“Nem foglalkoztat a punk színtér” – Keith Morris (OFF!)-interjú

Viccesen hangzik a hardcore-supergroup kifejezés, pedig a kaliforniai OFF!-ra pontosan illik. A Black Flag, a Circle Jerks, a hard rock-duó Burning Brides, a Red Kross, a Rocket From The Crypt – ezekből a zenekarokból áll össze az OFF! tagsága, élén a Black Flag Henry Rollins előtti énekesével, a tavaly a FLAG-gel turnézó Keith Morrissal (a képen balról a második). Akivel az október tizenkilencedikei A38-as koncert kapcsán beszélgettünk halálközeli élményekről, az új Black Flag albumról és arról, hogy milyen közel hatvanévesen még mindig zenélni és turnézni.

OFF-Band.jpg

Csak addig gyakoroltok egy számot, amíg fel tudjátok játszani a stúdióban, nem próbáltok külön az egyes turnék előtt. Nehezebb így az első pár koncert?

Ritkán próbálunk Marióval [Rubalcaba, a zenekar dobosa], mert kétszázötven mérföldre élünk egymástól. Általában csak akkor játszunk együtt, ha új számokon dolgozunk, vagy ha épp koncertezünk. Dave Crover (Melvins, Shrinebuilder, Men Of Porn, Altamont) szokta helyettesíteni Mariót, ha épp nem egy másik zenekarával turnézik, vagy otthon van a családjával. Nemrég nyomtunk le vele egy két és fél hetes, brutálisan intenzív amerikai turnét! Hogy nehezebb-e az első pár koncert úgy, hogy nem próbálunk előtte? Nem foglalkozunk ilyenekkel, csak felmegyünk a színpadra, és BUMM!

Több interjúban is elmondtad, hogy nem kíméled a hangszálaidat, ellenben iszol, dohányzol és sokszor már a turné felénél elmegy a hangod. Nem félsz, hogy egyszer majd fel kell hagynod az énekléssel?

Nemrég abbahagytam az ivást és a dohányzást is a diabéteszem miatt. Épp elég nehéz megtartanom a normál glükózszintet úgy, hogy a turnék miatt teljesen felborul a bioritmusom, és mindenfélét eszek össze-vissza. Az alkohol csak növeli a vércukorszintet, a dohányzás pedig korai halált okoz. Nem szeretnék stroke-ot vagy szívrohamot kapni, nem nekem találták ki. Rengeteg egzotikus hely van, ahol még nem jártam, emberek, akikkel még nem találkoztam, albumok, amiket még nem hallottam, könyvek, amiket még olvastam – mindenféle szarság, ami csak rám vár! Ami a hangszálaimat illeti, a koncerteken kívül igyekszem pihentetni őket – teázok és igyekszem odafigyelni az étrendemre is. Elég unalmas, de ha egyszer segít…

 

Sokan internetellenesnek tartanak, pedig az OFF! eléggé aktív például a Facebookon.

Nem vagyok internetellenes! Csak szeretném, ha az emberek néha leszakadnának róla, és inkább élnék az életüket. Az OFF! nagyon aktív a Facebookon, mert annyi emberhez szeretnénk eljuttatni a zenénket, amennyihez csak lehet. Miért korlátoznánk magunkat? Hülyék lennénk nem használni valamit, ami segíthet nekünk.

Mit szóltak a rajongóitok ahhoz, hogy egy nagy kiadóhoz, a Vice Recordshoz szerződtetek? Egyáltalán milyen emberekből áll a rajongótáborotok?

Nem szerződtünk le egy nagykiadóhoz – a Vice Recordsnál egyszerűen nem dolgozik annyi ember, hogy annak lehessen nevezni. Persze, ott van a magazin és az azonos című televíziós show az HBO-n, de egy kezemen meg tudom számolni, hányan dolgoznak a zenei részlegnél, még úgy is, hogy három ujjamat levágom előtte. A kezdetekkor amúgy volt egy kicsi, de nagyon fanatikus fanatikus rajongótáborunk, ami idővel egyre nagyobb lett, mert állandóan úton vagyunk és turnézunk. A nagymellű scene-lányokat leszámítva viszont a legtöbbjük ronda. Emberek, mossatok már fogat!

Mire utal az új album címe, a Wasted Years, azaz Elpazarolt évek?

Azokra a napokra, amikor nem csinálsz semmit, csak tépsz, drogozol, magasról teszel a fontos dolgokra, nem jársz el sehova, vagy ha mégis, akkor teljesen motiválatlan arcokkal lógsz, és olyan emberekre vársz, akikről kiderül, hogy szart sem érnek, és hasonló csodálatos szarságokra.

Sokkal többet politizálsz a mostani szövegeidben, mint eddig bármelyikben.

Nem! Mindig azokból a személyes és politikai témákból merítek, amik hozzám vagy a környezetemben élőkhöz kapcsolódnak, tehát részei az életemnek. Helyzetek és dolgok, amik velem vagy a barátaimmal történnek. Az olyan számokban, mint az It Didn’t Matter To Me, az Exorcised, a Death Trip On The Party Train, a Time’s Not On Your Side,You Must Be Damned vagy a Wasted Years, nincs semmiféle politikai töltet! A következő OFF!-album dalszövegei még személyesebbek lesznek, mert én és Dimitri épp nehéz időket élünk családi és párkapcsolati téren. Csodálatos szarságokon megyünk most át, amelyek mind fizikailag, mind lelkileg teljesen felőrölnek minket.

 

Gondolod, hogy a Circle Jerksszel is tudtatok volna egy hasonló albumot írni?

