colorStar | Nem a megszokott múltidézés

Interjú Keleti András frontemberrel a jubileumi koncert kapcsán
Elektronikus partyzene és pszichidelikus, gitáralapú pop: colorStar
Elektronikus partyzene és pszichidelikus, gitáralapú pop: colorStar

Húsz éves születésnapját ünnepli február huszonhatodikán, egy különleges koncerttel az A38 Hajón a hazai zenei színtér elmúlt két évtizedének egyik legizgalmasabb zenekara, a többek közt a pszichedéliát, az elektronikát, a gitározós artpopot, és a világzenét keresztező colorStar. Keleti Andrásfrontemberrel beszélgettünk.

Február 26-án tartjátok huszadik születésnapi koncerteteket. A tizenötödik születésnapotokat egy remixalbummal ünnepeltétek – most mire számíthat a közönség?

Idén egy különleges gonddal megszerkesztett izgalmas koncertshowval szeretnénk megünnepelni ezt a szép jubileumot. Szeretnénk valami olyan dolgot építeni extraként a koncert köré, ami nem megszokott múltidézés régi tagok, vagy különböző szólisták vendégszerepeltetésével, hanem sokkal inkább valamiféle jól felépített és kitalált audiovizuális utazás.

A szokásosnál nagyobb hangsúlyt kapó, exkluzív látványvilággal és egy minden eddiginél aprólékosabban kidolgozott műsor koncepciójával készülünk. Ezt a műsort már november óta tervezgetjük. Sőt, valójában már korábban elkezdtük a koncerteket frissítgetni régi számok felújításával. Aki jár a koncertjeinkre, könnyen felfigyelhetett arra, hogy bizonyos dalainkat elkezdtük összefűzve-mixelve hosszabb blokkok formájában játszani. A zenekarral a színfalak mögött most is épp ilyen blokkokat fejlesztgetünk tovább erre az alkalomra, további régen játszott dalok belefűzésével ezekbe a hosszabb, egybefüggő zenei folyamatokba. Összefoglalva egy látványos és lehengerlő utazásra készülünk, de ennél többet már nem árulhatok el. A lényeg hogy komoly készülődésben vagyunk és tele vagyunk izgalmas meglepetéssel február 26-ra.

Melyek voltak a legmeghatározóbb élményeitek a húsz év során?

Ennyi idő alatt természetesen sok minden történik egy zenekarral és ezért minden tagnak valószínűleg más események válhattak meghatározóvá, bár biztos vannak átfedések. Nekem azért van néhány komoly emlékem, mint például a Heavenicetrip album felvételei a dunakeszi HSB stúdióban Regivel, azaz Regenye Zoltánnal, vagy a Hisztéria 2000 elnevezésű ezredfordulós szilveszteri fesztivál, egy különösre és izgalmasra sikerült isztambuli út a 2001-es nemzetközi Zene Ünnepe fesztiválon, két nyugat-európeai klubturné, amelyek közül az elsőn, Farkas Zoli hirtelen jött betegsége miatt két koncertre hirtelen doboshelyettes lettem , a második ilyen turné során pedig az akkori basszusgitárosunk, Pilu (Balahoczky István) távozott a csapatból, na meg persze volt egy jó kis 10 éves bulink a PeCsában.

Voltunk Ozora nagyszínpadon nyitózenekar, ahol úgy kezdtük el a koncertet, hogy egy hatalmas réten rohantak felénk az emberek, A székesfehérvári Bory várban meg zuhogó esőben táncoltak a zenénkre, miközben mi a vár árkádjai alatt állva zenéltünk megvilágítva, miközben az egész vár be volt vetítve hatalmas, színes diákkal és mindenütt ugráltak az emberek, még fönn a várfalon is. Nekem talán ez volt a legkülönlegesebb élményem eddig, de szerencsére mindig újból és újból akadnak különlegesen jól sikerült koncertek, stúdiózgatások, utazgatások, de főleg koncertek.

Milyennek képzeltétek a jövőt, amikor elindultatok? Mi valósult meg ebből?

Amikor ez a zenekar ‘96-ban elindult, nekem az első mozzanatokban őszintén szólva nem is volt olyan nagy szerepem. Azelőtt egy-két évvel bekerültem kiegészítő gitáros-vokálosként egy úgynevezett alternativ rockzenekarba, a Vidámparkba, és mire felocsúdtam, az énekestől, Őz Zsolttól elköszönve, egy teljesen más megközelítéssel elkezdtük csinálni ezt a kísérletező, új utakat kereső, félig elektronikus saját zenénket. Az első albumon főleg Peti (Szalay Péter), Pilu és Zoli (Farkas Zoltán) voltak ennek az új koncepciónak a megfejtői, én a próbákon beleimprovizálgattam dolgokat a jól kitalált témákra és alapokra, és ami jól sikerült, azt konkretizáltuk.

