Lajstrom | Lazerpunk!

 

Retrofuturisztikus elektronikus zaj: Lazerpunk
Retrofuturisztikus elektronikus zaj: Lazerpunk

Az A38 blogjának Lajstrom rovatában a hajón fellépő, aránylag frissen alakult zenekarokat mutatjuk be rövid villáminterjúkon keresztül. Ezúttal a nyolcvanas évek puskapor- és izomszagú klisés akciófilmjeiből és játékaiból merítő Lazerpunk! válaszolt a kérdéseinkre, aki augusztus hetedikén egyik legnagyobb ikonja, Perturbator előtt zajong majd.

Ki?

Egy fotósból lett fegyverműszerész aki letette a fényképezőgépet, hogy felvehesse a szintetizátort és eladta a lelkét az ördögnek nagyobb hangfalakért és egy gyorsabb motorért.

Mit?

A 80-as évek puskapor- és izomszagú klisés akciófilmjeiből és játékaiból merítő, de már a jövőbe tekintő retrofuturisztikus elektronikus zaj, dübörgő dobokkal, sikító szintetizátorokkal és üvöltöző robotokkal.

Hogyan és mikor?

Valamikor 2013-ban döntöttem úgy, hogy ha már éjjel nappal ilyen zenét hallgatok, akkor talán meg kellene próbálnom csinálni is. Előtte más stílusokban mozogtam. Chiptune, EBM, electro-industrial, experimental, synthpop, satöbbi. Ezek közül persze nagyon kevés szám látott csak napvilágot. A Lazerpunk!-nál az volt a koncepció, hogy ez egy just-for-fun projekt lesz, és nem stresszelek rajta. Csak csinálom a számokat, lesz amilyen lesz. Persze ahogy egyre ismertebb és népszerűbb lett Lazerpunk! Úgy elkezdtem én is komolyabban venni. De szerencsére nem annyira, hogy már ne tudjam élvezni.

[bandcamp width=100% height=120 album=1455316487 size=large bgcol=ffffff linkcol=0687f5 tracklist=false artwork=small]

 

Példaképek?

Van. Rengeteg. Az egyikük például Perturbator. Az egyik első synthwave producer volt akinek a zenéit elkezdtem hallgatni, és a vele való fellépés fenn is volt egy amolyan „things to do before die” listámon.

Kivel lépnél fel az A38-on?

Mivel mindenhova motorral járok, így nem nagyon alkoholizálok, és nem is bírom a piát. Egyszer aztán ha jól emlékszem egy barátom születésnapján sikerült emberesen berúgni, és akkor fogadtunk valami szörnyű dologban, amit végre kell hajtanom, hogy ha legközelebbi A38-as Combichrist koncerten nem én fogok fellépni előttük. Ha jól emlékszem amennyiben elvesztem a fogadást el kell rágnom egy borotvapengét. Ami azt illeti, átgondoltam, és nem szeretném ezt megtenni. Szóval ha lehet inkább zenélnék a Combichrist előtt.

Tervek, álmok, rémálmok?

Szeretnék saját videoklipeket forgatni, minél több helyen fellépni, külföldre utazni és ott is zenélni, kiadni egy új albumot, és venni egy nagyobb motort. Mint a legtöbb zenésznek, nekem is az az egyik álmom, hogy csak a zenélésből meg tudjak élni, és akkor nem kellene a zenéléstől időt és energiát elvennem azért, hogy előteremtsem az ehhez (és az életbenmaradáshoz) szükséges pénzmennyiséget.

Rémálmok? Tegnap pont volt egy elég durva rémálmom. Egy strandon voltam egy medencében ami tele volt óriáskígyókkal és krokodilokkal. Nagyon rossz volt. Annyira, hogy inkább fel is ébredtem. Ami a zenélést illeti nem nagyon vannak rémálmaim. Nem vagyok túlontúl optimista, de úgy látom, hogy a zenei karrierem innen felfelé ível. Vagyis rajtam múlik, hogy mi lesz vele, illetve a hallgatóimon és támogatóimon (nem szeretem a rajongó kifejezést). Részükről pedig már eddig is nagyon sok segítséget kaptam, és biztos vagyok benne, hogy ha én továbbra is igyekszem a maximumot nyújtani, akkor a jövőben is számíthatok rájuk.

Leave a Comment