Gelka | Új inspirációkat szerezni

Dömötör Sándor és Kürti Csaba 2003-ban hívta életre a Gelka projektet, hogy kiélje a downtempo zene iránti rajongását. Az első megjelenésük rögtön egy Café del Mar albumon landolt, és azóta is állandó szereplői a legendás ibizai lemezcég sorozatának, amin ez idáig 17 kompiláción szerepeltek. Első lemezük, a Less Is More hét éve jelent meg, a Nightmares on Wax által igazgatott Wax On Recordsnál, idén pedig a folytatás is megérkezett, Stardust Memories címmel – amiről december tizenegyedikén, Catching Flies előtt az A38 Hajón is játszanak majd. A duó egyik fele, Kürti Csaba mesélt nekünk arról, milyen szettel készül az estére, hogy merre halad jelenleg a downtempó és azt is elárulta, mik voltak a kedvenc idei lemezei. Az A38 Hajón szilveszterkor is fellépő Gelka új lemezét itt meg is lehet hallgatni. 

Hét év telt el az első lemezetek, a Less Is More óta. Mi volt az oka a szokatlanul hosszú szünetnek? Mivel foglalkoztatok alatta?

Igen, valóban elég sok idő eltelt a két lemez között. Az egyik oka mindenképp az volt, hogy a Less is More egy nagyon hosszú folyamat alatt jött létre. Rengeteg számot írtunk akkoriban, nem is feltétlenül a lemezre, hanem csak simán kedvtelésből, és az alkotó energiák kissé elapadtak miután megjelent. Pár remix után szinte rögtön belekezdtünk a második albumba, aminek a zenei része szinte teljesen elkészült, már elkezdtünk dolgozni az énekesekkel, amikor inkább úgy döntöttünk, hogy nem fejezzük be. De valahogy minden pillanatában megidézte a Less is More-t, így különösebben nem lett volna értelme újra kiadni ugyanazt, csak pepitában. Aztán benne volt még egy olyan nem várt fordulat is, hogy az egész stúdiónk szinte egyik pillanatról a másikra megadta magát, tönkrement a keverőpult, a samplerek, a számítógép stb. 

A masszív sokk után tartottunk egy kis szünetet, muszáj volt feltöltődni, új inspirációkat szerezni. Majd mikor ismét belevetettük magunkat a munkába, először csak kísérletezgettünk, új utakat fedeztünk fel a zeneszerzésben, és sokáig azon dolgoztunk, hogy úgy integráljuk az újdonságokat a hangzásunkba, hogy mégis megmaradjon a Gelka identitása. 2012-ben végleg elhagytuk a Wax On Records-ot, és visszatértünk a Café del Marhoz, és elkezdtünk számokat kihozni náluk, évente három-négy lemezre kerültünk rá. Nagyon tetszett az új A&R hozzáállása, aki átmentette a céget a 21. századba. Az új albumon pár olyan szám is helyet kapott, ami az elmúlt években Café del Mar kiadványokon jött ki.

Ez idő alatt merre haladt, milyen irányba változott a lounge és a downtempo színtér szerintetek?

Szerintem nagyon jó irányba haladt. Alapvetően úgy vagyok vele, hogy számomra a downtempo nem annyira címke, mint inkább egy hangulati meghatározás. Nem lehet stílusként aposztrofálni, nincsenek kötelező hangszerek, vagy zenei formulák benne. A bass musictól kezdve a chillwave-ig szinte minden belefér, ha éppen olyan az adott zenemű. Szerintem az elmúlt években volt igazán az aranykora a chillout színtérnek, végtelen mennyiségű olyan előadó van, aki hihetetlen erős dolgokat tett le az asztalra. Főleg Synkro, aki az egyik legmeghatározóbb személyisége a hallgatós, ambient közeli dallamoknak. De mondhatnám még Galimatias, Mount Kimbie, Phaeleh, Catching Flies, Nils Frahm, Bop nevét. De a sor végtelen. Az egész Soundcloud-mizériának hála, könnyen előbújnak a tehetségek.

[bandcamp width=100% height=120 album=2353131982 size=large bgcol=ffffff linkcol=0687f5 tracklist=false artwork=small]

Mi fogott meg anno titeket a fentebbi két stílusban?

Miért szereti a valaki a krumplis tésztát, valaki meg nem? Nekem az egész tinédzserkorom a house, techno és drumandbass jegyében telt, nagyon sokáig nem voltam hajlandó hallgatni semmilyen élő zenét, valószínűleg ez volt a lázadásom. Aztán amikor kicsit benőtt a fejem lágya, rátaláltam az Irma Recordsra, és belecsúsztam a jazzbe, bossa novába, kinyílt a világ, és ilyenkor általában az a természetes folyamat, hogy egyre mélyebbre merül az ember a zene végtelen óceánjában. Például Michel Petrucciani nagyon szíven ütött, meg előkerült Gábor Szabó is. Ha nagyon ki szeretném analizálni, akkor talán tudat alatt az is chillout irányába vezényelt, hogy kisgyerekként imádtam a képújság zenéjét, főleg a Country Illusiont. No meg persze José Padilla korai Café del Mar lemezei, meg az Air első EP-je és albuma.

Mik voltak a fő inspirációk a Stardust Memories írásakor?

