Morningdeer | Teljesen mást csinálni, mint eddig

Interjú Dányi Krisztinával, a zenekar frontemberével
Intim, személyes hálószobapop és az elektronika: Morningdeer
Intim, személyes hálószobapop és az elektronika: Morningdeer

Dányi Krisztina 2010-ben kezdett morningdeer néven dalokat megjelentetni, majd 2011 májusában kiadta első albumát is, a days-t. Hálószobaprojektjét négytagú együttessé alakítva rövid, ám annál sikeresebb koncertsorozattal lépett élőben a közönség elé, 2012 nyarán viszont már fel is oszlatta kvartettjét, és új hangzáson kezdett dolgozni. Ennek eredménye a Concert on a Twig című lemez, amely 2013 nyarán jelent meg Japánban, Nagy-Britanniában és Amerikában a Whereabout Records gondozásában. Az első kettőhöz hasonlóan Krisztina a 2015 májusában megjelent harmadik lemezét, a poposabb, de még mindig bátran kísérletező, elektronikával erősen átitatott Blue for B-t is egymaga alkotta, némi produceri segítséggel: a makrohangból ismert Nagy Gergő, valamint Godzsák Dávid közreműködésével. Új számai leginkább St. Vincent, Regina Spektor, a korai CocoRosie vagy a Radiohead hangulatait juttathatják eszünkbe. Ezzel együtt megújult koncertzenekara is, és október ötödikei koncertje, ahol BEA1991 előtt lépnek majd fel, egészen biztosan különleges élmény lesz. Ennek kapcsán kérdeztük őt hatásokról, a japán zenei színtérről és még sok másról.

Idei, Blue For B című lemezedet is egyedül írtad és rögzítetted, de ezúttal volt két külső producer-segítőd, Nagy Gergő és Godzsák Dávid. Mennyiben befolyásolta ez az alkotói folyamatokat, más dalok születtek ennek köszönhetően?

Leginkább a hangzás kialakításánál kértem a fiúk segítségét. Bár a korábbi dalaimat is én kevertem, nem vagyok egy Rick Rubin, szóval volt mit csiszolni a keverésen. Néhány esetben a dalszerkezetbe is engedtem beleszólást, de általában a saját elképzeléseim érvényesültek. Nagyon hasznos volt végre külső segítséggel dolgozni, tetszett és rengeteget tanultam belőle.

 Mik hatottak rád a lemez írásakor?

Főleg az a gondolat, hogy valami teljesen mást csináljak, mint eddig. Volt pár hangzás, amit előszeretettel használtam – nem is tudom, minek a hatására – például a mexikói őslakosok hangszerei nagyon megtetszettek, azokból mintáztam a dalokba, de a KGST felhúzós fémjátékok hangja is nagyon inspiráló volt, és ez több dalban is megjelenik.

Két éve, a Concert On A Twig megjelenése után az alapvetően egyedül írt és feljátszott dalaidat ültettétek át zenekari megszólalásra, most már alapból egy zenekarban gondolkodtál a számok írásakor?

Igyekeztem zenekari funkciók (dob, basszus, szőnyegek, leadek, stb.) szerint hangszerelni, hogy élőben is egyszerűbb legyen eljátszani, de sajnos nem mindenhol jött össze; volt, ahol nem akartam elengedni néhány meredek elképzelést, de megoldjuk élőben is.

 

Akárcsak a Concert On A Twiget, a Blue For B-t is a japán Whereabouts Records kiadó jelenteti meg, hogyan kerültél velük kapcsolatba? Mennyire figyeled a japán zenei színteret?

Még a második lemez kapcsán küldtem demót sok helyre és a Whereabouts Records válaszolt. Nem akartam túlbonyolítani, gondoltam, jó lesz. Van pár japán kedvencem, de az, hogy bármilyen színteret is figyelnék, nem igazán jellemző rám. Nézelődök, keresgélek, műfajtól és stílustól függetlenül, de már nem olyan aktívan, mint régen.

 A lemezt egy különleges Audio Session keretében mutattad be, hogy jött ennek az ötlete és milyenek voltak a visszajelzések?

Akartam egy fókuszált estét. Ha lemezbemutatót szervezel, ott is meghallgathatod a dalokat, de az nem a lemez és amúgy is folyton beszélgetnek az emberek. Egyébként is, lemezt ma már a legritkább esetben hallgatnak meg elejétől a végéig. Mivel a Blue For B-ben van egy erős ív, szerettem volna, ha legalább pár ember van, aki ezt láthatja / hallhatja egyben és mivel nincs más figyelemelterelés, jobban átmennek az apró részletek is. Mindenkinek nagyon tetszett (már a közös lemezhallgatás, mint ötlet), csak pozitív visszajelzést kaptam, és javasolták, hogy legyen máskor is ilyen, klasszikus albumokkal.

 Mechatronikai technikusnak tanultál, innen egyenesen következett, hogy elkezdtél zenélni? 

Inkább fordítva, azért kezdtem ebbe a suliba, mert nem lehettem hangmérnök (akkor nem vettek fel lányokat abba az iskolába, ahol azt tanították), de valami műszaki dologgal szerettem volna foglalkozni. Egyébként a Mechában se lehettem sulirádiós technikus lányként, de elektronika órán tanultam érdekes dolgokat az erősítőkről.

Pár éve még azt nyilatkoztad, hogy nem tartod magad túl kiemelkedő gitárosnak vagy énekesnek, változott ez azóta? Kik számodra az abszolút csúcsok ezen a két téren, kikhez méred magad?

Nem változott. Én elsősorban dalszerzőnek tartom magam. Ha rávenném magam, hogy kigyúrjam a gitározást, St. Vincent lenne a követendő példa. Nagyon technikás és nem “túl sok”. Éneklésban Anita O’Day a példakép a mai napig, de nem járok énektanárhoz (pedig kellene).

 Mit jelent számodra a zenélés? 

Szépség, szabadság, öröm. De ez csak az otthoni zeneírásra vonatkozik. A fellépésektől még mindig be vagyok rezelve.

Tervek, álmok, rémálmok?

Zeneszerzést fogok tanulni és szeretnék minél több projektben résztvenni (írtam már filmhez, színdarabhoz zenét, és szívesen folytatnám). Rémálmom csak egy van, az hogy látom pusztulni a környezetemet és nem igazán tudok mit tenni ellene. Szelektíven gyűjtöm a szemetet, de például a házban, ahol lakom, egyedül vagyok ezzel és ez megrémiszt. A nyarak évek óta sokkal forróbbak és elviselhetetlenebbek, mint gyerekkoromban. Egy liverpooli barátom mondta, hogy a szülei leköltöztek Spanyolországba, mert a Golf áramlat már nem szállít annyi meleget oda és sokkal keményebbek lettek a telek. Az ember arra is képes volt, hogy feljusson a Holdra, szóval nekem ne mondja senki, hogy összefogással nem tehetnénk a környezetvédelemért.

 

Leave a Comment