Mi kell ma a klubokba járóknak?

A korábbi az A38 Hajó közönségkutatását összefoglaló cikkek egy összetett kulturális jelenségkört állapítottak meg: generációk metszéspontjaitól a zenei ízlések sokszínűségéig, a jegyvásárlási szokásokon át a digitális kultúrafogyasztás új mintázataiig számos aspektust vizsgáltak a mai budapesti klubélet közönségéről és szokásairól. A mostani, egyben záró cikk annak jár utána, mit vár el ma a közönség egy klubtól: mik azok az élmények, hozzávalók, amelyek valóban számítanak a közönség számára – persze túl a zene minőségén. Hogyan befolyásolja az élményt egy repohár, a sorban állás, a látvány, a komfort, az enteriőr vagy épp az este pillanatnyi atmoszférája? 

Ha azt kérdeznénk, miért tér vissza valaki újra és újra ugyanabba a klubba, a legtöbben gondolkodás nélkül azt felelnék: a zene miatt. Az A38 Hajó több mint 6500 fő részvételével készült közönségkutatása ezt részben meg is erősíti – ugyanakkor a „Mi tesz számodra egy szórakozóhelyet vonzóvá?” kérdésre adott válaszok jóval összetettebb képet rajzolnak.

A jó zene még mindig alap, de a klubélményt ma már az atmoszféra, az elérhetőség és a közösség is formálja – ezek együtt tesznek egy helyet igazán vonzóvá.

A válaszok alapján jól látszik, hogy a közönség számára a legfontosabb a zenei program – vagyis maga az élmény, amit egy koncert vagy fellépés nyújt. A fellépők és a zene önmagukban a válaszok 36%-át tették ki, messze megelőzve minden egyéb szempontot. Ez is megerősíti, hogy a klubválasztásnál továbbra is a programok minősége és sokszínűsége a legmeghatározóbb tényező.

Ugyanakkor a kutatás eredményei arra is rámutatnak, hogy ez ma már alapelvárásnak számít – önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy szórakozóhelyet vonzónak ítéljenek meg. Ez a megközelítés jól illeszkedik a korábbi elemzésekhez is, amelyek szerint a közönséget nem feltétlenül a legismertebb nevek vonzzák, hanem azok az előadók, akik hitelesek. Tehát nemcsak a jó hangzás, vagy a technikailag hibátlan produkció nyom a latban, hanem az is, amikor a közönség úgy érzi, az előadó valóban jelen van, kapcsolatot teremt velük. 

A második leggyakrabban említett szempont az elhelyezkedés, mely szempont a válaszok 12,5%-ában szerepelt.  A lokáció nemcsak arra utal, hogy a klub hol található a városon belül, hanem azt is, mennyire könnyen lehet odajutni, van-e éjszakai közlekedés és biztonságos-e a környék. A kutatás alapján ezek a praktikus szempontok komolyan befolyásolják a döntést: egy könnyen megközelíthető helyszín nagyobb eséllyel kerül be a közönség látóterébe, különösen azért, mert – ahogy arra a második cikk rávilágított  – sokan csak az utolsó pillanatban döntenek arról, hogy részt vesznek-e egy adott programon vagy sem. 

A klub kiválasztásában meghatározó szerepet játszik az is, hogyan érzik magukat a látogatók az adott helyen. A válaszadók 23,8%-a emelte ki, hogy számára a klub hangulata – vagyis az enteriőr és az atmoszféra – kulcsfontosságú tényező. Ide tartozik a világítás, a tér kialakítása, az akusztika, a zsúfoltság mértéke vagy éppen a megfelelő szellőzés is. Ezek az elemek együtt határozzák meg, mennyire élvezetes egy-egy koncert. Egy szórakozóhely tehát nemcsak programjaival, hanem hangulatával is pozícionálja magát – ez az élőzenei helyszínek egyik fontos versenyelőnye.

