Mit ér meg egy koncert ma Budapesten?

Az A38 Hajó kutatása a koncertlátogatási szokások, a kulturális attitűdök és a kedvelt zenei stílusok mellett kitért arra is, hogy mennyit hajlandóak fizetni a kitöltők a koncertjegyekért – attól függően, hogy milyen előadóról van szó, és melyik korosztályba tartoznak. Az eredményekből kirajzolódik, milyen árakat tartanak reálisnak, és hogy ez hogyan változik például az életkor, az előadó ismertsége, illetve annak függvényében, hogy hazai vagy külföldi fellépőről van-e szó.

A kutatás négy árkategóriában vizsgálta, hogy a kitöltők mennyit lennének hajlandók költeni kedvenc előadóik koncertjeire. A sávok kialakítása az A38 Hajó, valamint más budapesti klubok jellemző jegyárai alapján történt. A meghatározott kategóriák a következők voltak: 3 500–8 500 Ft, 8 500–15 500 Ft, 15 500–25 500 Ft, valamint 25 500 Ft felett.

Az adatok szerint a 25–44 éves korosztály a legaktívabb és legfizetőképesebb, ha kulturális programokról van szó: a 30–34 évesek a válaszadók 19,2%-át, a 35–39 évesek pedig 17%-át teszik ki.  Ez a réteg zömében az Y-generáció tagjaiból áll, akiknek szocializációjában fontos szerepet kapott a kulturális eseményeken való részvétel. Számukra az élőzenei programok nemcsak szórakozást jelentenek, hanem lehetőséget is az élmények megosztására, a másokkal való kapcsolódásra és a minőségi időtöltésre. Mindkét csoportban a legdominánsabb jegyár-költési kategóriák a 15 500–25 500 Ft és a 8 500–15 500 Ft közötti összegek. Jelentős arányban jelölték meg a 25 500 Ft feletti kategóriát is, ami azt mutatja, hogy ez a korosztály a többihez képest gyakoribb koncertlátogató, ennek megfelelően hajlandó is prémium árat fizetni a kedvenc zenekaraiért. Ez a megállapítás összhangban van a LIVE DMA 2025-ös tanulmányával is, amely szerint a 30–44 éves korosztály a legelkötelezettebb koncertlátogatói réteg az európai városi zenei életben. A kutatás alapján ők nemcsak rendszeresen látogatják az élőzenei eseményeket, hanem a minőségi programokra kifejezetten nyitottak a magasabb árkategóriában is – különösen akkor, ha az előadó a kedvenceik közé tartozik, vagy ha a koncert valamilyen szempontból különleges. Ilyen lehet például egy ritka alkalom, amit kihagyhatatlannak éreznek, vagy egy feltörekvő zenekar fellépése, akiket most még intimebb, kisebb helyszínen hallgathatnak meg. 

A fiatalabb, 20–29 éves korosztály aktív koncertlátogató, körükben leginkább a 8500–15 500 Ft közötti jegykategória a legnépszerűbb, de sokan választják az egy kategóriával alacsonyabb, 3500–8500 Ft közötti árakat is. Jól látszik ugyanakkor, hogy egy kedvenc előadó esetén jelentős részük hajlandó magasabb összeget is kifizetni: minden negyedik válaszadó a 15 500 Ft feletti sávot jelölte meg. Ezzel szemben az 50 év feletti közönség esetében a válaszok túlnyomó többsége a középáras (8500–15 500 Ft) és az olcsóbb (3500–8500 Ft) kategóriákra koncentrálódik, a magasabb árú jegyek ebben a korcsoportban jóval ritkábban fordulnak elő, ami a csökkenő költési hajlandóságot jelzi.  Az Index egyik idei, a klubszcéna nehézségeit feltáró cikke is megerősíti, hogy a jegyárak emelkedése és az általános gazdasági nyomás erősen csökkentette a közönség költési morálját, különösen az idősebb generációk körében. A klubok vezetői szerint „ez már nem hajlandóság, hanem lehetőség kérdése”, hiszen az emberek elsősorban a fősodor produkciókra koncentrálnak, és egyre kevesebben költenek ismeretlen előadók koncertjeire. 

A kedvenc előadók esetében minden korosztályban jelentős a magasabb költési hajlandóság, különösen a 25–44 évesek körében, akik közül sokan 8500 Ft feletti jegyárat is reálisnak tartanak.

A feltörekvő magyar zenekarokra vonatkozó költési hajlandóság szintén négy kategória mentén került vizsgálatra: 1 500–3 500, 3 500–5 500, 5 500–8 500, valamint 8 500 Ft felett. Ezek az ársávok a klubszintű koncertekre jellemző jegyárakhoz igazodnak. A kérdések eredményei alapján minden korcsoportban markáns árérzékenység figyelhető meg. Ez a tendencia nem meglepő, ha figyelembe vesszük a jelenlegi gazdasági környezetet: az elmúlt évek inflációja, a megélhetési költségek emelkedése, valamint az egzisztenciális bizonytalanság érzékelhető növekedése jelentősen befolyásolják a szabadidős költésekre fordítható összegeket. Sokan kénytelenek mérlegelni, mire áldoznak a pénzükből, és az ismeretlen vagy kevésbé befutott előadók koncertjei gyakran háttérbe szorulnak a jól ismert, kedvelt programokkal szemben.

