Queen-himnuszok, zenei alázat és ötféle szenvedély egy színpadon – Don’t Stop The Queen az A38 Hajón!
Móczár László alapította a zenekart, ők Takáts Mátéval már ismerték egymást, László a social media segítségével hozta össze a zenekart. A billentyűs Károlyi László és a basszeros Mészáros Gábor évekig zenéltek együtt egy másik zenei projektben, ők ketten együtt érkeztek, a dobos Brassói Attila pedig a pécsi zenei életből érkezett a zenekarba. Az összességében elmondható, hogy mindenki tapasztalt zenész, több évtizedes rutinnal alakult a zenekar.
Mi inspirál titeket leginkább a Queen‑művészetében? Van kedvenc korszak vagy dal, ami különösen megfog benneteket?
Ez eléggé diverz, a zenekarban nagyon sok beszélgetés zajlik egy-egy dalról, vagy a Queen különböző korszakairol. Mivel a zenekar öt teljesen különböző személyiségből áll, különböző zenei szocializációval, ezért a Queen munkásságát, korszakait is ötféleképpen ítéljük meg.
Mennyire ad nagy szabadságot a tribute-lét? Van lehetőség kísérletezni, vagy mindig ott a nyomás, hogy „pontosan úgy” szóljon, mint az eredeti?
Nyomásról semmiképpen nincs szó. A száz százalékos színpadi teljesítmény, a zenei igényesség, és a közönség szórakoztatása minden körülmények között – ez az a három fő tétel, a működésünk három alapelve, ami mentén létezünk, mint zenekar, és dolgozunk, mint produkció. Zenei szempontból az elsődleges célunk, hogy a dalok úgy szóljanak, ahogy a Queen megírta őket.
Milyen határvonalat húztok az imitáció és az egyéni művészi hozzáadás között?
Ebben a produkcióban az imitáció szitokszó, senkit nem majmolunk, senkit nem utánzunk. Arra törekszünk, hogy mindenki a legjobb teljesítményét nyújtsa a színpadon hétről hétre.
Szerintetek mitől lesz jó egy tribute zenekar?
Ez sok mindentől függ, de mi kizárólag a szorgalmas munkában hiszünk. Bármely zenekar sikeres lehet, ha a tehetség mellé alázat, szorgalom, kitartás és kompromisszumkészség társul.
A közönség mit vár el leginkább tőletek: a pontos hangzást, a show-elemeket, vagy az élményt, hogy együtt énekelhetik a kedvenc dalaikat?
Pontosan ezeket várja el, ebben a sorrendben. A célunk az, hogy a koncertjeinkről élménnyel menjenek haza az emberek. Hálásak vagyunk a nagyszerű technikai csapatunknak, a Crew-nak, nekünk Ők az ország legjobb szakemberei, nagy szerepük van abban, hogy zenekar zenei igényessége megnyilvánulhat a jó hangzásban, fényekben, vizuálban. Igyekszünk a legjobb szakemberekkel körülvenni magunkat, szerintünk ez sikerült.
Van olyan Queen-dal, amit nem mertek (vagy nem akartok) játszani, mert túl nagy tisztelet övezi, vagy épp túl nehéz megszólaltatni?
Olyan, hogy nem merjük, olyan nincs, minden dal megszólal majd, egyszer minimum, hiszen a Queen összes albumát eljátszuk a megjelenésük évfordulóján, tematikus koncerteken. Már túl vagyunk pár ilyen koncerten, idén játszuk el novemberben a Night At The Opera albumot.
Ha egyszer teljes egészében újra kellene játszani egy Queen-lemezt, melyiket választanátok és miért?
Ahogy az előbb mondtuk, minden lemezt eljátszunk, nincs menekvés.
Volt már olyan közönségi reakció, ami teljesen meglepett titeket, és azóta is emlékezetes?
Idén történt, a Műegyetem rakparton jatszottunk a Road Movie Live-on, es a Bohém rapszódia végén elment az áram a színpadon, elszállt a teljes technika. Ezután Máté hangosítás nélkül énekeltette el a szám végét a közönséggel. Megható és szép pillanat volt, aztán kb egy perc múlva visszajött az áram, és befejeztük a dalt.
Milyen három szóval írnátok le a DST Queen koncertélményt valakinek, aki még nem látott titeket?
Gyertek el koncertre.