Ezzel a megállapítással közvetetten összefügg a közönség összetétele is. Bár az „odajáró emberek” opciót ugyan kevesebben jelölték meg, mint például a zenét vagy az elhelyezkedést, de így is a válaszadók kicsivel több, mint 10%-a választotta – vagyis sokaknak számít, milyen közönség gyűlik össze egy eseményen. Egy klub nemcsak zenei, hanem közösségi tér is – egy olyan hely, ahol a látogatók hasonló gondolkodású, azonos értékrendet és stílust képviselő szubkultúrákkal találkozhatnak. Ez a közösségi dimenzió a kutatást feldolgozó negyedik, a digitális kultúrafogyasztást elemző cikkben is hangsúlyosan megjelent: a klub mint márka és kulturális közeg ma már szorosan összefonódik, és fontos identitásformáló tényezőként működik. A LIVE DMA tanulmánya szerint ez válik a kisebb klubok legnagyobb versenyelőnyévé: hogy képesek emberi léptékű, befogadó, sőt identitásképző tereket kínálni a közönségnek – szemben a nagyszabású, látványos rendezvényekkel, ahol a zene csak egy szelete a showműsornak. 

A koncertélményt számos olyan apró részlet is befolyásolja, amelyek elsőre talán jelentéktelennek tűnnek – mégis erőteljesen hatnak az összképre. Ilyen például az is, hogy milyen módon szolgálják fel az italokat a vendégeknek.

Az újrahasználható poharak, vagyis a repoharak alkalmazása az elmúlt 5–6 évben látványosan elterjedt a hazai klubéletben és fesztiválokon – nemcsak a szolgáltatók döntése nyomán, hanem a közönség részéről érkező fenntarthatósági igények hatására is. A környezettudatosság akkoriban erős elvárásként jelent meg a közönség részéről, így a repohár bevezetése egyfajta válaszként is szolgált erre a nyomásra.

Mára azonban ez a kezdeti lelkesedés árnyalódott. A rendszer használata sok esetben nem jelent hozzáadott élményt: a token-alapú működés sokak számára bonyolult, a pluszköltségek pedig érzékenyen érintik a látogatókat – különösen egy olyan helyzetben, ahol a fogyasztói árak egyébként is folyamatosan emelkednek. A kutatás eredményei is ezt a kettősséget tükrözik: a fenntarthatóság iránti nyitottság továbbra is erős, de a jelenlegi rendszer gyakorlati működése már korántsem vált ki osztatlan támogatást.

A kérdőív egyik kérdése arra irányult, hogy a kitöltők milyen pohártípust preferálnak italfogyasztás során. Mivel ennél a kérdésnél több választ is meg lehetett jelölni, az egyes kategóriákhoz tartozó százalékos arányok nem összeadódnak, hanem azt mutatják meg külön-külön, hogy a válaszadók hány százaléka jelölte meg az adott típust – akár önállóan, akár más opciókkal együtt.

A válaszokból jól látszik, hogy az italpoharak megítélése megosztott, a környezeti szempontok és a fogyasztói élmény eltérő súllyal esnek latba a választás során.

A legnagyobb arányban a repoharat választották – a válaszadók közel fele, 49,2% jelölte meg ezt a lehetőséget. Az üvegpohár 44,5%-kal szintén kiemelkedő arányban szerepelt, ami arra utal, hogy sokan továbbra is a hagyományos, és esztétikus megoldásokat részesítik előnyben. A műanyagpoharat a válaszadók 22,2%-a, a papírpoharat pedig 15,8%-a említette.

Fenntarthatóság szempontjából a közönség többsége támogatja a repoharat – de korántsem egyöntetűen. A kérdésnél egy 5 fokozatú Likert-skálát alkalmaztunk, ahol az 5-ös érték jelentette a legpozitívabb, az 1-es pedig a legnegatívabb véleményt.  A válaszadók 34%-a a legmagasabb, 5-ös értékelést adta a rendszernek, míg további 18% 4-es osztályzattal értékelte, vagyis a kitöltők több mint fele pozitívan viszonyul a repohár koncepciójához környezetvédelmi szempontból. Ugyanakkor jelentős azok aránya is, akik nem lelkesednek: 21,4% 1-es osztályzatot adott, 8,4% pedig 2-est. Ez alapján jól látszik, hogy bár a fenntarthatóság elve alapvetően elfogadott, maga a rendszer még mindig nem mindenkinek tud működőképes vagy hiteles alternatívát nyújtani.

