“Már megvan az álomzenekarom” – Candy Dulfer-interjú

140626_candydulfer01_CarinVerbruggen.jpg

A világhírű holland szaxofonos, Candy Dulfer zenélt a Pink Floyddal és Madonnával, Prince-szel, Maceo Parkerrel, Dave Stewarttal és Van Morrisonnal. Jelölték Grammy-díjra, vezetett saját tévéműsort, 2013-ban pedig a holland X-Faktor zsűritagja volt. Sugárzó jelenség és nagyszerű hangszeres zenész, aki budapesti esküvője alkalmából június 26-án ad speciális, turnén kívüli koncertet az A38 Hajón. Varázslatos, nyitott egyéniség, akivel nagyszerűen elbeszélgettünk Prince-ről, Van Morrisonról, a dobolásról és persze magyarországi elményeiről.

Milyen emlékeid vannak a Madonnával közös koncertezésekről, vagy amikor Prince-szel és a Pink Floyddal léptél fel?

Mindez a karrierem egy nagyon korai szakaszában történt, és eszméletlenül izgalmas volt, mert még nagyon fiatal voltam, és mégis ilyen ikonokkal állhattam egy színpadon. Úgy nőttem fel, hogy sok híres jazzmuzsikus fordult meg a házunkban, szóval nem a hírnév és a vagyon nyűgözött le velük kapcsolatban, hanem a hihetetlen tehetségük. Ha van valami, amit megtanultam ebben a bizniszben, az az, hogy szenvedélyesnek kell maradnod a zene irányában.

Prince-szel többször is játszottál együtt. Milyen a munkamódszere a többi zenésszel szemben? Pontosan elmagyarázza, hogy mit vár el tőlük, vagy szabad kezet ad nekik?

Nagyon precíz instrukciókat ad azoknak, akiknek játszik a hangszerén. Szerencsére nem tud szaxofonozni, úgy mindig mindent rám bízott. Nem kis megpróbáltatás volt, amikor 69 dalát kellett megtanulnom két nap alatt! De szeretem az ilyen jellegű kihívásokat.

A közelmúltban a X-Faktor zsűritagja lettél Hollandiában. Ha meg kéne védened a műsort, mit hoznál fel a mentségére?

A műsornak nincs szüksége az én védelmemre – ez egy bizonyos show egy bizonyos piac számára. Ha nem tetszik, nem muszáj nézned. Én mindig is megpróbáltam a jelöltek értésére adni, hogy a végén úgyis csak a zene és annak szeretete a lényeg. Szerintem meg tudom tanítani nekik, hogy a hírnév és a gazdagság unalmassá válhat, de a zenésztársakkal való együtt lógás, és persze a zenélés sosem válhat monotonná.

Sok neves zenésszel játszottál már együtt. Ki az, akivel még nem játszhattál, de nagyon szeretnél?

Sok ilyen van, nem is tudom, hol kezdjem. D’Angelo, Tina Turner… Szerencsés vagyok, mert már nagyon sok fantasztikus zenésszel játszhattam együtt.

Még mindig tudsz dobolni?

Igen, egy kicsit még igen. A ritmus nagyon fontos része a zenémnek, sőt, az életemnek. Szeretem a fizikalitását, de sajnos nem gyakoroltam eleget az utóbbi időben.

Te többnyire autodidakta módon tanultál meg zenélni. Szerinted ez célravezetőbb módszer, mint tanárhoz járni?

Nem, dehogyis! Csak akkoriban nem volt más lehetőségem a megfelelő módon komolyzenét és jazzt tanulni. Ma már teljesen más a helyzet, sok jó iskola és tanár van. Irigykedem azokra a srácokra, akik a mostani sulikba járnak.

Milyen különleges emlékeket őrzöl az eddigi magyarországi látogatásaidról?

Sok ilyen van, imádom Magyarországot, ráadásul a vőlegényem is magyar. A családja itt él, úgyhogy gyakran jövünk ide látogatóba. Szerintem gyönyörű az ország, jó az emberek humorérzéke, és nagyon romantikusak! Még nem voltam sehol, ahol az emberek ennyire kifejezik az érzelmeiket a párkapcsolataikban, és ez nekem nagyon tetszik. A magyar rajongókat is nagyon kedvelem, mert lojálisak és sokat tudnak zenéről, viszont szerencsére nem hisztérikusak. Szimplán csak jó arcok.

Melyik a kedvenc saját albumod, és miért?

Még mindig imádom a Rufus and Chaka Khan Live Stompin’ at the Savoy albumot. Sok kedvenc zenészem szerepel rajta, a dalok pedig óriásiak.

Pár éve volt egy többrészes tévéműsorod, amiben olyan neves zenészeket interjúvoltál meg, akikkel korábban együtt játszottál. Tervezel-e még hasonlót a jövőben, és ha igen, kit hívnál meg?

Szívesen csinálnék ilyet a jövőben. Az interjúk csakis a zenéről szóltak, és manapság már nem nagyon látni ilyesmit a tévében. A zenészek is imádták.

Ki volt nehezebb interjúalany, mint zenésztárs?

Eleinte kicsit aggódtam Van Morrison miatt, de végül ő bizonyult a legkönnyebb alanynak. Megnyílt előttem, amit személyes szívességnek vettem tőle, és ez lenyűgözött. Utálja az interjúkat, de velem kivételt tett, és végig nagyon őszinte volt.

Ha újra kéne kezdened mindent, és egy másik hangszert kéne választanod, min játszanál?

Dobolnék vagy énekelnék, szimplán csak kíváncsiságból.

Ha összeállíthatnád az álomzenekarodat, ki szerepelne benne?

Lehet, hogy ez furán hangzik, de már megvan az álomzenekarom. Ismerek sok híres zenészt, talán több ezret is, de a mostani zenésztársaim passzolnak a legjobban az én stílusomhoz.

Az interjút Nagy István készítette, és az A38 Magazinban megjelent anyag bővített változata.

Leave a Comment