Jacob Gurevitsch: A spanyol gitár költője szeptember 26-án az A38 Hajón
A Hajón adja első magyarországi koncertjét Jacob Gurevitsch, a dán gitárművész, akinek neve mára egybeforrt az érzékeny, lírai hangvételű gitárzenével. Kompozíciói a latin-amerikai zenei hagyományokra épülnek, elsősorban a spanyol és brazil gitárstílusokra, de mindezt skandináv visszafogottsággal, kortárs zenei formákon keresztül értelmezi újra, mellyel egyre nagyobb nemzetközi közönséget vonz.
Gurevitsch kompozíciói zenei tájképek: a nyugat-európai chansonok líraiságát ötvözik a latin-amerikai zene ritmikájával, miközben a jazz, a flamenco és a chillout világából is merítenek. Hangzása leginkább a modern easy listening és az instrumentális gitárpop metszéspontján helyezkedik el, amelyet tudatosan konstruált minimalizmus és magas szintű zenei mesterség jellemez. Alapvető eszköze a nylonhúros spanyol gitár, amit gyakran helyez el finoman elektronizált zenei környezetben: visszhangok, subtilis szintetizátorok, esetenként fúvós vagy vonós textúrák támogatják a témák kibomlását. Játékát letisztult technika, kimért tempókezelés és erőteljes melodikus gondolkodás határozza meg. Zenei világát gyakran emlegetik Ennio Morricone, Ry Cooder vagy Astor Piazzolla hatásaként, de Gurevitsch munkássága egyértelműen saját karakterrel bír.
Pályája kezdetén Gurevitsch a dán pszichedelikus kultuszzenekar, a Savage Rose turnégitárosaként járta a világot, ahol megtapasztalta, milyen egy karizmatikus, spirituálisan fűtött zenei közegben fellépni. Ez a megélés nemcsak technikai fejlődését segítette, de egy mélyebb zenei érzékenységet is megalapozott, amely későbbi szólókarrierjének meghatározó eleme lett.
Első albuma, a Lovers in Paris 2015-ben jelent meg, és már a címadó dal révén komoly nemzetközi figyelmet kapott. A szám mára több tízmilliós online hallgatottsággal bír, és jól példázza azt az esztétikát, amely Gurevitsch teljes életművét áthatja: letisztult dallamvezetés, finoman rétegzett hangszerelés és egy romantikus, nosztalgikus hangulat, amely egyéni módon ötvözi a klasszikus és modern hatásokat.
Második albuma, az In Search of Lost Time ezt a kifinomult világot tágította tovább: az emlékezés és az elmúlás tematikája köré épülő, letisztult szerzemények egyszerre személyesek és univerzálisak, és a kritikusok szerint zenei önreflexióként is értelmezhetők.
A 2022-es Yellow Spaceship új dimenziókat nyitott a művész stílusában: az addig jellemző mediterrán és chanson-hatások kozmikusabb, absztraktabb térbe kerültek, ambient és chillout elemekkel átszőve. A Ban Ban Ton Ton és a Side33 szerint ez a lemez „szinte festői részletességgel” dolgozza ki hangképeit, miközben megőrzi Gurevitsch érzelmi mélységét és melankóliáját. A kritikusok külön kiemelik a lemez gazdag hangszerelését, a boleróra emlékeztető ritmusokat és azt az egyensúlyt, ahogy a gitárjátékot körbeölelik a kísérő textúrák.
Legutóbbi albuma, a El Terreno 2023-ban jelent meg, és hangulatában visszakanyarodik a korai anyagok intim karakteréhez, azonban a flamenco és latin hatások mellett a jazz és filmzene eszköztárából is merít. A lemez címadó dala és a “Para Mi Padre” című tétel különösen személyes hangvételűek – a hangsúly itt a hangulatépítésen és a lassú kibontakozáson van
Jacob Gurevitsch egy szeptemberi európai mini turné keretében mutatja be eddigi életművét. Az állomások között olyan ikonikus helyszínek kaptak helyet, mint a hamburgi Nochtspeicher, a berlini Quasimodo vagy a párizsi Studio de l’Ermitage, a a turné záróestjének pedig az A38 Hajó ad otthont. A koncerten Gurevitsch két állandó zenésztársával – Bastian Sjelberg basszusgitárossal és Kristoffer Sjelberg dobossal – lép színpadra, hogy egy intim, filmzeneszerű zenei utazásra invitálja a közönséget.