Chicago (új) hangja

Egy év alatt szinte a semmiből törte fel magát a chicagói undergroundból a drill, mely sokakat megrémít, míg mások egészen új lehetőségeket látnak benne. A hajtás után megírjuk mi is ez:

lildurk1.PNG

A drill (magyarul fúró) a helyi szlengben harcot, megtorlást jelent. Először egy chicagói rapper, Pac Man használta ebben az értelemben és mivel a fiatalabbakra nagy hatással volt mindaz, amit arról rappel, ami valójában az utcákon történik, csak simán ráragadt erre a vonalra a drill kifejezés. Zeneileg az irányzat valahogy a déli hip-hop és a trap szerelemgyerekeként képzelhető el, agresszív hangzás, feszesen pergő dobok, géppuska szerű cinek jellemzik. A szövegek pedig jórészt az utcai konfliktusokról, erőszakról, a városról, kábítószerről, alkoholról és szexről szólnak. De a drill ennél jóval több, egy életmód és egyben egy olyan zene, ami a fiatal előadók Chicago igazi hangja.

(A helyi erőszakhullámról, mely szorosan kötődik a drill-hez a 444-en és a Quarton is lehet egy-egy jól összeszedett írást olvasni.) Az egész drill vonal Keith Cozartnak, azaz Chief Keefnek köszönhetően lett felkapva még tavaly. A mindössze 17 éves srác még a házi őrizete (amit azért kapott, mert fegyvert fogott egy rendőrre) alatt kezdett el számokat írni, majd feltölteni a Youtube-ra videóit, később több sikeres mixtape után figyelt fel rá a szintén chicagói Kanye West és remixelte is I Don’t Like című számát. A külföldi blogoszféra és a zenei sajtó gyorsan felkapta ezt az egyszerre rémisztően nyers és valódi, de ugyanakkor érdekes hullámot. A helyi fiatalok körében hőssé nőtte ki magát. Innen egyenes út vezetett az undergroundból a hasonló korosztályba tartozó, szintén balhés előéletű előadók színrelépéséhez is. A maroknyi szintér, az utca hangja egészen odáig jutott, hogy Keith tavaly decemberben az Interscope-nál jelentette meg első nagylemezét, valamint többen is nagykiadós szerződést kaptak (King L – Epic Records, Lil Reese és Lil Durk – Def Jam).

Lil Durk – Dis Ain’t What U Want

Nem Kanye West volt az egyetlen mainstream hip-hop előadó, aki felfigyelt ezekre a nihilista fiatalokra. A már előbb említett Chief Keef-nagylemezen rajta kívül még 50 Cent, Rick Ross és Wiz Khalifa is szerepelt; Lil Reese egyik számában Ross mellett Drake is vendégeskedik; a mindössze 13 éves Lil Mouse útját pedig Lil Wayne kezdte el egyengetni. Viszont voltak, akiknek nem tetszett ez az egész felhajtás Cozarték körül, például Lupe Fisco azt nyilatkozta egy rádiónak, hogy szerinte Chief Keef ijesztő, pontosabban nem ő maga, hanem a kultúra, amit képvisel.

Chief Keef – Love Sosa

Chief Keef, King L és más drill előadók dj-je, Victoriouz egy interjúban azt nyilatkozta, számára teljesen sokkoló élmény volt látni, hogy ebből ez az egész mozgalom mennyire gyorsan vált ismertté. Mindenki a Chicagóra figyel, a legnagyobb előadók, a nagykiadók, mindenki annak a részese akar lenni, ami itt történik. Bár sokak szerint így, hogy egyre nagyobb figyelmet kap, komolyabb kiadókhoz kerülnek az előadók és szélesebb körben is ismertté válik, csak felhígul a színtér és maga a mondanivaló is. A drill máris elindult egy teljesen másik irányba. Nyár elején jelent meg Kanye West Yeezus című lemeze, ami zeneileg tőle teljesen szokatlanul komor, zaklatott és vakmerő volt. A The New York Timesnak adott interjújában elmondta, hogy új albumán zenéjére a trap, a régi chicagói house és a drill hatott. Szintén nyári Zomby harmadik albuma is, a kétlemezes With Love, melynek második részén szinte végig drill alap hallható. A Desto nevű finn dubstep producer idei bemutatkozó albumára is elég komoly hatással volt a drill, bár sok más irányzat is feltűnik, például wonky, trap vagy glitch-hop. Ő már valamelyest továbbgondolta az egész hangzást és az imént említett dolgokkal próbálta keverni és egy könnyedebb irányba elvinni, az agresszióból és az erőszakból inkább az üres, nagyvárosi utcák hangulatát próbálta megidézni.

Desto – Chamber 7

szerz.: Árvai Dani

Szólj hozzá!