A tehetség nem magánügy – Miklósa Erika a MOL-Új Európa Stage missziójáról

Operaénekesként a világ színpadairól érkezett a tehetséggondozás intézményi rendszerébe – Miklósa Erika ma már a felelősség és a hosszú távú pályaépítés oldaláról gondolkodik a fiatal előadók jövőjéről. Az A38 Hajóval közös, műfajokon átívelő MOL – Új Európa Stage programsorozat kapcsán a láthatóság, a mobilitás és a szakmai integráció szerepéről, és arról beszél, mitől lesz egy program valódi ugródeszka.

Operaénekesként a világ legjelentősebb színpadain lépett fel, ma pedig egy összetett, intézményi szintű tehetséggondozási rendszer irányításáért felel. Mit jelent Ön számára személyesen ez az átmenet, és hogyan alakult át az évek során a „színpad” fogalma az életében?

Nem fordultam el a színpadtól, de igyekszem annak fogalmát kitágítani. A színpad a felelősség tere is. Előadóként az ember elsősorban önmagáért és a közönségért felel, vezetőként viszont már egy rendszerért, fiatal életutakért, döntési helyzetekért. A „színpad” egyre inkább azt a helyet jelenti számomra, ahol értelmezni lehet a tehetséget, irányt lehet mutatni neki. Én magam is végig mentem ezen az úton, én is ott álltam pályakezdőként kérdésekkel, bizonytalanságokkal. Ez a személyes tapasztalat az, ami ma segít felismerni, mikor mire van igazán szüksége egy fiatal tehetségnek.

Gyakran fogalmaz úgy, hogy „a tehetség társadalmi kincs”. Mit jelent ez a gondolat a 2020-as évek kulturális környezetében, ahol a gyors technológiai és társadalmi változások új kihívások elé állítják a művészeket és az intézményeket egyaránt?

A tehetség nem magánügy. Egy társadalom kulturális állapota mindig megmutatkozik abban, hogyan bánik a fiatal alkotóival. Olyan kereteket kell teremteni, amelyek nem kiégéshez, hanem kibontakozáshoz vezetnek. Ma a tehetség a versenypiac stratégiai tényezőjévé vált. Ebből az is következik – és ezt egyetemi oktatóként is tapasztalom –, hogy a globális tehetségek arénájában a tehetségfejlesztésnek is új stratégiákra, köztük folyamatos tanulási és fejlesztési programokra van szüksége. Ezért is gondolkodunk intézményi és rendszerszintű válaszokban.

Milyen olyan kihívásokat lát ma egy pályakezdő művész előtt, amelyek jellegükben eltérnek azoktól, amelyekkel Ön a pályája elején találkozott?

Ma nemcsak jól kell játszani vagy énekelni – láthatónak is kell lenni, tudni kell eligazodni a médiatérben, nemzetközi hálózatokban kell gondolkodni. A pálya sokkal nyitottabb, de sokkal kiszolgáltatottabb is. Régen a szakmai út lassabban épült, ma minden gyorsabban történik. Ezért van szükség olyan programokra, amelyek nemcsak bemutatkozási lehetőséget adnak, hanem valódi szakmai közeget is teremtenek. Ráadásul ma már a műfajok közötti határok egyre átjárhatóbbak: nem stílusok mentén, hanem alkotói minőség és gondolkodásmód alapján dől el, ki hol tud érvényesen megszólalni.

Miért tartja hatékonyabbnak a rendszerszintű tehetséggondozást az alkalmi támogatási formáknál a feltörekvő művészek esetében?

Az alkalmi támogatás pillanatokat teremt, a rendszerszintű gondolkodás viszont egész pályát határozhat meg. A művészi életút nem egyetlen koncerten vagy ösztöndíjon dől el, hanem azon, hogy van-e folytonosság, visszacsatolás, fejlődési lehetőség. A MOL – Új Európa Alapítványnál olyan struktúrákban gondolkodunk, amelyek nem egyszeri eseményekre, hanem egymáshoz kapcsolódó szakmai lépésekre épülnek.

A mobilitás, a láthatóság és a szakmai integráció kulcsfogalmak az Alapítványnál. Miért fontos, hogy ez a három szempont együtt, egymást erősítve jelenjen meg egy tehetséggondozási modellben?

Mert önmagukban kevesek. A láthatóság integráció nélkül gyorsan kiüresedik, a mobilitás láthatóság nélkül láthatatlan marad, az integráció pedig akkor működik, ha van mozgástér. Egy tehetséggondozási modell tehát akkor hatékony, ha ezek egymást erősítik: a fiatal előadó meg tud jelenni, el tud „mozdulni”, és közben valódi szakmai közegbe tud bekapcsolódni.

Mi volt az a szakmai és értékalapú közös nevező, amely az A38 Hajót ideális partnerként pozícionálta a MOL – Új Európa Stage programsorozat számára? Mit képvisel az A38 az Alapítvány számára a kortárs zenei térben?

Az A38 nemcsak koncerthelyszín, hanem szemlélet. Nyitottság, szakmai igényesség és nemzetközi gondolkodás egyszerre van jelen benne. Számunkra fontos egy olyan partner, aki nemcsak teret ad, hanem kontextusba helyez is: aki érti, hogy a fiatal tehetségek bemutatása felelősség, és nem pusztán programkérdés.

A programsorozat tudatosan műfajokon átívelő módon épül fel. Miért tartja fontosnak, hogy a tehetséggondozás ne stílusok mentén, hanem alkotói minőség, gondolkodásmód és szakmai potenciál alapján működjön?

A tehetség nem műfaji kategória. Az alkotói minőség, a gondolkodásmód, a szakmai attitűd sokkal fontosabb, mint a stíluscímke. A MOL – Új Európa Stage tudatosan ezt a szemléletet képviseli: összekapcsol. Ez a fajta nyitottság ma elengedhetetlen a nemzetközi térben is.

A MOL – Új Európa Stage a Liveurope hálózattal együttműködésben valósul meg. Mit jelent ma egy feltörekvő előadó számára az európai jelenlét, és hogyan tud egy ilyen nemzetközi szakmai hálózat valódi, kézzelfogható lehetőségeket biztosítani számukra?

Az európai jelenlét ma elsősorban tapasztalatszerzés. A Liveurope abban ad valódi segítséget, hogy a fiatal előadók nem elszigetelten, hanem egy tágabb szakmai közegben találkoznak közönséggel és visszajelzésekkel. Ez az a pont, ahol a saját munka már egy európai viszonyrendszerben kezd értelmeződni.

Mi lenne az a kézzelfogható eredmény, amely alapján a MOL – Új Európa Stage programot valódi sikernek tekintené a 2025–2026-os időszak végén?

Ha azt látjuk, hogy a programban fellépő magyar fiatalok közül többen nemzetközi meghívásokat kapnak, visszatérnek európai színpadokra, és hosszabb távon is pályán maradnak. Számomra a siker nem egy szám, nem mennyiség, hanem az, hogy a magyar tehetségutak nem szakadnak meg.

Mi az az egy tanács, amelyet a pályájuk elején álló előadóknak a legszívesebben továbbadna?

Ne siessenek el mindent. A tehetség nem sprint, hanem hosszú táv. Merjenek kérdezni, tanulni, kapcsolatokat építeni – és közben megőrizni azt a nyitottságot, kíváncsiságot, ami miatt elkezdtek alkotni. A hitelesség és az önazonosság szerintem ma a legnagyobb érték.

Miklósa Erika, a MOL – Új Európa Alapítvány kuratóriumi elnöke, az alapítványi tehetségtámogatás területét felügyelő kurátor