Toundra | Az otthonodat lerombolják
Koncepciózus, hatalmas, visszhangos gitárokra, nagyívű kompozíciókra épülő posztrock: Toundra
Május tizenegyedikén a magyarországi és a spanyolországi posztrock két fontos zenekara lép majd fel egy este az A38 Hajón. A Képzelt Város legújabb, Köd című nagylemezét mutatja majd be, utánuk pedig a madridi Toundra játszik majd. A nagyszabású konceptlemezekkel operáló kvartettnek ez lesz az első hazai fellépése, ennek kapcsán faggattuk a basszusgitáros-billentyűs Alberto Tocadost a spanyol zenei színtérről, partykról, hatásokról, tagcserékről és még sok másról.
Amikor megalakultatok, kik voltak rátok a legnagyobb hatással?
Olyan zenekarok, mint az Envy, a Pelican, a These Arms Are Snakes, a Neurosis vagy a Mastodon.
A kezdetektől fogva egyértelmű volt számotokra, hogy instrumentális zenét szeretnétek csinálni?
Nem igazán, de amint megírtuk az első két számunkat, tudtuk hogy jó irányba haladunk.
Szerinted nehezebb egy instrumentális bandának ideológiákat, üzeneteket közvetíteni?
Attól függ, milyen komplex az, amit közvetíteni akarsz. A mi esetünkben a borítók adják a támpontot, abból kiindulva pedig mindenki úgy interpretálhatja, értelmezheti a zenénket, ahogy akarja.
Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy Spanyolországban a zene nem része a kultúrának.
A zene sok spanyol ember számára csak akkor fontos, ha partyzni mennek. Ezt leszámítva nem foglalkoztatja őket, nem vesznek lemezt vagy hallgatnak mondjuk otthon zenét. A média ráadásul olyan irányba változtatta meg a hazai színteret, hogy egy olyan zenekar, mint a miénk képtelen megélni ott. Manapság az internet az egyetlen lehetőség arra, hogy új rajongókat szerezz.
Ti melyik spanyol zenekarokat ajánlanátok azoknak, akik nem ismerik az ottani színteret?
Hú, rengeteget. Pár példa: Adrift, El Páramo, Viva Belgrado, Jardín de la Croix, Le Temps du Loop, Codo, Nothink, Trono de Sangre.
A harmadik lemezetek (III) – saját bevallásotok szerint – elég nehezen született meg a spanyol politikai / gazdasági helyzet miatt. Mennyire hatnak ki ezek az események a zenétekre?
Nagyon. A helyzet még mindig nem a legjobb, de attól tartok hogy hiába nehéz, az emberek már beleszoktak. Próbálnak túlélni. A negyedik lemezünk, a IV sokat merített ezekből, koncepciójában is: felemelkedni a hamvakból, új otthont találni, új motivációkat, kiszakadni a rutinból. Ezt tükrözi az album borítója is – két róka fut egy bozóttűz elől, ami egyfajta metaforája annak, hogy az otthonodat lerombolják és újat kell találnod.
A IV az első album, amelyen Victor helyett az új gitárosotok, Macón játszik.
Macón rengeteget tett hozzá a zenekarhoz: dallamokat, újfajta megközelítéseket – a ritmusok és harmóniák tekintetében is és még sok mást. Victor pedig amúgy sem bírta már a zenekarral járó turnékat és a mi kaotikus életmódunkat. A szabadidőnk legnagyobb részét elveszi a Toundra, sajnos rengeteg dologról le kell mondanunk a működése érdekében.
