Zenei kaleidoszkóp a tetőtől a fedélzet mélyéig – így zárult az 1Kárpát-Medence Fesztivál az A38 Hajón
Június 5-én, a fesztivál második napján az A38 Hajó minden szintjén játékos hangzásvilágok keringtek: a tetőteraszon a Raklap és a Zækar, a koncertteremben pedig a Kacaj és a Boyongó mutatta meg, mennyi irányból lehet ma magyar nyelven, kortárs módon zenélni.
A Zækar kezdte a tetőprogramot, akik már a bemutatkozásukban is felkészítették a közönséget arra, hogy itt nem egy konvencionális jazzformáció következik. A dalok groteszk humorral átitatott szövegei és a játékosan szétszálazott, mégis precízen felépített zenei rétegek egyszerre voltak ironikusak és őszinték. A sörpocakos világvége és a menzás líra találkozásából született valami, ami egyszerre tart görbe tükröt és ad lehetőséget a nevetésre – vagy akár a fejcsóválásra.
Őket követte a sepsiszentgyörgyi Raklap: laza, improvizatív hangulatú dalaikban egyszerre volt jelen a kísérletezés és a teljes felszabadultság. Nem igyekeztek semmiféle műfaji keretbe illeszkedni – és épp ez adott szabadságot az egész fellépésüknek. A formáció dalszövegeiben és hangszerelésében is érződött az az attitűd, amely inkább a zene szeretetéből, mintsem bármiféle megfelelési kényszerből születik.
A Zækar és a Raklap koncertjeit élőben közvetítettük YouTube-csatornánkon – a teljes felvétel az alábbi videóban visszanézhető:
A koncertteremben a Boyongó nyitotta az estét, akik egyfajta hangulati hullámvasútra ültették a közönséget. A koncert egyik pillanatban még meditatív belső utazásnak tűnhetett, a következőben pedig már feszes ritmusokra lehetett bólogatni. A sajátos dalszerkezetek kiszámíthatatlansága mégsem vált egy pillanat erejéig sem öncélúvá, a dinamika mögött mindig ott lüktetett egy átgondolt belső logika.
Utánuk a Kacaj hozta a fiatalos lendületet és a népzenei alapokra épülő folkpop sajátos ritmusait. Az elektromos gitár és a rapbetétek ugyanúgy jelen voltak, mint a tisztán megszólaló népi motívumok. Dalaik frappáns arányérzékkel ötvözik a múltat a jelennel, úgy, hogy közben egyetlen pillanatra sem válik didaktikussá. A népzene nem „téma” náluk, hanem eszköz – természetes és organikus része annak a hangzásnak, amit magukkal hoznak.
A fesztiválzáró nap tökéletesen megmutatta, mennyire sokféle formában képes megszólalni a magyar zenei identitás, pláne ha kellően nyitott és bátor kezekbe kerül. A Raklaptól a Boyongóig minden feltörekvő fellépő saját hangján szólalt meg, mégis közös volt bennük a szabad kísérletezés igénye – legyen szó hangzásról, dalszövegről vagy színpadi jelenlétről.
Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával, a Petőfi Kulturális Ügynökség együttműködésében.
