán döntések túlsúlya, az élmény és közösség felértékelődése, az életkorral változó részvételi dinamika – nemcsak helyi, hanem szélesebb európai zeneipari trendekkel is összhangban állnak. A kutatás azt mutatja: a közönség viselkedése egyre kevésbé követ előre megjósolható sémákat, ehelyett folyamatosan változó impulzusok és társas hatások mentén formálódik. Mindez értékes visszajelzés a zenei eseményszervezésben, kommunikációban és programtervezésben dolgozók számára. Bár a kutatás nem tud teljes értékű módon reprezentatív lenni a mintavétel önkéntes jellege, illetve az előzetes kvóták alkalmazásának hiánya miatt, ugyanakkor számos iparági szereplő és a téma iránt érdeklődő számára nyújthat értékes információkat a klubba járás jelenéről a mai budapesti kulturális életben.