„Tiszta elme, tiszta gondolatok” – Brushy One String-interjú

Brushy One String, „az egyhúros gitár királya” a rocksteady-legenda Freddie McKay fia, aki egy szerencsés véletlennek köszönheti karrierjét. Luciano Botta rendező már évek óta készítette dokumentumfilmjét a jamaicai zenéről, amikor az utcán meglátta Brushy One Stringet zenélni. Az ott játszott, és Botta Rise Up című filmjébe is bekerült Chicken in the Corn többmilliós nézettséget hozott a YouTube-on, és a sajátos, gitártesten dobolós-egyhúros bassline-játszós minimáltechnikájú, a sivatagi blues és a reggae ötvözetét játszó Brushy One Strig egy csapásra világszerte ismert sztár lett. A rendkívül közvetlen fiatalemberrel július 5-i A38-as koncertje előtt készítettünk interjút a váratlan sikerről, harminckilenc testvéréről és a legjobb fesztiválokról.

Miért jó egyhúros gitáron játszani?

Ez bonyolult, nem igazán tudom elmagyarázni. Ugyanezt kérdezem magamtól nap-mint-nap.

Gondoltad volna, hogy a Chicken in the Cornt ilyen sokan megnézik majd a YouTube-on?

Nem is álmodtam volna. Persze titokban vágytam rá, de ami történt, az minden várakozásomat felülmúlta.

Hogyan kerültél bele a Rise Up című filmbe?

Láttam az utcán egy fehérembert, és azt mondtam neki: hé, jóember, ha adsz húsz dollárt, adok cserébe egy dalt. Hát így kerültem bele, egyszerűen eladtam magam. Megkérdezte, hogy mit játszanék neki, én meg mondtam, hogy egyhúros gitáron játszom. Ő meg, Luciano, aki felfedezett, aszongya: oké, lássuk, mit tudsz.

És amikor elkezdtem játszani egy húron a Chicken in the Cornt, egyszer csak aszongya: ez nagyszerű! És odatolt huszonöt dollárt. Aztán pár héttel később Luciano hív, hogy feltette a dalt a YouTube-ra, és megnézték már háromezren, úgyhogy eljönne Jamaicába, rendesen újravenni a Chicken in the Cornt. El is jött, meglátogatott, és felvett még pár dalt. A többi meg történelem.

Rengeteg fesztiválon lépsz fel. Melyik a kedvenced, és miért?

Őszintén szólva mindegyik fesztivált szeretem. Nehéz megmondani, hogy melyik a kedvencem, mert nem ismerem mindegyiket… de talán a New Orleans Blues Festival. Öt koncertre kértek fel, és valahányszor délelőtt léptem fel, mindig hagyták, hogy estig játsszak – a végére valami tizenegy koncertet adtam! Aszondtam magamnak: hú, ez tetszik! Úgyhogy mindenki megismert, aki azon a fesztiválon ott volt.

Mit gondolsz, Jamaicán kívül hol fogadják a legjobban a jamaicai zenét?

Azt mondják, és én is azt tapasztalom, hogy Európában.

Melyik a legjobb dal, amit Jamaica adott a világnak?

Szerintem Bob Marley One Love-ja! „Let’s get together and feel alright!„

Mi a legfontosabb, amit édesapádtól, Freddie McKaytől tanultál?

A legfontosabb, amit tőle tanultam, hogy legyek alázatos, csöndes, fegyelmezett, és hogy akkor beszéljek, amikor kérdeznek. Tudtad, hogy az apámnak negyven gyereke van? Harminckilenc tesóm van szerte Jamaicában!

Mit mondanál, ha pár szóban kellene összefoglalnod Destiny című lemezed?

Felemelő, inspiráló. Tiszta elme, tiszta gondolatok.

Melyik fiatal jamaicai zenészre érdemes figyelnünk?

Chronixx! Imádom!

Mikorra várhatjuk a Destiny folytatását?

Nos, már itt is van – No Man Stop Me a címe, és idén nyáron jelenik meg.

Nagy István interjúja