„Egy ódon templomban élek egy svéd faluban” – Karin Park interjú

Karin Park - Lo Res.jpg

Karin Park fiatal svéd énekesnő már bemutatkozó kislemezével begyűjtötte a norvég Grammy-t, de az azóta kiadott lemezeivel azt is elérte, hogy a legszőrszálhasogatóbb angol zenekritikusok is megemeljék a kalapjukat előtte: elegáns, ütős, dubstepbe mártott indusztriális gothic popja egyszerre idézi Björk és a The Knife világát és hoz egy telesen másikat. Karin Park október 18-én lép fel az A38 Hajón, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenéről, filmről, divatról és sok minden másról. Interjú a hajtás után olvasható.

A38blog: Kiskorodban Japánban éltél és egy misszionárius iskolába járva vallásos nevelésben részesültél. Mennyire hatott a zenédre az idegen környezet és a hittan?

Karin Park: Óriási hatással voltak rám. Spirituális szemszögből látom a világot, és a vallást az életem szerves részének tartom. De nem vagyok vak hívő, egész életem során kérdéseket teszek fel és utálom, ha valaki azt állítja magáról, hogy tudja a tuti igazságot, amit senki nem tudhat. Ugyanakkor rengeteg csodálatos embert ismerek, akik a hitüknek köszönhetően szinte belülről ragyognak. A zenéhez érdekes módon annyiban hasonlít, hogy ez sem egy tényszerű dolog. Japánban pedig a kreativitást sajátítottam el. Nagyon izoláltan éltünk, egy dzsungel közepén, ahol nem voltak magazinok és nem érintkeztünk a popkultúrával, mely meghatározta volna a viselkedésünket és az életstílusunkat. Saját kis világot hoztunk létre. Szerintem ennél jobb környezetbe nem is csöppenhettem volna. Mikor visszaköltöztünk Európába, szembetaláltam magamat a civilizációs konfliktusokkal és a nyugati kultúra jó és rossz oldalával. Brutális váltáson mentem át, és nagyon sokáig tartott a beilleszkedés. Végül jól jöttem ki belőle, de nem volt könnyű az átállás.

A38blog: Svéd zenészként elég nagy sikereket értél el Norvégiában – több norvég Grammy-díjat is besöpörtél, szerepeltél norvég horrorfilmben és te írtad az idei Eurovíziós Dalverseny norvég énekesnőjének, Margaret Berger dalszövegét is. Hogy lettél ennyire sikeres a szomszédos országban?

KP: Miután elvégeztem a sulimat, Norvégiába költöztem. Volt sok norvég barátom és imádtam a dialektusukat. Lenyűgözött a zenei szcéna Bergenben, ahol éltem. Úgy döntöttem, ott maradok és elkezdek aktívan zenélni. Innentől az események hirtelen felpörögtek. Az első lemezem óriási sikert aratott és nemzetközi visszhangot keltett, elkezdtem Európában is koncertezni. 12 évvel később visszaköltöztem Svédországba, de Norvégiát még mindig a második hazámnak tartom.

A38blog: Hol élsz most és milyen ott a zenei mikroklíma?

KP: Egy régi templomépületben lakom, egy Djura nevű svéd faluban. Előtte Oslóban laktam a párommal, az Arabrot énekesével, de mind a ketten belefáradtunk a városi életbe. Djurában találtunk stúdiót és lassacskán belefolytunk a vibráló helyi zenei életbe. Koncerteket szervezünk, zenéket veszünk fel és zenészeket hívtunk meg közös jammelésekre. Tágas terünk és rengeteg technikánk van, ami nagy teret enged a kísérletezésnek. Van egy lakásom Londonban is, és van, hogy néhány hónapra átköltözöm oda, ahol a barátaimmal együtt alkothatok, de ha őszinte kell hogy legyek a djurai templomban szeretek a legjobban élni. Sok helyre tervezek még ellátogatni, de most épp annyi ideje utazgatok, hogy már jó otthon lenne kicsit lenni.

