Wellhello | Megszállottjai vagyunk ennek a stílusnak
Instagramolt belvárosi valóság, elnöki fényelés: Wellhello
Március 12-én az egyik legsikeresebb hazai popformáció, a Wellhello ad – már teltházas – warm-up, Elnöki Felkészítő klubkoncertet az A38 Hajón. A koncertről egyébként televíziós felvétel is készül, az A38 által készített műsort egy későbbi alkalommal vetíti az M2-Petőfi TV. A duó múltjáról és jelenéről kérdeztük a Wellhello egyik felét, Fluor Tomit. Blaskó Zsófia interjúja
Hogyan kezdődött az egész? Hogyan ismerkedtetek meg Diazzal? Honnan jött a kollaboráció ötlete?
Tíz éve kezdődött az egész. Balatonalmádiban, az Animal Cannibals táborában – ahol szerintem rengeteg ismeretség szövődött, járt ott a Hősök, SP, a Maszkura és a Tücsökraj, a Punnany is – találkoztunk először. Onnantól kezdve tudtunk egymásról. Aztán elkezdtünk együtt dolgozni. Én kerestem meg a Diazt, mert szerettem volna valami hiphoposat csinálni (akkor még szólóban), aztán észrevettük, hogy de jó, mi működünk együtt, és hogy talán érdemes lenne valamit együtt csinálnunk. Ez lett belőle.
Hogyan alakítottátok ki a hangzásotokat? Hiszen ha valaki a ti együttműködésetekre gondol, akkor talán kicsit mást képzel el, mint ezt a néhol nosztalgikus, szintis popzenét. Honnan az inspiráció?
Alapvetően van egy ilyen kattanásom, hallgatok ilyeneket zsákszámra. Nagyon szeretem ezt a fajta throwback popot/throwback elektrót, mind képi világában, mind hangzásában. Nagy kedvencem a Miami Horror, az ő stílusuk is hasonló, őket annyira szeretem, hogy pár éve még egy dalszövegüket is magamra tetováltam, de mondhatom a Panamát is. Na, szóval akkor én összeszedtem egy közel kétszáz zenéből álló pakkot, amit átküldtem a Diaznak, meghatározva ezzel a hangzásvilágot. Ő is szerelmese ennek a zenének, imádja a nyolcvanas éveket, Jackót és társait. Szóval megtaláltuk ezt a csodálatos metszéspontot és nagyjából ennyi. Megszállottjai vagyunk ennek a stílusnak.
Gondoltátok volna, hogy a Wellhello ennyire sikeres lesz?
Nem az volt a fontos, hogy feltétlenül óriási sikereket érjünk el – teljesen lazán és szívből kezdtük el ezt csinálni. Úgy voltunk vele – és a mai napig is ezt gondoljuk, és nem is akarjuk, hogy ez változzon – hogy addig csináljuk a Wellhellót, amíg szeretni tudjuk, amíg lazán és csípőből jön, és amíg nem erőltetett. Nem azt nézzük, hogy ha ebben a dalban a szinti máshogy szól, akkor már csak nyolcezren lesznek rajtunk a Parkban. Persze, hogy nem gondoltuk volna, azt sem gondoltuk volna, hogy tavaly ilyenkor az Akváriumos koncertünkön telt házat csinálunk. Mindig az az elsődleges szempont, hogy amit csinálunk, az nekünk bejöjjön – természetesen az ugyancsak jó dolog, ha a közönség is kedveli azt, amit csinálunk.
Nagyon is kedvelnek titeket, hiszen az első lemezetek, az Elnöki ügy hatalmas siker lett. Miért döntöttetek úgy, hogy hanyagoljátok a hagyományos CD formátumot, és csak digitálisan teszitek elérhetővé az albumot?
Én magam 2007 óta nem nagyon hallgatok cédét. Amikor ezerötszáz példányért jár aranylemez, kétezerért meg platina, akkor én nem is nagyon értem, hogy mi az érvényessége ennek a formátumnak. Ettől függetlenül én az a típus vagyok, aki még mindig szeret kézbe fogni egy lemezt, kinyitni, lapozgatni a kis, belső, dalszöveges füzetkét. Ami szerintem még mindig tök jó és működőképes, az a benzinkutas terjesztés – mi ugye rengeteget turnézunk, és tök jó volt, hogy amikor a kocsiban csak be akartunk rakni egy cédét, akkor azt egy szendvics árán megvehettük. Pont azért működőképes ez a megoldás, mert az emberek talán csak a kocsiban hallgatnak cédét, sehol máshol.
Halott Pénz mellett a ti nevetekhez kötődik a VOLT tavalyi fesztiválhimnusza. Mesélnél egy kicsit erről?
Halott Pénzzel már dolgoztunk együtt, én is és Diaz is, szóval meglepetés nem volt a dologban. Teljesen zökkenőmentesen és lazán végigpörgettük a dolgot. Megírtuk, felvettük, beéreztük ezt a fesztiválos fílinget, ami nem áll távol tőlünk, hiszen mindannyian nagy fesztiválozók vagyunk. Nem okozott nagy nehézséget sem a téma, sem a közös munka. Egyébként idén is dolgozunk együtt, én például múlt héten vettem fel Dáviddal egy közös dalt.
Nemrég feldolgoztátok a Soho Party Gyere és táncolj című számát. Miért pont erre a dalra esett a választásotok?
Volt az EFOTT-on volt az a buli, amelyre mostani előadók feldolgozták régiek dalait, mi pedig arra gondoltunk, hogy, ha már fesztiválra készülünk, nyúljunk valami bulis slágerhez. Én különösen poplexikon vagyok ebből a szempontból, a retro-dolgokat kívülről fújom, és úgy éreztük, hogy ez a dal tökéletes lesz erre a célra. Aztán amikor megcsináltuk, akkor úgy voltunk vele, hogy miért ne dobnánk fel az internetre? Miért ne vinnénk tovább eggyel? Úgyhogy beépítettük a show-nkba is, és tök jó visszhangja van, szeretik. Úgy tűnik, ez egy jó döntés volt.
Vannak még ilyenek a tarsolyotokban?
Alapvetően nem akarunk feldolgozás-zenekar lenni, de most úgy tűnik, szezonja van ennek, mindenki csinál ilyen felvételeket. Mi is kaptunk meghívást egy rockzenekar lemezére, úgyhogy idén is lesz egy ilyen feldolgozásunk – de erről majd akkor beszélünk majd, ha az a bizonyos rockzenekar is beszél róla.
Mik a terveitek 2016-ra?
Lassan már második hónapja készítjük elő az évet. Ki fogunk lépni kicsit a körforgásból, a Wellhello mint márka, kicsit kilép ebből a koncertezős világból, de persze dolgozunk közben. Sok minden van, ami miatt szerintem nagyon izgalmas év lesz 2016, de idő előtt nem szeretnénk semmit elárulni, hiszen nem szeretjük előre lelőni a dolgokat. Fejben már nagyjából az év végénél járunk, elég erőteljesen készítjük elő a dolgokat. Ez az előre gondolkozás persze alapvetően jellemző ránk, hiszen a legutóbbi klipünk is, a Késő már is két éves volt, amikor bemutattuk. Szeretjük előre tudni a dolgokat és nem elkapkodni, az utolsó pillanatra hagyni a döntéseket. Felkészülten várjuk is idei évet, az idei szezont is.
A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
