Technóbalett a Berghain klubban
Az európai elektronikuszenei élet egyik legfontosabb központja, a berlini Berghain klub (amit az Electronic Beats magazin év eleji szavazásán éppen az A38 Hajó utasított maga mögé a „Legjobb helyszín” kategóriájában) mindig is komolyan fáradozott azon, hogy elmossa a határvonalat „magaskultúra” és „klubkultúra” között. Az egykori kelet-berlini hőerőmű fűtőházában kilenc évvel ezelőtt kialakított monumentális klub nem csupán monstre technópartijairól híres, hanem arról is, hogy a két tulaj, Michael Teufele és Norbert Thormann lelkesen vág bele kortársművészeti projektekbe is, mindenekelőtt táncelőadásokba. Kísérletezőkedvük újabb bizonyítéka szombattól látható az épület külön erre az alkalomra megnyitott gigantikus csarnokában. A Masse (azaz Tömeg) nem más, mint technóra írt balett, amiben a Berghain legjobb rezidensei működnek közre.
A háromtételes darab zeneszerzői majd’ mindannyian megfordultak már az A38 Hajón is. A legközelebb május 18-án a brit Rebekah-t fogadó Technokunst sorozatában fellépett két Marcel, Marcel Fengler és Marcel Dettmann mellett ott van a Kiosk sorozatot (ebben Prins Thomas lép fel május 10-én) indító Âme-tag, Frank Wiedemann, vagy a pár éve a Bomb The Jazz-zel közösen a hajóra hívott Henrik Schwarz. Tánc- és előadóművészeti oldalról legalább ilyen komoly a produkció: a Massét ugyanis a Berlini Állami Balett közreműködésével állította színpadra – egészen pontosan betonra – a Berghain. A koreográfus-előadók között ott van például a berlini balett orosz származású csillaga, Nadja Saidakowa (akinek nem ez az első afférja a kortárs elektronikával, hiszen 2009-ben Egopoint címmel hozott létre egy előadást – az A38-on két éve Wagon Christ aliasszal fellépő – Luke Vibert zenéjével), a díszleteket pedig a kortárs berlini képzőművészeti színtér egyik legmenőbb festője, Norbert Bisky tervezte.
Nem ez a bemutató, és az azt követő májusi tíz alkalom a Berghain első próbálkozása a kortárs tánc és a technó ötvözésével. Öt évvel ezelőtt Saidakowa közreműködésével már próbálkoztak a műfajjal, az akkori Shut Up and Dance! Updated előadásnak a már említett Âme mellett Luciano és a pár hónapja az A38-on szintén fellépett – és szintén Technokunst-vendég – Luke Slater szerezte a zenéjét. A Shut Up… azonban inkább kamaradarab volt, öt táncossal – méreteiben igencsak eltörpült a Masse mellett, amiben huszonöt szereplő működik közre, és az előadás miatt megnyitották az eddig sosem használt, monumentális „Kockát”, az egykori erőmű hatalmas, több ezer fő befogadására alkalmas fő csarnokát, amit a Berghain megálmodói mindig is koncertteremmé akartak átalakítani, de eddig sosem volt rá pénz.
A nagy alkalomból részletes és átfogó riport jelent meg a Spiegel Online nemzetközi változatában (illetve a német nyelvű magazinban is, de ott ügyesen paywall mögé rejtették) a Berghainról, igazán tanulságos, érdemes elolvasni – ha már a balettet nem láthatjuk, mivel az összes előadás teltházas. A lemaradók viszont vigasztalódhatnak a darab zenéjével, amit június 10-én jelentet meg a klub házi kiadója, az Ostgut Ton, addig is emitt egy rövid összefoglaló az Arte jóvoltából:
