Palya Bea | A zenélés erotikus viszony

Interjú a tavaszi duplakoncert előtt + nyereményjáték
Palya Bea
Fotó: Lázár Alexandra Emese

Palya Bea egy évvel ezelőtt elképesztő sikerrel mutatta be új, című nagylemezét az A38 Hajón, két telt házas fellépésen. Az énekes, dalszerző, előadóművész, író, nő és anya idén tavasszal visszatér az A38 Hajóra, hogy az április 17-i és 18-i duplakoncerten legnagyobb slágerei mellett a készülő új lemez dalaiból is előadjon párat. Ezekből az első, a Szaladós premierje április 15-én lesz a Petőfi Rádió Talpra magyar című műsorában. Tavalyi interjúnk után újra megkerestük, hogy beszélgessünk vele az előző album sorsáról, a továbblépésről, az új dalokról és természetesen az anyaságról. Sőt mi több, a posztban még egy nyereményjátékot is elrejtettünk, amivel dedikált lemezt lehet nyerni!

Egy év távlatából mik a gondolataid, érzéseid a lemezzel kapcsolatban?

Imádom, hogy bele mertem vágni.

Pedig a lemez, meg az új zenekar is túl nagy vállalásnak tűnt – a hagyományos logika szerint gondolkodva legalábbis – az akkori élethelyzetemben. Volt egy fél éves kisbabám, azt se tudtam, merre induljak. De ezek a dalok utat törtek maguknak. Sőt, a dalok segítségével találtam újra magamra, a zene adott válaszokat arra, hogy ki is vagyok én anya-énekesként.

És azt is gondolom, hogy az az erő, ami a dalokban és a bandában van, csak tovább növekszik. Egyre szorosabban elköteleződünk egymás mellett, ez már nem csak az én bulim, ez egy csapat, ami feltartóztathatatlanul tör előre.

A megszületésük után a koncerteken merre indultak tovább a számok?

Attól, hogy mindenki egyre jobban belerakja magát, valahogy organikusabb lett a zene. Mindenki jobban érti azt is, hogy egy-egy dalban miről beszélek, és ha mondjuk improvizál valaki abban a dalban, akkor a szövegből indul el.

Mert itt nagyon nagy zenészek vannak, de kérem tőlük, hogy ne csak a hangokat figyeljék, hanem egyben az egész dalt, a benne kódolt érzéseket, hangulatokat.

JÁTÉK!
Ha szeretnél dedikált Palya Bea-lemezt nyerni, nem kell mást tenned, csak megosztani a duplakoncert Facebook-eseményét. A megosztásról írj egy privát üzenetet az A38 Hajó Facebook-oldalának! Az eseményt megosztók között két dedikált Palya Bea NŐ CD-t sorsolunk ki a koncert napján. A nyerteseket üzenetben értesítjük.

És megtalálják magukat benne, talán ettől jó értelemben véve férfiasabb is a zene. Én ebben nagyon jól érzem magam, biztonsággal megélhetem leggyengédebb énekesnői oldalamat, de a nőstényállatos énem is őrjönghet szabadon. Még egy változás van a számokban: transz-szerűbbek lettek, mélyebbre és magasabbra szállunk. Ez részben azért is van, mert Tóth Pisti az akusztikus gitár lehetőségeit elkezdte tágítani, pedálokat használ, hangszínekkel, effektekkel kísérletezik, és ez mindannyiunkat nagyon inspirál.

Jellemző rád egy nagyon erős nőiesség, segít ennek megélésében az, hogy öt férfivel zenélsz? Milyen fajta kémia működik köztetek?

Hát nagyon jó, szeretői viszonyos is, mély bizalommal bíró baráti viszonyos is. Én a koncerteken tényleg el tudok szállni egy-egy zenészemmel (hasonlóan, mint általában a szexben), és nem is akarom eltitkolni, hogy velük a zenélés az egy nagyon erotikus, sőt szexuális viszony, csak a forma más: zenélve szeretkezünk.

Amúgy meg bármelyikőjükkel szívesen lennék hajótörés áldozata, és belemennék olyan Kék lagúna-szerű lakatlan szigetes kalandba, hiszen nagyon jól ismerem őket és megbízom bennük. Nyilván a viszony színezete más mondjuk az ötven éves Dongóval (Szokolay Dongó Balázs, az együttes fúvósa), akivel tizenöt éve együtt zenélek, a kapcsolatunk annyiféle hangulatú, ezer élmény köt össze minket, mint mondjuk a huszonnégy éves Czirják Tomival (a dobosunkkal), akit csak fél éve ismerek. De a bizalom és a nyitottság ragályos, ami nálunk a turnébuszban megy, az elég király, lehet őszintén pofázni, és rengeteg a humor. Mi azt hiszem egymástól vagyunk betépve és megrészegedve, így a drog és a pia nem feltétlenül kell a rock ‘n’ roll feeling eléréséhez.

