Veil Of Maya | A tiétek a legőrültebb rajongótábor

A bal oldalon Marc Okubo

A chicagói Veil Of Maya (azaz Mája Fátyla) az egyik legkomolyabb szereplője a amerikai deathcore-szcénának, olyannyira, hogy legutóbbi három lemezét sőt, az idénre tervezett negyediket is a műfaj túlzás nélkül legfontosabb kiadója, a Sumerian jelentette meg. A zenekar ugyan tavaly elvesztette karizmatikus énekesét, Brandon Butlert, de az új felállás, élén Lukas Allen Magyarral minden eddiginél súlyosabb és kísérletezőbb albumot ígér a rajongóknak. Erről, a február 28-i, Chelsea Grinnel közös A38-as koncertről, videójátékokról, Chicagóról és még sok másról beszélgettünk Marc Okubóval, a zenekar alapító-gitárosával.

Többször is felléptetek már Budapesten, utoljára a Dürer Kertben. Milyen emlékeid vannak arról a koncertről?

Imádunk Magyarországon játszani, a tiétek az egyik legőrültebb rajongótábor Európában. Mindenki nagyon kedves, a város pedig gyönyörű.

Miért lépett ki Brandon Butler (az előző énekes) a zenekarból?

Brandon mást akart csinálni, másfajta zenét akart játszani, mint mi, és ezt tiszteletben tartjuk. De továbbra is barátok vagyunk, nem haragszunk rá. Már meg is találtuk az új énekesünket, Lukas Magyart.

JÁTÉK

Ha szeretnél Veil Of Maya lemezt vagy pólót nyerni, nem kell mást tenned, mint megosztanod a Facebook-faladon a koncert eseményét és megírnod a hajónak egy üzenetben, hogy megosztottad. A koncert napján sorsolunk, a nyerteseket pedig üzenetben értesítjük.

Több tagcserén is átestetek az elmúlt években, mennyire nehéz így megőrizni a rátok jellemző intenzitást?

Kezdetben nagyon nehéz volt olyan zenészeket találni, akik olyan zenét akartak játszani, mint mi. Sosem tartottunk meghallgatásokat, vagy hasonlót, csupán elkezdtünk jammelni a barátainkkal és az ő barátaikkal. Az évek során voltak persze Veil Of Maya-tagok, akik úgy döntöttek, hogy a turnézás nem nekik való – de a jelenlegi az eddigi legerősebb felállás, most mindannyian csak két dolgot szeretnénk: olyan zenét írni, amilyet mindannyian szeretünk, és megosztani azt a világgal.

Mi a legnehezebb része a koncerteknek számodra? Hogyan tudod a színpadon létrehozni a csak rátok jellemző, különleges gitárhangzást?

Nagyon élvezem a koncertezést mostanában! Régebben nehéz volt, rengeteg pedált használtam, hogy loopoljam a riffeket és váltogassak a harmóniák közt, de most már egy számítógép elvégzi ezt helyettem, én csak kiállok és gitározok, haha. Anno a sok pedállal az volt a baj, hogy sokszor, amikor a rajongóink felmásztak a színpadra, kikapcsolták vagy elállították őket, de szerencsére ez már többé nem fordul elő!

Mesélj kicsit a Subject Zeróról és a készülő új albumról! Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy feminimebb és befogadhatóbb lesz, mint bármi, amit eddig kiadtatok.

Igen, így is mondhatjuk. Az új énekesünk sokoldalúbb, mint Brandon, és igyekszünk ezt kihasználni, rengeteg olyan dologgal kísérleteztünk, amivel eddig nem mertünk és úgy érzem, az album pár száma simán ott van a legjobbjaink közt. Alig várom, hogy ti is hallhassátok őket!

Minden albumotok egy adott téma köré íródik.

Igen, amikor az új album dalain dolgoztam, akkor például a számokat a kedvenc női főhőseimről neveztem el. De nem tudom, így marad-e, lehet, meg kell majd változtatnom az összeset, haha.

 A Subject Zerót Jack, a Mass Effect egyik főszereplője inspirálta. Melyek a kedvenc videójátékaid?

Szeretem az RPG-ket, de igazából minden jöhet, ami jó. Mostanában mondjuk a zenekar mellett nem jutott időm a videójátékokra, de a Bayonetta 2-t nagyon várom!

Az Eclipse-t (a zenekar előző, 2012-es albuma) sokan kritizálták a hossza miatt. Mit gondolsz, az albumformátum tényleg haldoklik?

Vannak színterek, ahol igen: a popban, a rapben és az elektronikus zenében nem olyan fontos, hogy albumot adj ki, mint a metálban. Mindig lesznek metálalbumok. Az Eclipse rövid volt, mert Mishával (Misha „Bulb” Mansoor, a Periphery gitárosa) pár hét alatt raktuk össze, ráadásul nem sokkal azután, hogy az [id] (a zenekar harmadik, 2010-es albuma) megjelent. Sajnos az éneket újra fel kellett vennünk, ami miatt csak egy évvel később jelent meg a lemez a tervezettnél.

Hogyhogy Mishával közösen raktátok össze az Eclipse-t?

Évek óta ismertük egymást és sokszor beszéltük, hogy csinálni kellene valamit közösen, amire az Eclipse volt az első esély. Együtt írtuk és vettük fel az egész albumot, nagyon jó volt vele dolgozni, remélem megismételjük majd a jövőben. Az új albumon velem dolgozott Diego Farias (a Volumes gitárosa) és Taylor Larson (a From First To Last ritmusgitárosa), akik Mishához hasonlóan elképesztő zenészek. Szerencsés vagyok, hogy ilyen tehetséges barátaim vannak.

Mennyire határozta meg a stílusodat az, hogy Chicagóban nőttél fel?

Akkoriban a chicagoi death metal/hardcore színtér elképesztően erős volt, de nagyon szerettem a helyi instrumentális, matekmetálos zenekarokat is, szóval mondhatjuk, hogy a Chicago nagyban befolyásolta az ízlésemet.

Hogyan jellemeznéd a tipikus Veil Of Maya-hangzást?

Rap-, pop-, death metal-, hardcore- és Meshuggah-hatások keveréke.

Melyek azok a zenekarok, amelyek – szerinted – még mindig meg tudják újítani az extrém metált?

Ha extrém metál, nagyon bírtam az utolsó Gorguts- (Colored Sands) és Ulcerate- (Vermis) albumot. De a tavalyi Gridlink (Longhena) is leszakítja a fejed.