A repohár fenntarthatósági megítélése alapvetően pozitív, de a válaszok sokszínűsége azt mutatja, hogy a kitöltőket megosztja a téma.

Fogyasztói élmény szempontjából a repohár megítélése jóval megosztottabb képet mutat. A válaszadók 29,3%-a a legalacsonyabb, 1-es osztályzatot adta, vagyis ez volt a leggyakoribb értékelés. További 11,5% 2-est, 22% 3-ast, és 14,2% 4-est adott. A legmagasabb, 5-ös értékelésre 22,8% érkezett. Mindez azt mutatja, hogy bár a rendszer mögötti fenntarthatósági célokat sokan értik, a gyakorlati használat során számos kényelmetlenség merülhet fel: a visszaváltás módja, az információhiány, vagy éppen az, hogy sokan diszkomfortosnak találják a műanyagpoharat. A fogyasztói oldal tehát kevésbé támogatja a rendszert – a pozitív hozzáállás itt már kisebbségben van, a többség inkább kritikus vagy közömbös.

A repohár fogyasztói megítélése jóval megosztottabb.

A digitális repohár-token bevezetésének megítélése kifejezetten megosztó, különösen akkor, ha a rendszer bankkártyaadatok megadásához kötött. A válaszadók 46,4%-a a legalacsonyabb, 1-es értékelést adta erre az elképzelésre, vagyis majdnem minden második kitöltő elutasítja ezt a megoldást. A legmagasabb, 5-ös értékelést mindössze 15,3% adta, míg a köztes értékek – a 2-es, 3-as és 4-es osztályzatok – egyenként nagyjából 11% körül mozogtak. Az eredményekből jól látszik, hogy sokan bizalmatlanok azzal kapcsolatban, hogy egy digitális rendszer a bankkártyájukhoz is hozzáférjen. A közönség részéről tehát nemcsak a technológia működésével, hanem az adatbiztonsággal és átláthatósággal kapcsolatban is kérdések merülnek fel. Egy ilyen jellegű újítás akkor válhat széles körben elfogadottá, ha világos, érthető és biztonságos módon kerül bevezetésre.

A digitális repohár-token bankkártyás rendszerét a közönség jelentős része elutasítja.

A repohár-rendszer megítélésével kapcsolatban korábban is készült már átfogó kutatás: a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából több mint négyezer fő részvételével zajlott felmérés 2022 végén. A kérdőívet kitöltők többsége fontosnak tartotta a környezetvédelmi szempontokat, és alapvetően támogatta az újrahasználható poharak bevezetésének célját.

Ugyanakkor a válaszokból egyértelműen kiderült, hogy a repohár-rendszer gyakorlati működésével sokan elégedetlenek voltak. A felhasználói visszajelzések alapján komoly igény mutatkozott a rendszer átalakítására és egyszerűsítésére, különösen a felhasználói élmény javítása érdekében.

Az A38 közönségkutatásának eredményei megmutatják, hogy ma már kevésbé a zene minősége határozza meg egy klub sikerét, hanem az a komplex élmény, amelyet a látogatók az ott töltött idő alatt kapnak. A programválaszték, a helyszín megközelíthetősége, a tér kialakítása, a közönség összetétele, a kiszolgálás módja és a fenntarthatósági szempontok mind olyan tényezők, amelyek együtt formálják azt az atmoszférát, ami miatt valaki törzsvendéggé válik. Ez az összetett elvárásrendszer nem csupán kihívást, hanem lehetőséget is jelent az élőzenei szcénában működő klubok számára. Lehetőséget arra, hogy újradefiniálják saját szerepüket: nemcsak mint koncerthelyszínek, hanem mint közösségi és identitásformáló terek és kulturális csomópontok. A kutatás tanulsága egyértelmű: azok a klubok lesznek hosszú távon versenyképesek, amelyek képesek erre a komplexitásra reflektálni – érzékenyen, hitelesen, a közönség igényeit és visszajelzéseit figyelembe véve.