Jevgenyij Popov | Mindig elhatárolódtunk a kliséktől

Középen Jevgenyij Popov

Március 10-én az A38 Hajón lép fel az orosz posztrock-színtér egyik legkülönlegesebb zenekara, az I Am Waiting For You Last Summer. Az IWFYLS nagyívű, poszt- és progrockból táplálkozó muzsikája alapvetően gitárzene, de a tagok nem vetik meg a programozott alapokat, a helyenként kifejezetten drum and bass-zes tempót sem, ami igazán egyedivé teszi a rjazányi trió hangzását. A közelgő koncert kapcsán a zenekar egyik alapító tagjával, Jevgenyij Popovval beszélgettünk.

Meséljetek a zenekar alakulásáról!

Ugyanúgy, mint sokan mások, egy sor senki által sem ismert zenei projekt romjain alakultunk. Hamar megtaláltuk a közös nyelvet, fél év alatt kiadtunk két EP-t, és a saját városunk szűk kereteiből is elég gyorsan ki tudtunk lépni.

Rjazányi zenekarként pozicionáljátok magatokat. Még mindig ott éltek? Milyen most ott a kulturális élet?

Igen, még mindig Rjazányban élünk. A zenei színtér nem a legjobb állapotban van, alig hallasz új neveket, a koncerthelyszínekkel is gond van. Rjazányban valójában sose volt komoly zenei szcéna.

Tíz meghatározó lemez Jevgenyij Popov szerint

Woodkid: Golden Age
Gus Gus: Mexico
Mumford and Sons: Sigh No More
Metronomy: The English Riviera
Alcest: Les Voyages de l’Âme
Grimes: Visions
Tame Impala: Lonerism
This Will Destroy You: Young Mountain
Crystal Castles: Crystal Castles
Burial: Untrue

A posztrockban utazó zenekaroknál elég menő hosszú zenekarneveket adni. Hogyan esett a választás a ti nevetekre és van-e bármilyen köze a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című amerikai horrorhoz, vagy az Így ért véget a nyaram című orosz thrillerhez?

Rögtön leszögezném, hogy nem volt célunk hosszú zenekarnevet adni, és mindig elhatárolódtunk a kliséktől. A mi zenekari nevünk nincsen korrelációban más post rock zenekarok nevével. Sikerült elkerülnünk a névválasztással járó kínokat, amint kimondtuk az „I am waiting for you last summer”-t, azonnal rá is ragadt a zenekarra.

A kétezres évek közepén Oroszországban a posztrock majdhogynem a legnépszerűbb underground műfajnak számított, olyan zenekarokkal az élén, mint a Silence Kit, vagy a Klever, valamint olyan fesztiválokkal, mint az Avant. Abban az időszakban mennyire jutott el hozzátok a moszkvai és a szentpétervári színtér szele és volt-e rátok bármilyen hatással?

A színterekhez való tartozás nem rólunk szól. Mi valahogy mindig külön álltunk ezektől a folyamatoktól, és úgy alakult (a független FBITS kiadónak köszönhetően), hogy elsőként nem a hazai zenekarokkal koncerteztünk underground klubokban, hanem neves külföldi előadókat melegítettünk be. Ha bárki volt is ránk hatással, akkor csakis ők azok.

[bandcamp width=6500 height=439 album=3758532793 size=large bgcol=ffffff linkcol=de270f artwork=small]

Véleményem szerint a posztrock most a válságát éli, ami részben a műfaj elég konzervatív jellegéből is fakad. A Mogwai most már inkább filmzenéket ír és zenéje közelebb áll az ambienthez, ti pedig sokat kísérleteztek az elektronikával és a már táncolható ritmusokkal. Mennyire volt tudatos a hangzásvilágotok?

Már a kezdeteknél tudtuk, hogy olyasvalamit szeretnénk csinálni, ami semmi máshoz sem hasonlítható. Tudtuk, hogy mit akarunk csinálni és tudatosan hoztunk össze egy nem hagyományos, basszusgitár és dob nélküli felállást. Nem akartuk magunkat konzervatív keretek közé szorítani, mert az a zsákutcába vezetett volna minket.

Sokat turnéztok Európában, ami nem annyira jellemző az orosz zenekarokra. Hogyan kerestetek és találtatok kapcsolatokat és milyen nehézségekbe ütköztetek?

Az EP-nk megjelenését követően észrevett minket a Flowers Blossom In The Space kiadó. Közös erőfeszítéseinknek köszönhetően, előbb Oroszországban turnéztunk, majd Ázsiában és most Európában. A nehézségek természetesen mindenhol megtaláltak minket, melyeket elsősorban felelőtlen emberek gerjesztettek, akikkel együtt kellett dolgoznunk.