Oldal kiválasztása

41977.jpg

Az izlandi zenekarvezető, hangszerelő és harsonás, Samúel Jón Samúelsson tavaly már fellépett az A38 Hajón tizennyolc tagú bigbandjével. A fantasztikus fellépőruháiról, sodró színpadi show-járól, és persze nem utolsósorban vad groove-okra épülő, szvinges-funkos bigband-dzsesszéről elhíresült zenekar májusban visszatér a hajóra. A gejzirkitörés-erejű nagyzenekar geek-kinézetű vezetőjével beszélgettünk a funkról, a nagyzenekar előnyeiről és hátrányairól, a szigetkultúrákról, és hogy kiken gúnyolódik a tipikus izlandi humor.

Olyasfajta zenét játszol, amit nem lehet szorosan kötni Izlandhoz, ugyanakkor Európában a legérdekesebb dzsessz- és funkzenék északról érkeznek. Mit gondolsz, mi ennek az oka? A hideg, meg a napfény hiánya?

Nehéz kérdés ez, nem is tudom a választ. Az én esetemben az afrikai gyökerű zene iránti vonzódás az ok. Lehet, hogy köze van ennek az itteni sötét és hideg telekhez. Talán éppen ezért megyek olyan helyekre, mint Havanna, Rio de Janeiro vagy a guineai Conakry, és talán ezért vagyok nyitottabb az izlandi színtérre jellemzőknél ritmikusabb és forróbb zenékre. De ettől még nem gondolom, hogy a zeném ne lenne izlandi. A zene nemzetközi nyelv, és én ennek egy izlandi dialektusát beszélem.

Mi a véleményed a kortárs izlandi színtérről? Amikor két éve Reykjavíkban voltam, a hatóságok éppen bezáratták az egyik legfontosabb helyi rockklubot, a Nasát.

Igen, a Nasa még mindig zárva van, két éve üresen áll. A terület tulajdonosa le akarja rombolni, hogy egy nagy szállodát építsen a helyére. Egy másik helyet, a Faktoryt már eltüntették, szintén egy hotel építése miatt. Ez elég szomorú. Rengeteg nagyszerű zenekar van, de alig néhány helyen léphetnek csak fel. A zenei színtér virágzik, de az ingatlanfejlesztők inkább a turizmus-boomban érdekeltek.

Mi az izlandiak kreativitásának titka? Milyen az iskolarendszer a kulturális oktatás szempontjából?

A tanárok alulfizetettek, de nagyon jó az oktatási rendszerünk. Szerintem sokkal többet kellene áldozni a rendszerre és az oktatásra általában. Ez a legjobb útja, hogy jövőt biztosítsunk a következő generációknak.

Izland komoly szerepet játszott a XX. századi történelemben. Reykjavíkban zajlott az időszak egyik legnagyobb sporteseménye, a FischerSzpasszkij sakkvilágbajoki döntő, és az 1987-es Középhatótávolságú Nukleáris Egyezményhez vezető ReaganGorbacsov-csúcstalálkozó is. Melyik volt a legnagyobb nemzetközi esemény, amire gyerek- és ifjúkorodból emlékszel?

Azt hiszem, a Reagan–Gorbacsov-találkozó. Emlékszem, élőben közvetítette a tévé, és ez volt az első nagy esemény, ami miatt mindenki nagyon izgatott volt.

A zenédre nagy hatást gyakorolt az etiópiai dzsessz. Akárcsak Izlandnak, Etiópiának is megvan a maga nagyon sajátos társadalmi és kulturális történelme. Mit gondolsz a kis országok egyedi kulturális örökségéről? Rengeteget utaztál, mely kultúrák érdekelnek a legjobban?

Szeretem a „szigetkultúrákat”, mint például Kubáé, Jamaikáé, Izlandé. Van valami nagyon különleges abban, ha egy szigeten élsz, és ez egyesíti az embereket. De nagyon izgalmasnak tartom a brazil kultúrát is. Brazília az érdeklődés középpontjába fog kerülni, most nyáron a focivébé, 2016-ban meg az olimpia miatt. Remélem, ezek az események megmutatják a világnak, hogy Brazília a világ egyik legszebb országa, ami nem csupán a favellák drogkereskedőiből meg pucér szambatáncosnőkből áll, hanem a világpolitika egyik legfontosabb szereplője.

Miért kezdtél el funkyt hallgatni, és kik a példaképeid a műfajban?

James Brown volt az első, akit hallottam. Később aztán belemerültem Herbie Hancock, Isaac Hayes és a korai Kool & The Gang zenéjébe. Mondhatjuk, hogy legnagyobb hőseim James Brown, George Clinton és Fela Kuti funk-családtagjai. Mindegyiküknek megvan a maga, ragyogó zenészekből álló klánja.

Hol és hogyan szervezel meg egy próbát a saját együtteseddel?

A leggyakrabban a zenészszakszervezetnél próbálunk. Nagyon jó próbatermeik vannak. Meg hát a beállások alatt, a hangfelvételek és koncertek előtt szintén próbálunk. Általában csak akkor van szükség erre, ha új számot veszünk fel vagy adunk elő.

Az izlandi zenekarok előszeretettel koncerteznek furcsa és szokatlan helyeken. Játszottál már valaha ilyesfajta egyedi, különleges helyszínen?

Ó, hogyne! Sok nagyon kicsi helyen játszottunk már, ahova alig fért be a zenekar. Általában jobban szeretem a kis helyeket, mert sokkal személyesebbek. A múlt nyáron az egyik barátunk, Egill Saebjörnsson berlini stúdiójában játszottunk. Ő egyébként képzőművész, és van egy öreg házikója Kelet-Berlinben, és minket kirakott játszani a belső udvarra, ami lényegében egy félig romos épület. Elég fura hely volt.

Annyi emberrel játszol a színpadon, hogy focicsapatot, pártot, vagy kommandóscsapatot is alakíthatnátok. Gondoltál már rá, hogy továbbfejleszd a zenekart?

Talán egyszer párttá fejlődünk. De most elég nekünk a zenekar. Az a nagyszerű abban, hogy ilyen sokan vagyunk, hogy amikor turnézunk, mindig van három-négy arc, akiknek a lábában ott a bugi, és bulizni akar. Na, ők elfáradhatnak másnapra, de akkor megint van három-négy fej, aki készen áll az éjszakára. Magyarán a társasági szempont elég fontos. Mint valami bajtársi közösség vagy család.

A humor is a kultúra része. Milyen az izlandi humor? Tudsz mondani egy jellemző, és persze lefordítható izlandi viccet?

Nekem magamnak elég sajátos a humorom. Szeretem az egyszerű és primkó vicceket, általában az olyasféléket, amik szójátékokra és a szavak kifordított jelentésére épülnek. A tipikus izlandi viccneknek pedig a Reykjavík melletti kisváros, Hafnarfjörður lakói a főszereplői. Például annak, ami így kezdődik: „Hány hafnarfjörðuri kell ahhoz, hogy becsavarj egy villanykörtét…”

Megneveznél öt izlandi lemezt a személyes kedvenceid közül?

Az öt kedvencem, véletlenszerű sorrendben:

Tómas R. Einarsson: Íslandsför

Hinn íslenski Þursaflokkur: Þursabit

Ojbarasta: Friður

Sigur Rós: Ágætis Byrjun

Skúli Sverrisson & Óskar Guðjónsson: Boxtree