Com Truise | Elképesztő öt év van mögöttem

Interjú a grafikus-producer-DJ-vel budapesti fellépése előtt
Mid-fi-synth-wave-slow-motion-funk: Com Truise

A modernizált retróéletérzés legnagyobb tolmácsolója, a nyolcvanas évek szintipopját súlyos elektrofunkkal ötvöző Seth Haley, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Com Truise először jár Magyarországon. Az öt éve feltűnt és a Tychót, Gold Pandát, Shigetót is megjelentető sikerkiadó, a Ghostly International révén villámgyorsan befutó grafikus-producer (Tychóhoz ebben is hasonlít) január huszonhetedikén az A38 Hajón lép fel és mutatja be régen várt új lemezét. Seth Haleyvel ennek kapcsán beszélgettünk a nyolcvanas évek esztétikájáról, a remixelésről, a Boards Of Canadáról  és még sok másról.

Mi vonz a nyolcvanas években? Mit mondanál, miért lett újra divatos mostanában a korszak esztétikája?

Ahogy akkoriban íródtak a zenék és amilyen eszközöket használtak akkoriban. Számomra önmagában már a különböző gépek kinézete is inspiráló. Nem beszélve a korszak filmjeiről, főleg a sci-fikről – imádom, ahogy a technológia megjelenik bennük, azt a sok kijelzőt, terminált. Ami az újbóli népszerűséget illeti, szerintem a kulcs a vintage szintetizátorok vonzereje, már a gyűjtésük is külön hobbi. Plusz talán közrejátszik az egészben a nosztalgia is…

Mesélj az eddigi karrieredről! Hogy váltotta fel a drum ‘n’ basst és a DJ-zést a szintetizátor és a Com Truise-alteregó?

DJ-ként nem kellett más, csak két lemezjátszó, illetve egy keverő. Aztán viszonylag hamar elkezdtem saját számokat írni, amiket játszottam is. Így ment körülbelül öt évig, amikor is eléggé megváltozott az ízlésem, főleg a Boards Of Canada hatására. Egyre jobban megváltozott az, ahogy a zenéről gondolkodtam. Az addigiaktól eltérően elkezdtem a dallamokra fókuszálni. Ez még azelőtt kezdődött, hogy beleszerettem volna a nyolcvanas évekbe. Igazából csak annyi történt, hogy befejeztem pár számot, majd kitaláltam magamnak a Com Truise alteregót – és nézd, hova nőtte ki magát az egész! Elképesztő öt év van mögöttem.

Művészeti vezetőként is dolgoztál. Mit mondanál, hatással volt ez arra, ahogy gondolkodsz a zenéről, ahogy dalokat írsz?

Abszolút. Pontosságra nevelt, arra, hogy betartsam a határidőket, és megtanultam figyelni a részletekre is. Segített abban, hogy a Com Truise projekt esetében ne veszítsem el a fókuszt, hogy az elképzeléseimre koncentráljak. Egy teljesen más területen kellett kreatívnak lennem nap mint nap, és amikor hazaértem, úgy éreztem, hogy szinte árad belőlem a zene. Mostanában egy kicsit nehezebb. Azt hiszem, nem olyan egyszerű, ha saját magad főnöke vagy.

Mesélj a mostani stúdiófelszerelésedről!

Jelenleg Kaliforniában élek, és mivel nincs elég hely a lakásomban mindennek, elég kaotikus a helyzet. De nem bánom, szeretek kiválasztani pár eszközt, és csak azokra fókuszálni, kihozni belőlük, amit csak lehet. Mostanában a Roland Juno-106 és Sequential Prophet-6 a kedvencem!

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy egyedül szeretsz dolgozni.

Általában szükségem van a magányra ahhoz, hogy be tudjak fejezni valamit; egyszerűbb így megvalósítani az ötleteimet. Az elmúlt időben elkezdtem nyitni a másokkal közös munka felé, de sajnos vagy sem, elég nagy control freak vagyok.

Rengeteg analóg, vintage eszközt használsz. Mekkora kihívás az üzembiztonság ezeknél – akár élőben, akár a stúdióban?

Néha elég nagy, ezek az eszközök olyanok, mintha élő organizmusok lennének, amik reagálnak a környezetükre. Ugyanakkor szeretem a nüansznyi változásokat a hangjukban… Egy félig működő, elhangolt szintetizátorból érdekes dolgokat lehet kicsalni.

A Wave 1 című EP-dről azt nyilatkoztad, hogy más, mint az eddig kiadványaid, mert a zenéd egy történeten alapszik, amit ha követsz, akkor néha változtatnod kell.

Egy bizonyos pont után már nem ismételhetsz valamit anélkül, hogy unalmassá válna – persze lehet, hogy a hallgató még mindig újszerűnek érzi, de amikor már órák óta a számítógép előtt ülsz, előbb-utóbb elkezded másképp csinálni a dolgokat, csak hogy megtörd a monotonitást. Rá kellett kényszerítenem magam, hogy többet kísérletezzek, hogy új módszerekkel álljak elő. Néha persze nehéz elfogadni az újdonságokat, de producerként muszáj fejlődnöm.

Azt is rendszeresen hangsúlyozod, hogy szeretnéd, hogy az élő fellépéseid élményszámba menjenek. Milyen bevált módszereid vannak erre?

Mostanában a vizuális körítéssel próbálom elérni ezt. Én felelek a saját vizuáljaimért és próbálok annyira beszippantó zenét vagy világokat alkotni, amennyire ez az én esztétikámmal csak lehetséges. Ez nagy kihívás és nagyon komolyan is veszem. Igazság szerint ez az a része a Com Truise projektnek, amely kapcsán több emberrel is együtt dolgozom majd, túl sok ahhoz, hogy egyedül tartsam kézben.

A stílusodra nagy hatással voltak a kétezres évek experimentális zenei blogjai, a maguk harsány színű háttereivel és nehezen olvasható felirataival. Mi fogott meg bennük?

Úgy éreztem, hogy tökéletesen illenek a zenémhez, tetszett az a kicsit torz alapötlet, hogy nem a jelenre fókuszáltak, hanem arra, hogy felépítsenek és segítsenek elmerülni egy idegen univerzumban. A blogkorszaknak csak a végét kaptam el, és hiányzik is. Nagyon izgalmas időszak volt, rengeteg új zenével. Nem tudom, mostanában hol érdemes keresgélni.

Keresett remixer vagy. Vannak bevált módszereid, hogyan közelíted meg a remixelendő számokat?

Próbálom úgy újraalkotni a számot, mintha épp a stúdióban lennénk az alkotójával, aki teljesen szabad kezet adott, hogy a magam képére formálhassam azt. Számomra felüdülés így gondolkodni a zenéről.

Jövőbeli tervek?

Épp a következő megjelenésemen dolgozom!

One thought on “Com Truise | Elképesztő öt év van mögöttem

Leave a Comment