Palya Bea | Arra megyek, amerre úgy hallom, hogy jó
Március közepén jelent meg Palya Bea Nő című új albuma (ami azóta a Deezer letöltési listájának élére ugrott), melynek bemutató koncertjére április 9-én kerül sor az A38 Hajón. A dalszerző-énekesnő, aki új zenekarral rögzítette a sokszínű, izgalmas és tabudöntögető új lemezt, interjúnkban többek közt arról is mesél, hogyan hatott dalaira az anyaság élménye, s, hogy mitől és hogyan lesz a zene önfeltárás. Németh Róbert interjúja
A nőiesség és a nőiség eddig is a Palya Bea-univerzum fontos része volt. Miért találtad fontosnak, hogy e gondolat (és cím) köré épüljön az album?
A kiindulópont az, hogy anya lettem és egy csomó új dolog érdekelt a nőiségből. Ez a lemez szerintem azért nőibb, mint a többi, mert ez jobban punciból született. Nem csak azért, mert a témák a szexualitáshoz és a szüléshez kötődnek, hanem mert merek onnan lenni és ez egy újabb lépés a teljesség felé. Lili segített eggyel nőbbé válni, és azt hiszem, hogy dalszerzőként is bátrabb lettem.
Volt valamiféle zenei koncepciója az új lemeznek? Téged ugyan eddig is nehéz volt skatulyába helyezni, de ezek után még nehezebb lesz.
Arra megyek, amerre úgy hallom, hogy jó. Igen, vannak az új lemez zenéjében afrikai hallásélmények, ott van valamennyire az amerikai rock and roll, meg a hiphop, van benne magyar és bolgár népzene is, de ez természetes, mert ezeken nőttem fel. Érdekes, mert én menet közben konceptuálok, és fontosnak tartom kiemelni, hogy rajtam kívül még itt van öt remek zenész, és a célom az, hogy a zene úgy legyen organikus, hogy ők is beleraknak valamit – azt játsszák, ami nekik jól esik. Dolgozhattam volna zeneszerzővel meg kottákkal, de ez így sokkal szervesebb. Az biztos volt, hogy én akusztikus zenét szeretnék, és hogy használom a keleti pengetősök vagy fúvósok hangszíneit. Ezen nőttem fel, ezt hallom szépnek – engem egyszerűen nem izgat fel a sima basszusgitár, elektromos gitár, zongora, dob felállás.
Az új lemezt új zenekarral készítetted. Mennyi idő alatt és hogyan készült el az új album?
Amikor zenekart csinálok, akkor minden tag gyökeret ver bennem, tehát megérzem, hogy ki kicsoda, mi az ő lényege, mi az ő zeneisége. Odapakoltam öt férfinak ezt a nagyon mély női témát és persze volt némi zavarba esés mindkét részről, de közben kialakult egy emberi közösség is. Nekem kell ez a bizalom, mert a látszattal ellentétben én egy iszonyat félős, bizonytalan alkat vagyok. Ám a zenekar tagjai, Bodóczki Ernő, Gerzson János, Mogyoró Kornél, Szokolay Dongó Balázs és ifj. Tóth Pisti olyan emberek, akik maximális bizalmat szavaznak nekem, és én is nekik. Körülbelül fél év volt, míg a banda összeállt, de maga a dalszerzői folyamat csak három hónap.
A dalokban egytől-egyig elég erősen ott vagy te magad. Mennyire terápia neked a zene? Mennyire önfeltárás, egy olyan helyzet, ahol elmondhatod azt, amit másképpen talán nem?
Terápia? Nem szoktam így hívni, de az, abszolút erre használom. Ez nem tudatos, de ha valamilyen lelki tartalom dallamként kezd bennem összesűrűsödni, akkor már tudom, hogy valamivel úgy dolgozom, hogy nem sokára túl fogok azon a problémán jutni, mert már vagyok annyira bátor, hogy dalban tudok róla beszélni.
Nyilvánvalóan megváltozott az életed azóta, hogy gyermeked született. Dalszerzőként, előadóként mennyire lett más az életed? Hogyan kezeled ezt a megváltozott helyzetet?
Most már tök jól. Tulajdonképpen Lili két hónapos korától már énekelek. Nem szeretném magam kettőnek látni, anyának és énekes-dalszerzőnek, hanem egy embernek, akinek van két különböző oldala, ugyanakkor nagyon fontos, hogy ez a két dolog egyfelé mutasson. Érdekes, hogy Lili jelenlétében nagyon inspirált tudok lenni, sőt, nagyon az tudok maradni. A jelenlétében a közepem tudok maradni, egy tükör arra, ami bennem gyermeki. Abszolút kikapcsol abból, hogy megítéljem magam, s hogy mondjuk a csírájában elfojtsak egy ötletet, csak azért, mert úgy gondolom, hogy az nem elég jó. Anyaként sokkal biztosabb vagyok abban, hogy a dolgok majd a helyükre kerülnek, hogy a semmiből lesz majd valami.
Jön az A38-as lemezbemutató. Mire számíthatunk?
Nagyon örülök, hogy visszatérek a Hajóra a lemezbemutatóval. Az utóbbi években énekeltem az A38-on közreműködőként egy-egy koncerten, de saját bulival 2007-ben léptem fel itt utoljára. Most örülök, hogy egy olyan térben leszek, ahol egyszerre lehet hallgatós és táncos koncertet csinálni.