SP:MC | Már gyerekkoromban is a zene megszállotja voltam
A Bladerunnaz jóvoltából nem kisebb névvel lehet az idei Outlook fesztiválra hangolódni, mint a ZONES, azaz Jubei és SP:MC duója. Mindketten a drum ‘n’ buss színtér oszlopos tagjai már több, mint egy évtizede, akik zenéi olyan kiadóknál jelennek meg, mint a Goldie vezette Metalheadz vagy a Tempa. Az augusztus nyolcadikai party kapcsán faggattuk a legendás MC-t a kezdetekről, a drum ‘n’ bass jövőjéről és hogy a színpadon vagy a stúdióban érzi-e jobban magát.
Többször is felléptél már Budapesten. Milyen emlékeid vannak az itt töltött időről?
Elképesztőek! Például talán öt-hat éve (2009-ben, a Stúdióban) volt egy hatalmas partynk dBridge-vel és a Bad Company tagokkal. Aztán Frictionnel is léptem itt fel, ami szintén emlékezetes volt – plusz ott van a szintén a Bladerunnaz által szervezett Ulterior Motive, Dom & Roland party, ahol én voltam a host. Szép emlékek!
Hogy jött az számodra az MC-zés és a drum ‘n’ bass?
Először tizenkét-tizenhárom éves koromban hallottam hardcoret és junglet, amikor kazettákat cserélgettünk az iskolában. Már gyerekkoromban is a zene megszállotja voltam, teleragaszgattam flyerekkel a hálószobám falát, a hétvégéimet pedig lemezboltokban töltöttem, már akkor is rengeteg kazettát és bakelitet vettem. Abban az időben GQ, Conrad, Dynamite és MC Navigator voltak a kedvenc MC-im. Aztán a kilencvenes évek második felében, miután MC-ztem egy pár házibulin, találkoztam Jubei-vel és elkezdtem szövegeket írni, meg úgy általában komolyabban venni az MC-zést.
Mit gondolsz, mitől lesz valaki jó MC? Más egy drum ‘n’ bass és egy dubstep partyn fellépni?
Minden MC-nek megvan a maga saját stílusa, de szerintem a két legfontosabb dolog, hogy tudd, mikor beszélj és mikor ne, valamint hogy érthető legyél, de ne harsogd túl a zenét. A jó MC szerintem egyfajta kapocs: közelebb hozza a közönséget a DJ-hez. Természetesen más egy drum ‘n’ bass és egy dubstep partyn fellépni, de az előbb elmondott alapok mindkettőnél fontosak. Én mindkét stílusra szeretek MC-zni…
Milyen irányba változott a dubstep/drum ‘n’ bass színtér az elmúlt években?
Sok minden megváltozott az évek során, főképp a DJ-k rendelkezésére álló formátumok és technológia miatt, de az internet is alapjaiban változtatta meg a zenefogyasztási szokásokat. Szerintem a legtöbb dolog inkább ártott mint használt, de nincs értelme visszasírni a régi szép időket, elvégre minden változik. Én és a társaim, azt hiszem, próbáltuk és máig próbálunk úgy haladni a korral, hogy közben nem felejtjük el a stílus lényegét, azt, ami olyan egyedivé és erőteljessé ezt a fajta zenét. ‘True To The Craft’ (Hű a mesterséghez), ahogy dBridge mondta….
Melyik világ áll közelebb hozzád, a stúdióké vagy a kluboké? Mi inspirált arra, hogy elkezdj zenét írni?
Azt hiszem, otthonosabban érzem magam a színpadon, hiába szeretek zenét írni, őszintén megmondom, egyáltalán nem megy egyszerűen! Mindig érdekelt amúgy, hogy a producerek hogy írnak meg olyan számokat vagy állítanak elő olyan hangzásokat, amiket annyira szeretek, szóval a zeneírás és a producerkedés kezdetben inkább csak az érdeklődésről szólt.
Gondolod, hogy a zeneírás terén előnnyel indulsz, mivel annyi időt töltesz klubokban és látod, hogy mire hogyan reagál a közönség?
Mindig figyelem a közönséget és próbálom kitalálni, hogy is érzik magukat. Látni, hogyan reagálnak az egyes hangzásokra és dalokra, az egy megfizethetetlen tapasztalat. De az is, hogy nagy szerencsémre rengeteg kitűnő szelektorral turnézhattam eddig. Emlékszem, rengetegszer gondoltam magamban, mikor lejátszottak egy-egy számot, hogy „egy nap majd én is írok valami hasonlót”!
Mesélj a Jubeivel közös projektedről, a ZONES-ról.
A koncepció egyszerű: elkezdtünk felvenni a közös fellépéseinket, de úgy, hogy külön-külön is felvesszük az én MC-zésemet és az ő zenéjét. Így a stúdióban még változtathatunk a dolgokon, úgy mixelhetjük össze a kettőt, hogy minden tökéletesen passzoljon. Úgy tervezzük, hogy amint elég felvételünk lesz, azokat mind elérhetővé tesszük a saját, ‘ZONES’ nevű online platformunkon.