kiddo | Minden a helyére kerül

„Hiszünk abban, hogy lehet olyan magyar nyelvű popzenét csinálni, ami újszerű, mégis időtálló, amiben megvan a lendület és a mondanivaló, emellett pedig nem veszik ki belőle az őszinteség” – mondják magukról a kiddo tagjai. A 2013 óta létező zenekar idén ennek megfelelően a pop műfaján belül maradva, de annak határait kitágítva még izgalmasabb zenei irányba indult. A kiddo2 EP-n a zenekar korábbi számaihoz képest a hangszerek jobban előtérbe kerülnek, a szintetizátorok pedig inkább kiegészítő szerepet kapnak a dalokban. Ebből – illetve a készülő új dalokból – adnak majd ízelítőt november harmadikán a Gozsdu Manó Klubban, ahol Belgium egyik legnépszerűbb fiatal koncertzenekara, az Intergalactic Lovers előtt lépnek majd fel.Meséljetek a kezdetekről, mikor és hogyan alakult a zenekar?

2013. január 1-jén kezdődött minden, mikor elhatároztam, hogy az évek alatt megszületett dalszövegeim és zenei elképzelések mentén egy együttest fogok alapítani. Elkezdtem azon dolgozni, hogy olyanokat találjak magam mellé, akikkel zeneileg jól megértjük egymást, és akikkel öröm az alkotás. Ekkortájt találkoztam össze Rátkai Marcival, akivel gyerekkorunk óta ismertük egymást, és aki felkérésemre igent mondva az együttes gitárosa-dalszerzője lett mellettem. Őt követte érkezéseben a banda klasszikus zenei téren is jártas dobosa, Magda Zsolti, majd végül közös barátunk, Kőrös Gergely „Köge” basszusgitáron.

Mik voltak a fő hatásaitok az induláskor, és mi volt az oka az időközben bekövetkezett stílusváltásnak?

A 80-as évek szintipopját vettük kiindulási alapnak, amit mindenképpen szerettünk volna már a kezdetekben is olyan zenei hatásokkal ötvözni, amik mindnyájunkra komoly hatást gyakoroltak. Így jött be a képbe az Editors (akik december nyolcadikán az A38 Hajó szervezésében a Barba Negra Clubban játszanak) és White Lies által képviselt „sötétebb” indie vonal, valamint több olyan elektronikus zenei előadónak a hatása is, akiket előszeretettel hallgatunk. De mivel az első kislemezünk után kicsit úgy éreztük, hogy a samplerek és szintik túlzott használatából fakadóan kicsit magunkra zártuk az ajtót, tudatosan elkezdtük letisztítani a zenénket, és bátrabban elmenni az élő hangszeres irányba. A második kislemezünk elkészítésének már ebben a szellemben fogtunk neki, igyekeztük feszegetni a határainkat, de úgy érezzük, hogy a most készülő, harmadik anyagunk lesz az, amin már tényleg minden a helyére kerül.

A zenekar több tagja is a kreatív szakmában dolgozik, mennyire hat ki ez arra, ahogy a zenekarról és az ahhoz kapcsolódó dolgokról gondolkodtok?

Szeretünk teljes koncepcióban gondolkodni, és alkalmazni azokat a munkánk során már megismert eszközöket, amikkel többletértéket adhatunk a zenénknek. Persze ettől függetlenül természetesen az első és legfontosabb feladat a dal létrehozása, viszont utána igyekszünk ezt olyan formában megmutatni, hogy mindenkinek összeálljon a kép.

Tudatosan döntöttetek úgy, hogy nem indultok tehetségkutatókon. Miért?

Már a kezdetek kezdetén eldöntöttük, hogy nem vágunk majd bele olyanba, ami bárkiben is negatív érzéseket szülhet az együttesen belül. A tehetségkutatókat eléggé ingoványos talajnak tartjuk, ahol többször előfordul, hogy az eredmény érdekében az embernek meg kell hasonulnia önmagával. Ezért inkább a hosszabb, fáradtságosabb, de a csapat számára szimpatikusabb utat járjuk.

Egy interjúban azt nyilatkoztátok, hogy egy zenekarnak fel kell ismernie a határait, hogy lássa, hova kell fejlődni. Mit mondanátok, hol vannak a kiddo határai?

Az említett határokat leginkább mi építettük magunk köré, de azt mondhatom, hogy szerencsére egyre inkább sikerül áttörni őket. Ez abból fakad, hogy mostanában kevésbé törekszünk arra, hogy kereskedelmi értelemben fogyasztható zenét csináljunk. Ez eleinte irányelv volt, de bekorlátozott minket. Szóval mostanság inkább próbálunk ösztönösen alkotni, és nem azt kalkulálgatni, hogy vajon beleférhetünk-e a rádiós lejátszásba.

Kezdő zenekarként miben látjátok a legnagyobb nehézséget?

Itthon eléggé pici a zenei piac, és nagyon sok a jó banda, ezért nem egyszerű érdemben labdába rúgni. Én a kezdetekben nagyon türelmetlen típus voltam, szerettem volna, hogy minden összejöjjön elsőre, de persze ez nem így lett. Mindenesetre igyekszünk a siránkozás helyett arra koncentrálni, hogy valami igazán jót hozzunk együtt létre, és bízni abban, hogy idővel révbe érünk.

Mi a felosztás a zenekarban? Hogyan készülnek a számok?

A számcsírák a kezdeti időkben leginkább az én fejemből pattantak ki, de manapság többször fordul elő, hogy egy-egy Marci által megálmodott gitárharmónia a kiindulópontja mindennek. De gyakorlatilag már a legelejétől együtt igyekszünk a próbateremben összehozni a végső formáját a daloknak, ami 100-200 átírást követően meg is születik. Ez egy nagyon izgalmas időszak mindig, ahol alapvető szempont, hogy kicsit azért mindenki „kiélhesse magát” az új számban.

Szövegek tekintetében mik a fő témáitok?

Elszigeteltség, bátorság, vágyak, továbblépés, magány, általunk életre hívott démonok, elmúlás.

Tervek, álmok, rémálmok?

Jelenleg épp a harmadik kislemezünkön dolgozunk, ami januárban fog megjelenni, de nagy vágyunk, hogy ezt követően egy kiddo nagylemezzel jönnünk ki. Az álom pedig egyszerűen annyi, hogy nagyon sokan megszeressék, amit csinálunk.