Szerintem mindenképp az, hogy elkezdetünk komolyabban fókuszálni a mixtape-ek készítésére, így automatikusan sokkal több zenét hallgattunk, és DJ fejjel is kénytelenek voltunk megfigyelni a számok felépítését. Sokáig nagyon rajta voltunk, hogy megcsináljunk egy albumot, majd egy elég hosszú időre félretettük ezt az ideát, és inkább mindenféle lelki teher nélkül zenéltünk a stúdióban. Aztán egyszer csak felfedeztük, hogy kész van egy nagylemeznyi adag.

A lemezen közreműködik a Zero 7-ből ismert Mozez, az Irie Maffiás Sena és a Nightmares On Wax egykori énekese, Phoenix Pearle. Hogy jöttek ezek a kollaborációk?

Senával először 2005-ben találkoztunk, a Marcelen keresztül ismertük meg egymást, és a Less is More-on 4 számban is közreműködött. Hihetetlen kreatív, nagyon laza, és jó fej, és nagy öröm volt, hogy erre a lemezre is sikerült végül összerakni 2 számot együtt. Sajnos ritkán találkozunk, de amikor egy légtérben vagyunk, minden igen jó a hangulat. Phoenix Pearle szintén szintén szerepelt az első lemezen. Anno 2008-ban ideutazott Budapestre stúdiózni, és kiderült, hogy eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Ő egy fantasztikus tehetség, egymásra találtunk az elmúlt pár évben, már szerves része a Gelkának. A közös út legelején járunk még csak, de minél több időt töltünk együtt a stúdióban, annál jobb számok készülnek. Van a közös fejlődésünknek egy erősen felfelé ívelő dinamikája. Mozezt szintén Nightmares on Wax miatt ismerjük, nemrég csináltak egy telt házas amerikai turnét, de szerencsére volt ideje felvenni otthon az éneksávokat. Vele elég érdekesen indult az együttműködés. Bruce Lee halálának évfordulójára kiadtak egy hivatalos DVD-t, amihez Mozez és csapata csinálta a zenét, ő pedig felkért minket egy remixre.

 Mennyire köszönhető nekik, hogy az új albumon sokkal hangsúlyosabbak a klasszikus, dalformátumú felvételek?

Természetesen erősen befolyásolták ezt a folyamatot. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen erős kvalitású énekesekkel dolgozhatunk, mindhármójukban megvan a jó értelemben vett popzenei érzékenység. Tudnak olyan dalokat, dallamokat létrehozni, amelyekben egyszerre megvan a megjegyezhetőség, és az igényesség. Ez pedig nagyon ritka.

Eddigi karrieretek alatt jelentek már meg zenéitek a Warpnál, a Wax On Recordsnál, a Ministry Of Soundnál, az Om Recordsnál, szinte összeszámolhatatlanul sok Cafél del Mar válogatáson szerepeltetek és olyanok remixelték a számaitokat, mint például Synkro. Mire vagytok a legbüszkébbek?

Erre nagyon nehéz válaszolni, sok minden történt velünk. Örülünk, hogy több mint 10 éve részesei vagyunk a Café del Mar históriának, ez leírhatatlan érzés. A Mixcloud oldalunkra is büszkék vagyunk. Mindenféle különösebb marketing tevékenység nélkül nőtte ki magát. Körülbelül egy éve meglódult, és csak csodálkozva nézzük, hogy mi lett belőle. A minénk lett a harmadik legnépszerűbb mixtape 2014-ben az egész oldalon, szerintem ez mindenképp nagy dolog. Aztán az is őrület volt, amikor először megpillantottuk a Nightmares on Wax-nek készített remixünket egy Warp kiadványon, mintha a mindenható bajszát cibáltuk volna meg. És természetesen az új albumra is büszkén tekintünk.

Mit várhatunk majd a december tizenegyedikei, Catching Flies előtti Gelka Live Mashups fellépéstől?

Ugyanazt az irányt követem a fellépéseken, mint amit a mixeinkben csinálunk. Élőben kreálok mashupokat a kedvenc zenéimből, újraeditálom őket, és az elemeikből igyekszem egy organikus folyamatot létrehozni. Ez nagy előkészületet kíván, mert muszáj hogy passzoljanak egymáshoz a részek, de mindezek mellett szeretem megőrizni az improvizálás lehetőségét. Nem az a cél, hogy a legfrissebb, alig pár napos megjelenéseket játsszam, inkább az építkezés, valami újnak a létrehozása izgat. Egy Apc40-el vagyok a színpadon, így nyolc csatorna áll a rendelkezésemre, hogy összhangba tereljem a loopokat. Ez a fajta djzés nagyon tetszik nekem. Azt mondanám, hogy a bass music, future downtempo, drumandbass, alt-r&b és egyéb elektronikus zenei finomságok napfényes, chilles oldalát hozom közös nevezőre.

Melyek voltak számotokra az idei év legjobb számai, albumai, mixei?

Ez könnyű. Album:

Maribou State: Portraits
Synkro: Changes
Floating Points: Elaenia
Gacha: Send Two Sunsets

Dal

Sunchase: The Truth
Mav: A Journey Through Skylines (Bop Remix)
Kwabs: Perfect Ruin (Catching Flies Remix)