Az OFF! tagjai sokkal jobb zenészek, és amúgy sem azért vagyok itt, hogy a régebbi zenekaraimmal kapcsolatos kérdésekre válaszoljak. Az albumok, amiket az OFF!-al csináltunk, életem legjobbjai! A többi banda valószínűleg feláldozta volna a sebességet, a hangerőt, az energiát vagy épp a kísérletezést, csak hogy pár botfülű embernek jobban tetszen az egész! Sosem fogok rádióbarát zenét csinálni. Kimaradt az a rész, amikor megpróbálsz tagja lenni egy olyan exkluzív klubnak, ami nem fogad be, mert mondjuk épp kutyaszarba léptél. Az ilyen klubok olyanok, mint egy bólé, amiből kifelejtették az alkoholt. 

A Fucked Up legújabb albumának (Glass Boys) egyik központi témája az öregedés, hogy milyen az, amikor egy alapvetően a fiatalok uralta színtér tagja vagy még idős korodban is. Ti hogy éltétek meg ezt?

Nagy Fucked Up rajongó vagyok, játszottunk is már együtt pár alkalommal, de az új albumot még csak egyszer hallgattam meg, így a szövegekről nem tudok nyilatkozni. Ami viszont az OFF!-ot illeti, nem igazán foglalkozunk az idősek kontra fiatalok ellentéttel. Ezt játszuk, ez jön ösztönösen – nem gondoljuk túl a dolgot, szívből-lélekből zenélünk. Azért zenélünk, hogy hassunk az emberekre, hogy végre felálljanak és csináljanak valamit! Nem számít, hogy hány éves vagy, tizennégy vagy negyvenöt – csak csináld!

Véleményed szerint milyen irányba változott a punk színtér az évek során?

Nem igazán foglalkoztat maga a színtér és annak fejlődése, így nem is nagyon szeretnék nyilatkozni róla. Rengeteg olyan zenét hallgatok, aminek semmi köze sincs az úgynevezett “punk” stílushoz, amit elvileg játszunk. Az ilyen kategorizálások egyébként is csak arra jók, hogy megkönnyítsék azoknak a kritikusoknak a dolgát, akik nem tudnak semmi érdekeset, vagy akár csak minimálisan is kreatívat írni rólunk. A punk és a hardcore színtérre visszatérve, manapság mintha népszerűbb lenne – a már emlegetett botfülű emberek miatt felhígult és visszafogottabb lett az egész, így már apu és anyu is nyugodt szívvel hallgatja.

 

Volt már részed pár halálközeli élményben.

Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy mindent, ami eddig velem történt, megúsztam pár sebhellyel, törött foggal és a retinámba égő képpel! Ugrottam már ki egy negyvenöt mérfölddel száguldó autóból és a második emeletről, megpróbáltak megkéselni, leadtak rám és a barátaimra négy-öt lövést egy parkolóban, karamboloztam, szétnyílt a koponyám, elkaptam a vérhast és háromszor is kómába estem – de még mindig élek és tele vagyok sztorikkal! Nem akarok még visszavonulni, és mivel túl vaskos bankszámlám sincs, valószínűleg halálom után mindenki elfelejt majd.

Raymond Pettibon anno azt nyilatkozta az American Hardcore: A Tribal Historyban, hogy többé nem készít már borítókat punk zenekaroknak. Hogyhogy veletek kapcsolatban mégis meggondolta magát? (A sztoriról részletesebben írtunk itt.)

Raymonddal máig jó barátok vagyunk és amikor megmutattuk neki az első felvételeinket, azonnal rávágta, hogy része akar lenni annak, amit az OFF! csinál. Azt mondta, nyugodtan kifoszthatjuk a műtermét. Elrángatott minket a legközelebbi kocsmába, hogy méltó mód megköszönhesse, hogy megmutattuk neki a zenénket, amitől teljesen eldobta az agyát! Ő lett az OFF! ötödik tagja. 

Mi a véleményed az új Black Flag albumról? (Erről részletesen itt írtunk.)

Sajnálom, hogy Ron Eyes [a Black Flag második, Morris utáni énekese] is részese az egész, roppant kínos történetnek, mert nagyon jó barátom. Ami a Black Flaget illeti – prosztata-megnagyobbodásom van, szóval már vizelés előtt is “csöpögök”, lényegében állandóan pisálok. Na, az új Black Flag zenéje pont olyan, mint egy prosztata-megnagyobbodás vagy egy jó kis aranyér. Az új dobosuk [Mathew Cortez] mindenesetre sokkal jobb, mint Greg “Drummer” Moore. Mike V-ről [aki idén január óta a zenekar énekese] csak annyit, hogy zseniális gördeszkás, Greg Ginnek [a Black Flag egyik alapítótagja, (basszus)gitáros, nem mellékesen Raymond Pettibon testvére] pedig üzenem, hogy álljon le a drogokkal, és inkább fizesse be a számláit!

 

Melyik zenekar előtt lépnél fel legszívesebben?

Buzzcocks, Jethro Tull, Television, Small Faces, Bad Brains, Yes, Hawkwind, Motörhead, The Cramps, Slayer, Fat White Family, The Jesus Lizard, The Jesus & Mary Chain, Trash Can School, Amon Duul, New York Dolls, Pixies, Wire, Thee Oh Sees, Cream, Sleep, Queens Of The Stone Age, Lungfish, Led Zeppelin, Rolling Stones, The Beatles, Isaac Hayes, The Byrds és még folytathatnám…

Leave a Comment