Black Flag: koncert közben rúgták ki az énekest

black-flag-press-2013-650-430.jpg

A három évvel ezelőtt az A38 Hajón remek spoken word-estet tartó HC-punk legenda, Henry Rollins korábbi zenekara, a Black Flag már fénykorában, a nyolcvanas évek első felében sem volt egyszerű eset, ez kiderül Rollins viharos önéletrajzi könyvéből, a Get in the Vanből. A valószínűleg az alapító – egyébként zenészként zseniális – Greg Ginn súlyos természetének köszönhető rengeteg énekes- és tagcserét, újjáalakulást, jogvitát és egyebeket elég nehéz volt követni, de Ginn az elmúlt hétvégén tette fel a koronát az életműre. A 2013-ban (ismét) újjáalakult Black Flag – nem tévesztendő össze az egykori zenésztársakból szintén idén alakult FLAG-gel! – egy november 24-i perth-i fesztiválfellépés kellős közepén, a színpadon rúgta ki aktuális énekesét, Ron Reyest.

Reyes (a képen balról a harmadik) a Black Flag második énekese volt, 1979-80-ban ő követte az alapító, Ginnel jelenleg is pereskedő, egyébként éppen a FLAG-ben éneklő Keith Morrist, és Henry Rollins őt váltotta 1981-ben. Reyes akkor viharos körülmények között távozott a Black Flagből, szintén egy koncert kellős közepén, amikor a meglehetősen vad kaliforniai szörfpunk-rajongótábor az önfeledt pogózás közben nemes egyszerűséggel lerugdosta a színpadról a zenekart.

Úgy látszik, az idő megszépítette az emlékeket, mert a Black Flag idei újjáalakulásakor Reyes beszállt a zenekarba. Éppen csak annyi ideig lehetett tag, amíg az együttes felvette az új lemezt (28 év után az elsőt!), és néhány koncertet adhatott. Reyes tegnapelőtti Facebook-bejegyzése szerint ugyanis Perthben, a Hits & Pits fesztiválon két számmal a koncert vége előtt megjelent a színpadon a színész-énekes-gördeszkás-wrestler-NHL-játékos, a Black Flagben évekkel korábban pár számot éneklő Mike Vallely, elvette Reyestől a mikrofont, és közölte vele a közönség előtt, hogy “a bulinak számodra vége, leléphetsz“. Reyes első döbbenetében le is sétált a színpadról, a koncertet pedig már Vallelyvel fejezte be a zenekar.

Reyes egyébként elég elegánsan búcsúzott a Black Flagtől, bár megemlíti, hogy szerinte Ginn régóta készült erre a lépésre, mindenesetre sok sikert kíván az új felállásnak, és rém büszke arra, hogy hozzájárulhatott az új lemezhez és annak borítójához – amiben csak az a különös, hogy a tervek szerint december 3-án megjelenő, bár a Spotifyon meg az Rdión meghallgatható What the… borítója a nyilvánosságra hozatal óta rengeteg, nem épp szívmelengető kritikát kapott. Meg is mutatjuk, hát, tényleg nem egy különösebben jól sikerült darab, ami azért is furcsa, mert a Black Flagnek mindig is nagyon jó borítói voltak, a zenekar – egyébként Ginn testvére, a grafikus Raymond Pettibon által tervezett – híres “négyhasábos” (szerintünk az előző, “hatvanmilliós” Magyar Nemzeti Bank-arculatot is erősen befolyásoló) logója pedig valóságos poptörténeti ikonná vált. (Csakúgy, mint Pettibon másik nagyon híres műve, a Sonic Youth Goo-jának képregényszerű borítója.) Ehhez képest tényleg elég béna ez a legprimkóbb Photosop-filtereket felvonultató gyerekrajz, meg az a rémes stencil betűtípus.

BLACK-FLAG-What-The…-SST391.jpg

Leave a Comment