Az áprilisi hajós koncerteken több új dalt is előadsz majd, például a Szaladóst. Milyen dalok készülnek az új lemezre, mire számíthatunk majd?

Az egyik nagy téma a felnőtté válás lesz. A saját határaim meghúzása és tartása, a pontosság abban, hogy mit is akarok. Az erre írt az egyik dalt már teszteltük is néhányszor, az a címe, hogy Beavatás. A múltkor épp nálatok, a hajón, a Random tripen ordította sok száz ember az egyik sort. “Szól az ének, vége a télnek…” Úgy megy, hogy: Szól az ének vége a télnek, nagylány lettél már/Nem vigyáz rád sem apád, sem anyád, nem vigyáznak rád…

DALPREMIER
Szaladós dalpremier
április 15., Petőfi Rádió, Talpra magyar

Azért is tartom fontosnak, hogy ilyesmiről írjak, mert a szülőkkel való viszony nekem is témám, és azt látom, hogy sok ember egy életen át nem válik le a szüleiről, és – részben talán pont ezért – egy életen át ténfereg, képtelen megfogalmazni, hogy mit is akar.

Szóval szeretnék felnőni, felnőttként beszélni a munkatársaimmal és a családtagjaimmal, és ehhez kell egy kristálytiszta tudás arról, hogy ki vagyok én, meddig tartok, meddig jöhet be a másik.

Ez egy téma a sok közül. De lesznek könnyed hangulatok, sok sok bólogatós igen arra a játékra, amit életnek hívunk. Erre is vannak már témáink, sokat mond, hogy az egyiket csak Nyári sláger munkacímen mentettem el a gépbe… Lendületes, jókedvű téma, meglepő dallamfordulatokkal, most írom rá a szöveget.

Zeneileg még most alakul az egész. Az is érdekes, hogy a közönség ugye kér tőlünk régebbi számokat, párat be is emelünk az április 17-18-i koncertek repertoárjába, és ezeket gyakorolva sok minden eszembe jut, hogy merre lehetne menni, hogyan lehetne használni a rendelkezésre álló hangszereket, hangzásokat. Izgalmas folyamat, kezd bekapni az örvény…

Az új album címe TovábbNő lesz. Fel sem merült bennetek, hogy ne mélyebbre menjetek a album világába, hanem belevágjatok valami újba?

Egyszerre igaz a kettő, mert a Tovább Nő az valami új, olyan értelemben, hogy teljesen más hangulatok jönnek elő, mint a Nőben. Hm, most azt akartam mondani, hogy eggyel kevésbé van az, hogy épp áttuszakolom valami félelemkapun. Ez igaz is. Van viszont másik kapu, ez a felnőtté válási kapu, amiről az előbb meséltem, szóval szintugrás lelki értelemben itt is lesz, csak még nem látom pontosan, hogy hova tartok.

De most az is zajlik, hogy csak beülünk a próbaterembe zenélni, vázlatolunk egy-egy ötletem mentén, és akkor kisül valami belőle. Rengeteg zenei vázlat van már, ilyen munkacímek vannak, hogy Apa-blues, az egy “rabszolgák-menetelnek-láncban” hangulat. Akkor van olyan, hogy Romantika, az egymásra találós dal lesz, mert hiába élek párkapcsolatban, egymásra találni nem lehet elégszer, mert igenis elvesztem néha a páromat, hiába alszom vele egy ágyban.

Milyen dolgok foglalkoztatnak mostanában a zenélésen kívül?

A legtöbb figyelmemet az köti le, hogy ezt az érzékeny egyensúlyt az anyai és a zenészéletem közt hogyan tartsam fent. Mindkét terület sok erőt kíván, néha többet, mint ami éppen van nekem. A személyiségemet ezért apró darabokra szedem szét, és megvizsgálom, hol folyik el az energia. Ez egy kemény meló, de nagyon megéri.

Meg aztán a saját perfekcionizmusomból is próbálok kigyógyulni. Foglalkozom sokat a külső megítélésektől való félelemmel, a szégyennel, hogy az hogyan bénítja meg a kapcsolódást.

Akkor tájakat is nézegetek, ahová még mindenképp el szeretnék utazni. Meg a kislányomat szeretném elvinni egy Kálmán Feri nevű zsenihez, ő egy mozgástanár, de nagyon belülről mozgat embereket. Vele én nagyon komoly élményeket éltem ét a táncon keresztül. Gondolom, ott nála lesz egy szőnyeg, arra lefekszünk Lilivel, bukfencezgetünk, egymáson gurulgatunk, sámliról ugrálunk, kiabálunk, táncikálunk. Ezt “csak” azért, hogy Lili még a mostaninál is szabadabb életet élhessen.

Leave a Comment