A legdominánsabb költési kategóriák az 1 500–3 500 Ft és a 3 500–5 500 Ft sávokban helyezkednek el, ami arra utal, hogy ezek az események megfizethető belépőpontot jelentenek az élőzenei programokhoz. A 30–39 éves korosztály itt is az egyik legaktívabb.A fiatalabb (20–24) és idősebb (50+) válaszadók szintén főként az 1 500–3 500 Ft-os sávban jelölték meg a fizetési hajlandóságukat, míg a 8 500 Ft feletti költési hajlandóság szinte minden korcsoportban minimális. Ez azt mutatja, hogy egy feltörekvő magyar zenekar koncertjére csak kedvező, megfizethető árazás mellett lehet tömegeket mozgósítani. Ez a mintázat összhangban áll a Music Hungary Szövetség 2024-es jelentésével is, amely szerint a magyar élőzenei piacon különösen a kisebb, feltörekvő zenekarok számára elengedhetetlen az elérhető jegyárképzés, mivel a fizetőképes kereslet csökkenése az egyik legfőbb növekedési korlát. A tanulmány szerint „a drágább jegy az alacsony jövedelmű fogyasztói szegmensek számára kevésbé elérhető”, és ezért „a fogyasztók hajlandósága élőzenei rendezvényeken való részvételre csökkenhet”.

A magyar feltörekvő zenekarokra a közönség minden korosztályban erőteljesen árérzékeny, a legtöbben 1500–5500 Ft közötti jegyárat tartanak elfogadhatónak.

Ennek nemcsak gazdasági, hanem piacszerkezeti és kulturális jelentősége is van. Az új vagy kevésbé ismert zenekarok esetében a közönségkapcsolat még formálódik, ezért az alacsonyabb jegyárak ösztönözhetik az érdeklődőket arra, hogy elmenjenek egy-egy koncertre. Ez lehetőséget ad az előadóknak arra, hogy közönséget építsenek, ismertséget szerezzenek, és fokozatosan kialakítsák saját rajongótáborukat. Ebben a folyamatban a klubok szerepe is kulcsfontosságú. Piaci szempontból fontos, hogy olyan inspiráló, befogadó atmoszférát teremtsenek, ahol a közönség szívesen „kísérletezik” – vagyis eljön egy ismeretlen névre, pusztán a hely bizalmából. Ha a látogatók pozitív élménnyel távoznak, nagyobb eséllyel térnek vissza a jövőben, és ajánlják ismerőseiknek is mind a helyszínt, mind pedig a fellépőt – ez pedig hosszú távon segíti a zenekar karrierjének és márkájának építését.

A klubkoncertek terepe ebből a szempontból kulcsfontosságú eleme a zenei ökoszisztémának: a klubok – különösen azok, amelyek több helyszínt vagy kisebb termeket is üzemeltetnek – viszonylag alacsony anyagi kockázat mellett tudnak lehetőséget adni feltörekvő zenekaroknak, kísérletező vagy még kevésbé bejáratott produkcióknak. Ezek az események nemcsak a közönségépítés elsődleges színterei, hanem a zenei tehetségek szűrői is: a fesztiválszervezők gyakran épp ezekből a körökből választják ki, kik lesznek a következő szezon „új felfedezettjei”. Emellett a fiatalabb közönség – amely az ilyen koncertek elsődleges célcsoportja – aktívan alakítja a kultúrafogyasztási trendeket, így ezek az események a jövő zenei irányainak fontos indikátorai.Érdekes kontraszt figyelhető meg a külföldi feltörekvő zenekarokra adott válaszokban. Esetükben ugyanazokból az árkategóriákból lehetett választani, mint a hazai előadók esetében: 1 500–3 500, 3 500–5 500, 5 500–8 500, valamint 8 500 Ft felett. A más országból érkező fellépőket azonban gyakran övezi egyfajta belső felértékelés – sokszor már csak a „külföldi” címke miatt is többre tartja őket a közönség, ami a fizetési hajlandóságban is megmutatkozik. Itt a 25–44 éves korosztály szintén a legaktívabb, azonban a fizetési hajlandóság érezhetően magasabb: a 5 500–8 500 Ft és a 8 500 Ft feletti árkategóriákban is lényegesen többen jeleztek nyitottságot. Különösen a 30–34 évesek körében figyelhető meg, hogy a közönség értékeli a nemzetköziséget és az újdonságot, még akkor is, ha az előadó nem széles körben ismert. Ez a minta összhangban áll a LIVE DMA 2025-ös jelentésével is, amely szerint az európai nagyvárosi közönség nyitottabb a nemzetközi produkciókra, még kevésbé ismert előadók esetén is. A kutatás megállapítja, hogy „az ilyen előadások különlegesebbnek, ritkább lehetőségnek hatnak, ezért a közönség hajlandó többet fizetni értük”

A külföldi feltörekvő előadók esetében érezhetően nagyobb a fizetési hajlandóság, különösen a 25–44 éves korosztály körében, ahol a 5500 Ft feletti jegyárakat is sokan elfogadják.