A38blog: Hogyan látod az egyéni fejlődésedet a Superworldunknown-tól a Highwire Poetry-ig?

KP: Nagy utat tettem meg azóta; 10 év eltelt és már az ötödik albumomon dolgozom. Sokkal magabiztosabb zenész vagyok. Bár az első albumom nagyban különbözik attól, amit most csinálok, mégis úgy érzem, hogy visszatértem a gyökerekhez. Mindig is jó voltam popdallamokban, ilyeneket írtam régen is, és ezt csinálom most, az új albumon is, még ha a hozzáállásom meg is változott azóta és most már sokkal jobban bízom a saját elképzeléseimben.

A38blog: Külső szemlélőként nagyon összetartónak tűnik a svéd zenei színtér. Sok zenész működik együtt, a műfajok között is van átjárás. Hogyan látod ezt belülről?

KP: Én sajnos nem látom ezt belülről. Soha sem voltam a svéd szcéna része és nem hiszem, hogy valaha is oda fogom magamat sorolni. Mindig is kívülállónak számítottam. Svédországban alig ismernek. Valamilyen okból több lemezem kelt el az összes többi európai országokban, mint Svédországban. Nem is adták ki itt az albumaimat. Nem bizarr ez?

A38blog: Milyen viszony fűz a divat világához? Vannak kedvenc ruhatervezőid?

KP: Sokkal lazábban állok a divathoz, mint azt sokan hiszik. Néha modellkedem, és szeretek kreatív lenni az öltözködésben. De én csak egy vidéki lány vagyok, aki tudja, mit szeret. A kedvenc ruhatervezőim Rick Owens, Yohji Yamamoto és Ann Demeulemeester. A fekete szín erősen dominál. Szeretnék több színt vinni az öltözékeimbe, de nem egyszerű…

A38blog: Epizódszerepet játszottál egy horrorfilmben. Tervezed, hogy más filmekben is játszol a jövőben?

KP: Szeretnék más filmben is szerepelni, jó móka. Nemrég voltam egy meghallgatáson, de nem kaptam meg a szerepet, haha. Egy bizonyos akcentussal kellett volna beszélnem, de nem igazán sikerült. Most inkább a dalírásra koncentrálok, de a jövőben majd szeretném csinálni. A filmezés sokkal inkább csapatmunka. Olyasmi, amit több ember közösen hoz létre, és a színészi játék csak egy része a kirakósnak, és ez tetszik. Szólóelőadónak lenni néha magányos dolog, akkor is ha sok szeretetet kapsz a közönségtől.

A38blog: Több interjúdban is beszélsz szociálisan érzékeny témákról. Egyre több hölgy zenész szólal fel a nők jogaiért és a társadalmi egyenlőtlenség ellen. Milyen témák foglalkoztatnak?

KP: Úgy gondolom, hogy az embereknek jogukban áll kifejezni azt magukat és joguk van ahhoz, hogy biztonságban és szeretetben éljenek, attól függetlenül, hogy milyennek születtek. Nem senkit olyan szabályok miatt elítélni, amiket félelemből hoztak, mert félnek attól, ami eltér a normálistól. Ez nem is annyira a politikáról szól, hanem „az emberi jóságról”. Szabadnak kellene éreznünk magunkat, ez minden, amit szeretnék.

A38blog:Mit várhatunk tőled a budapesti koncerteden és mik a terveid a jövőre nézve?

Én és a testvérem, David egyszerűen gyilkolunk a színpadon, mindent beleadunk, hogy igazi show-t adjunk. A közönséget is bevonjuk a varázslatba, számomra erről szól az élő koncertezés. Nem fogtok bennünk csalódni, ezt megígérhetem. Új színeket mutatunk meg a világból. Erről szól az egész.

Október 18., péntek, 19.30

Karin Park, Anez koncert az A38 Hajón

http://www.a38.hu/hu/program/karin-park-s-anez-hu

Leave a Comment