Azt hiszem az volt a cél, hogy magunkat megújítsuk és egy kicsit ahhoz hasonló zenét csináljunk a meglévő eszközeinkkel, mint amiket az elektronikus zenei partykon kezdtünk hallani azokban az időkben. Ennek megfelelően az is fontos szempont volt, hogy táncolni lehessen rá, és közben szerettünk volna bizonyos stílusjegyeket belecsepegtetni olyan közös kedvenceinkből, mint amilyen a Pink Floyd is volt. Ezeknek az elemeknek a megfelelő arányú kevergetéséből egy, a megszokott műfaji határokon felülemelkedő egyéni stílusvilágot igyekeztünk kialakítani. Az első célok nagyjából ezek voltak. Ha visszagondolok az első két lemezünkre, meg a kétezres évek sikereire, arra a sok colorStarra partizó fiatalra, akiknek játszottunk, akkor azt hiszem ezek az elvárásaink viszonylag hamar teljesültek, bár azt is gondolom, hogy mind a mai napig nem aknáztuk ki teljesen a zenénkben rejlő lehetőségeket.

Melyik lemezeteken szerettetek leginkább dolgozni?

Nálam ez most úgy áll, hogy két ilyen van, az egyik a Heavenicetrip!, valószínűleg azért is, mert az első volt, a másik pedig a Solarize amiről most tényleg azt gondolom, hogy az egyik legjobban sikerült albumunk. E kettő közül tényleg nem tudom eldönteni melyik, mindkettőt teljesen más miatt élveztem.

Mennyire fontos számotokra naprakésznek lenni, újítani, követni a trendeket?

Nekünk azt hiszem, mindig az volt a fontos, hogy minden lemezzel magunkat újítsuk meg valahogy. Ilyenkor mindig az aktuális élményeinket és azonbelül nyilvánvalóan a trendeket is figyelembe vesszük. Ez soha nem jelentett annál többet, mint hogy például 2004-ben már természetesen nekünk sem ugyanaz volt izgalmas, mint ami 96-ban. A Heavenicetrip elkészítése után, – ami gyakorlatilag olyan, mint egy koncept album, egy önálló világ, egy mozi, vagy valami ilyesmi – világossá vált, hogy egy következő albumra kellenek új színek és hangulatok, hogy most ne ugyanazt a világot építsük fel újra – így került képbe az etnós, világzenés megközelítés, majd szépen lassan jöttek néha dominánsabb énektémák, majd dalok és közben valahogy érdekes módon a trendek is nagyjából velünk párhuzamosan alakultak. A kétezres évek közepéig legalábbis mindenképpen.

Az utóbbi években számos tagcserén esett át a zenekar. Milyen hatással volt ez a zenétekre?

Nálunk ezek a változások mindig elég komolyan befolyásolták a zenénk alakulását. A kialakult közös zeneszerzés és hangszerelés módszere miatt különösen. Először a hatodik évben Pilu kiszállása után, a basszusgitár poszton történt cserék hoztak jelentős változást a megszólalásban. Most már egy jó ideje Somogyi Feri pengeti a mélyeket és nekem az ő játékában esszenciálisan ott van, ami a mi zenénkhez kell. A koncertjeinkhez például nagyon sokat tesz hozzá az az erő, ami az ő játékmódjában rejlik. Ezen kívül az elektronika használata terén komoly változást hozott annak idején Szinya (Szinovszki Márton) beszállása és legalább ekkora változást hozott, amikor őt váltotta Szabi, aki a gépek kezelése mellett második énekesként és sajátos zenei világával egy teljesen új színt hozott a zenekarba. Azok közül, akik ebben a zenekarban játszanak, vagy játszottak, mindenkinek megvan a maga zenei karaktere, ami hallatszik az adott korszakunk dalain, de mindenki más módon és mértékkel igazította a saját dolgait ahhoz, amit colorStarnak nevezünk. Ennyi idő után most úgy látom, hogy végül ez is döntően hozzájárult, hogy ilyen sokféle dal és zene született ebben a 20 évben, miközben végig sikerült megőriznünk valamit abból, amitől felismerhetőek vagyunk.


A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
cstp-logo-web-smallnka_hu

Leave a Comment