Hangulatból műfaj – a Mazzy Star története

Idén szeptemberben 17 év után jelenik meg a Mazzy Star negyedik nagylemeze. Ennek apropóján nézzük végig annak a mára kultikussá lett zenekarnak a történetét, akiknek ugyan volt egy világslágerük a ’90-es években, mégse sikerült nekik az áttörés – de akarták-e ezt egyáltalán?

Mazzy-Star-608x443.jpg

A valószelűtlen sláger

 

Ugyan újra hallgatva a Fade Into You-t, nem nehéz megérteni, miért lehetett belőle a ’90-es évek egyik emblematikus „alternatív rock” slágere: egyszerű akkordmenet, úszkáló gitárslideok, lebegő zongorakeringő-dallam és Hope Sandoval egyszerű, mégis, elvágyódó, meleg éneke. Másik oldalról viszont ott van az, hogy a Mazzy Star az akkori mainstreamtől teljesen függetlenül definiálta magát. Elég csak arra gondolni, hogy a Fade Into You után, a harmadik lemez körül legyeskedő, sablonmintával készült slágereket váró üzletembereknek, marketingeseknek meg tudomisén kiknek mindössze azt sikerült elérniük, hogy a zenekar majd két évtizedre eltűnjön. A Fade Into You-ra bájos, álmodozó, romantikus popszámként szokás gondolni, holott jobban odafigyelve a szövegére, már láthatjuk, hogy egy sokkal inkább ambivalens dologról van szó: I look to you and I see nothing / I look to you to see the truth. Ez alapján a Fade Into You már sokkal inkább David Lynch korabeli filmjeinek világához áll közelebb, mint a mainstream rádiópop esztétikájához. Mindennek ellenére a Mazzy Star a vájt fülű hallgatóság körében is az elveszett, álmodozó popzenekarként hagyományozódott, lévén elsősorban a Beach House kapcsán szokták őket előzményként felhozni, de még Lana Del Rey esetében is ez az álmatag, szenvelgős hangulat révén kerülnek elő párhuzamként.

A Paisley Underground

 

A Mazzy Star tipikusan az a zenekar, akinek a különféle más zenekarokkal való érintkezései alapján a fél poprock-történelmet fel lehetne vázolni. Hope Sandoval dolgozott együtt a Jesus And The Mary Chaintől kezdve, az Air-en át egészen a Chemical Brothersig, legutóbb pedig a Massive Attack lemezén vendégeskedett. A most elkészült Mazzy Star-lemeznél pedig a folklegenda, Bert Jansch és a My Bloody Valentine dobosa, Colm Ó Cíosóig segítkeztek. Sőt még olyan sztorik is vannak, hogy a Mazzy Star dalszerzőjenek, David Robacknek osztálytársa volt a későbbi Bangles frontlányának az öccse. A legfontosabb ilyen kötődés azonban az a Mazzy Star számára, hogy David Roback a ’80-as években tevékeny részese volt a los angelesi Paislay Underground színtérnek, ami a punk tombolásával párhuzamosan csenbben felfedezte magának a ’60-es évek folkos, pszichedelikus zenéit. Roback játszott a Rain Parade nevű zenekarban, majd az ennek felbomlása után az ex-Dream Syndicate-es Kendra Smith-szel megalapította azt az Opalt, ami később, miután Smitht Hope Sandoval váltotta a mikrofonnál, Mazzy Starra változotta nevét. Ezzel össze is állt Roback és Sandoval emblematikus kettőse, ami a kísérőzenészek között a zenekar lényegét adja a mai napig.

A lemezek

 

Robeck, a korábban egy folkduóból ismert, latin gyökerekkel rendelkező Hope Sandovallal néhány már meglévő Opal-dal mellé írtak még további számokat, majd 1989-ben rögzítették a következő évben megjelenő She Hangs Brightly-t. A Mazzy Star-debütön tulajdonképpen már minden megvolt, amit szeretni lehet a zenekarban a lehunyt szemű, nagyon lassú, úszkáló dalok, és az ezeket meg-megtörő pszichedelikus elszállások, amik sokkal közelebb állnak a Velvet Undergroundhoz, mint a Byrdshöz vagy Neil Younghoz. Véleményem szerint a zenekar éppen ezért, emiatt a bizarr kontrasztosság miatt tudott releváns és legitim lenni a kilencvenes években a meglehetősen régimódi hangszerelés ellenére. Ha a Bangles volt az, amivel a Paisley Underground a népszerűség irányában ki tudott teljesedni, akkor a Mazzy Star pedig ennek a színtérnek a művészi utóvirágzása. A ’93-ban megjelent, a Fade Into You miatt legnépszerűbb lemezük ugyanezt a melankóliával minden teret betöltő, elveszett hangulatot hozza vissza, újra remek és sejtelmes popdalokkal valamint néhány sötét, messzire kalauzoló dallal. A Mary Of Silence például még ilyen horrorkánonokban is megállná a helyét, de a szétzajolt, doorsos riffre építkező Wasted sem az a hangulat, amire a Mazzy Star kapcsán gondolni szokás elsőre. A ’96-os harmadik lemez sajnos gyengébb, egyenesebb és sajnos egyoldalúbb lett, mint az első kettő, majd a kiadóval való csatározások után szünetre is mentek – amiről egész biztos nem gondolták volna, hogy milyen sokáig fog tartani.

A visszatérés

 

Bár a Mazzy Star ’97-es feloszlása idején és utána is időről időre lehetett hallani, hogy Sandovál és Robeck újra együtt dolgoznak, hogy vannak új számok, az első hivatalosan kiadott dalokra egészen 2011-ig kellett várni, amikor is megjelent egy dupla A-oldalas kislemezük. A 2012-ben már egy rövidebb rövidebb turnéra is sor került. Végül 2013. július 16-án bemutattak még egy új, California című számot, egyben bejelentették, hogy szeptember 24-én fog megjelenni a negyedik Mazzy Star-lemez. A Californiában nem történik semmi olyan, ami ne történhetett volna meg ’97-ben, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a média átstrukturálódásával, tehát az internet segítségével mindenki sokkal könnyebben meg tudja találni a maga közönségét, szemben a ’80-as és ’90-es évekkel, így már nem szorulnak rá a zenekarok a kiadókkal kötendő nyomasztó kompromisszumokra. Ezáltal minden ilyen visszatérés egy poptörténelmi igazságtétel, az alkotói szabadság- és persze az internet diadala. Várjuk hát szeretettel az új Mazzy Star-lemezt!

Leave a Comment