Az eredményekből aligha meglepő módon látható, hogy az érzelmi kapcsolat és a személyes kötődés egy zenekarhoz jelentősen növeli a költési hajlandóságot. Egy kedvenc előadó koncertjéért a közönség jóval magasabb árat is hajlandó megfizetni, mint egy kevésbé ismert zenekar fellépéséért. Ez különösen a 20–39 éves korosztály válaszaiból rajzolódik ki markánsan, akiknél a lojalitás, élményalapú döntéshozatal és zeneélvezet erőteljesen összefonódik.

A magyar zenei szcénában az elmúlt években több példát is láttunk arra, hogy egy-egy előadó gyorsan nagy közönséget tudott mozgósítani, majd szinte ugyanolyan gyorsan le is került a térképről. Ez a „gyors kilövés és leesés” jelenség különösen a Covid utáni időszakban volt jellemző, amikor olyan közönségrétegek is megjelentek a koncerttermekben, akik korábban nem vettek részt kulturális eseményeken. Ezek az alkalmak gyakran nemcsak egy előadónak hoztak új követőket, hanem általánosságban is csökkentették a belépési küszöböt a koncertkultúrába.

A feltörekvő zenekarok esetében ez azt jelenti, hogy a brandépítés, a közösségi élményre épülő kommunikáció és a személyes kapcsolódás erősítése kulcsfontosságú lehet nemcsak az árpozicionálásban, hanem a hosszú távú pályaépítésben is. Ugyanakkor fontos kérdés marad, hogy a nagykoncertek élményei „kapunyitóként” tudnak-e működni, és hozzájárulnak-e a kisebb klubesemények látogatottságának növekedéséhez. A Music Hungary Szövetség 2024-es jelentése szerint a jelenlegi trendek inkább azt mutatják, hogy a közönség a biztos élményt jelentő nagy produkciókra koncentrál, így a kisebb, feltörekvő előadók sokszor kiszorulnak a figyelemből – még akkor is, ha ezek az események hosszú távon a zenei ökoszisztéma megújulásának kulcsszereplői lehetnének.

A helyzetet tovább nehezítik a zeneipart érő gazdasági kihívások. A rezsi, a technikai háttér és a fellépések összköltségei ugrásszerűen növekedtek, miközben a közönség költési morálja csökkent. A klubélet jelenlegi kihívásai nemcsak a drágulásból fakadnak, hanem abból is, hogy a turisztikai hozzájárulás és az adóterhek jellemzően a kisebb koncerthelyszíneket sújtják, miközben ezek a terek gyakran a nemzetközi kulturális turizmus meghatározó pontjai. Az infláció mellett újabb problémát jelent, hogy a COVID-járvány óta számos nemzetközileg turnézó zenekar elkerüli Kelet-Európát: logisztikai és üzleti szempontból túl kockázatosnak tartják ezt az irányt, különösen a balkáni régió felé. Gyakran Lengyelországig még eljutnak, de a délkeleti útvonalakat már nem vállalják be. Ez a tendencia azt eredményezi, hogy a magyar klubok számára egyre nehezebb elérhetővé tenni a feltörekvő külföldi előadókat, akiket a COVID előtt még sikeresen tudtak vendégül látni. A koncertszervezés így nemcsak drágább, hanem kiszámíthatatlanabb is lett, ami tovább növeli a kockázatot a független klubszféra számára. Egyes üzemeltetők szerint a belépőjegyek és italárak emelése elkerülhetetlen volt, de ez sem tudja kiegyenlíteni az energiaköltségek, bérek és járulékok drámai emelkedését. Összességében sok helyszín ma már csak akkor nyit ki, ha legalább a rezsiköltség megtérülése biztosított.

A zenészek számára sem rózsás a helyzet. Az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület elnöke, Gyimesi László szerint ma már kétszer annyi fellépésre van szükség ugyanahhoz a bevételhez, mint néhány évvel ezelőtt. Az infláció, az emelkedő technikai és logisztikai költségek mellett a zenészek a legvégén állnak az elszámolási láncban, sokszor csak a „maradványt” osztják szét köztük. Ráadásul a jogdíjbevételek elosztása, az adózás nehézkessége és a streaming-platformokkal kapcsolatos visszásságok tovább nehezítik a helyzetet.

A jelenlegi környezet tehát egyszerre jelenthet lehetőséget és kockázatot: a zeneipar ökoszisztémájának egyensúlyát csak akkor lehet fenntartani, ha a nagy produkciók sikerétől függetlenül a feltörekvő előadók is megfelelő térhez és támogatáshoz jutnak.