“Annyi energiát, amennyit csak bírok” – Finn Andrews (The Veils)

140419_theveils06.jpg

A személyes és karakteres gitárpopot játszó Veils régóta a kritikusok és bloggerek kedvence, és most élőben is kiderül, hogy a zenekar lemezeit kísérő lelkesedés teljesen megérdemelt. A karizmatikus énekes-gitáros és zseniális dalszerző, Finn Andrews vezette együttes egyszerre érzelmes, melankolikus és elsöprően dinamikus produkciója valóban egyedülálló. A zenekar április 19-én lép fel az A38 Hajón, és mivel ezen a napon van a független lemezboltok támogatására létrejött zenész-kezdeményezés, a Record Store Day is, Finn Andrews kora délután akusztikus koncertet a Musicland lemezboltban. Andrews a budapesti fellépés(ek) közeledtével emailben válaszolt kérdéseinkre.

Sokak szerint félelmetesnek tűnsz a színpadon. Szerinted is félelmetes vagy, miközben fellépsz?

Na! Azért remélem, hogy nem vagyok túl félelmetes. Megpróbálok annyi energiát belepréselni az előadásba, amennyit csak bírok, és ennek következtében valamilyen teljesen más helyre jutok el. Elismerem, hogy ez egy kicsit ijesztőnek tűnhet.

Tinédzserként folkzenét is játszottál. Kik voltak akkoriban a folk-példaképeid?

Nos, az tény, hogy játszottam egy folkklubban, de nem feltétlenül csak folkzenét. Itt kerültem először kapcsolatba a blueszenével is, ami a folk történetmesélő aspektusával kombinálva eléggé meghatározó volt számomra.

Az egyik dalodat az édesapáddal (a nyolcvanas évek fontos újhullámos együttesét, az XTC-t alapító Barry Andrewszal) közösen szerezted. Mennyiben volt más vele dalt írni a megszokott komponálási módszeredhez képest?

Valójában nagyon könnyen ment az egész. Apám és én sok közös dologban veszünk részt, ami mindig is így volt, és vele nagyon könnyű együtt dolgozni. Korábban elkészítettétek a Dominoes című Syd Barrett-szám feldolgozását.

A Scarecrow című dalotokra milyen mértékben hatott a Pink Floyd-féle Scarecrow?

Nem teljes mértékben.

Második albumotok, a Nux Vomica miért lett jóval sötétebb, mint a debüt?

Az első lemezünk olyan számokat tartalmazott, amiket tizennégy éves koromban írtam, szóval azok igazából amolyan kamaszdalok. Akkoriban még nem feltétlenül tudtam, hogy milyen irányba akarok menni. A Nux már sokkal inkább a mi stílusunkat tükrözi.

Az azt követő Sun Gangs hangzása meg nagyszabásúbb, grandiózusabb lett. Miért éppen ebbe az irányba indultatok el?

Ezek soha nem tudatos dolgok, egyszerűen csak így alakult minden. A rossz drogok biztosan nem segítettek.

Az album elkészülte során lényegében egy garázsban éltetek Oklahoma Cityben, és dolgoztatok a Flaming Lips stúdiójában is. Hogy éltétek meg ezt az időszakot?

Nagyon durván szürreális volt! Elég hosszú időt töltöttünk el ott, lényegében a Bibliaövezet tetején, egy vad és sok esetben zavarba ejtő vidék közepén. Számunkra ez egy lenyűgöző szeglete a világnak.

A legújabb lemezt miért ismét Kaliforniában rögzítettétek?

Azért, mert Nick Launay ajánlott ott nekünk egy stúdiót. Most már két lemezünk is ott készült, úgyhogy Kalifornia szinte már a második otthonunk.

Milyen érzés volt a legendás Abbey Road stúdióban zenélni?

Nagyszerű! Az a hely egy elképesztő időkapszula, és nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy ott játszhattunk.

Az Another Night on Earth című új dalotok esetleg a Nux Vomicán található One Night on Earth folytatása?

Az egyik következik a másikból.

Az Out from the Valley and into The Starsban utalást teszel a Long Tall Sallyre. Little Richard rajongó vagy?

Persze, de hát ki nem az?

Az új lemeznek már te voltál a producere. Ennek mi volt az oka, és milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Úgy éreztem, hogy tudom, mit akarok csinálni, és nem akartam, hogy valaki ott lábatlankodjon, és, hogy úgy mondjam, beleköpjön a levesünkbe. Szerintem nagyon jól alakultak a dolgok.

Miért pont Bill Price-ra bíztátok a lemez keverését?

Mert egyszerűen ő a legjobb a világon! Amikor velünk dolgozott, pont akkor ünnepelte az ötvenedik évfordulóját annak, hogy stúdiózik. Öregem, ő aztán tényleg ért ahhoz, amit csinál.

Az új album The Pearl című dala egy kicsit hasonlít a Talking Headsre. Lehetséges, hogy a borítón látható égő ház egy újabb utalás rájuk (a Burning Down The House-ra)?

Te mindent szó szerint próbálsz értelmezni! És különben is, mindenki szívesen nézi, ha nem a saját háza áll lángokban.

az interjút Steve készítette

Leave a Comment