Mats Gustafsson | Le a műfajokkal!

A kortárs európai jazz egyik legnagyszerűbb és leginkább egyedi nagyzenekara, a Fire! Orchestra közel húsz tagja a svéd zenei élet krémjéből állt össze. Vezéregyéniségei a neves Fire! trió tagjai, az A38-on már sokszor járt free-punk szaxofonos, Mats Gustafsson, az ütőhangszeres Andreas Werliin, illetve a basszusgitáros Johan Berthling. A Fire! Orchestra frissen megjelenő, elemi erejű új nagylemezét mutatja be június hatodikán az A38 Hajón, egy tévéfelvétellel egybekötött, egyedülálló koncerten. Erről, valamint kedvenc lemezekről, könyvekről és kiadókról beszélgettünk a Fire! Orchestra frontemberével és karmesterével, Mats Gustafssonnal.

Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy a Fire! trió formátumát nagyzenekarrá bővítsétek ki? Hogyan választottad ki a zenészeket, mik voltak a főbb kritériumuk? 

Eredetileg csak egy nagy, hangos bulit akartunk csapni! Összehívtuk a haverjainkat a stockholmi Fylkingen klubba egy Fire! Trio koncertre, amit egy fergeteges, harmincfős jam session követett. A trió zenéjét akartuk előadni egy nagyobb baráti felállással, és ez sikerült is.

A kísérlet végül túlságosan is jól sült el és nagyot buliztunk. Az Orchestra már az első koncertjén óriásit szólt. Ezért már a helyszínen eldöntöttük, hogy ebből egy állandó zenekart csinálunk. Ezen a bizonyos koncerten játszottuk először az EXIT című darabot. Teljesen őrületes este volt. A Ritual című harmadik sorlemezünk a harmadik felállásunkkal. Minden újabb darabhoz egy picit változik a fellépők listája, a zenéhez alkalmazkodva.

Budapestre is a Rituallel érkeztek. Mesélj egy pár szór az új albumról! Hol vettétek fel és mi a jelenlegi zenekari felállásotok, amivel érkeztek?

Júniusban lényegében egy lemezbemutató turné keretein belül érkezünk Budapestre, ami azt jelenti, hogy szinte ugyanazzal a felállással lépünk fel a Hajón, amivel a lemezt is rögzítettük. A trombitás Nate Wooley nem tudott részt venni a felvételeken, de eljön velünk turnézni.

A zenekart egy picit át kellett szabnunk, alkalmazkodnunk kellett a tagok már lekötött koncertjeihez. A Ritual egy teljesen új darab, ahol a saját dalszövegeim mellett az egyik legcsodálatosabb svéd költő, Erik Lindegren szövegei is elhangzanak. Gunnar Ekelöf mellett ő a modern svéd költészet egyik úttörője.

A lemezt Benny Andersson (az ABBA nyomdokaiban…) stockholmi stúdiójában rögzítettük tavaly decemberben, a keverést pedig Mikael Werliin, a koncerthangmérnökünk végezte. Nagyon elégedettek vagyunk az albummal – eddig ez a legjobban szóló, legütősebb, leginkább kompromisszummentes lemezünk!

Van olyan terved, amin régóta dolgozol, de még nem sikerült megvalósítanod pénzügyi vagy egyéb okok miatt?

Természetesen. A gazdasági és logisztikai szempontok mindig limitálják a művészeket. Ha tehetnénk, még egy picit bővítenénk a zenekart és bejárnánk Észak- és Dél-Amerikát, valamint Japánt és Ausztráliát. Nagyon nagy az érdeklődés a zenekar iránt, de ugyanakkor egy nagyon drága mulatság is. Egyik nagy vágyunk, hogy egy nagyobb vonós zenekarral lépjünk fel… De majd meglátjuk mi jön össze ebből… Ezzel a zenekarral már megtettük egyszer a lehetetlent. Két éven át turnéztunk, nulla támogatással és még mindig toljuk a szekeret.

De, igen… Húsz emberrel turnézni az maga a logisztikai rémálom… Ugyanakkor meg a legnagyobb öröm is. Igazán csodálatos, hogy mit tudsz kihozni egy nagy zenekarból, ennyi különböző hátterű zenészből. Mindig is az volt a zenekar alapötlete, hogy különböző műfajokból emeljünk be elemeket és azokat alakítsuk egységes zenekari hangzássá. A hallgató persze azt hallja benne, amit akar. Természetesen minden zenész hozza magával a hatásait. Legyen az szabad improvizatív, kortárs klasszikus zene, elektronika, pszichedélia, free jazz, prog-rock satöbbi – nálunk minden megtalálható. Le a műfajokkal, le a korlátokkal! Ragadd meg, keverd meg és baszd össze!

Nagyon nehéz meglepni egy hozzád hasonló zenészt és lemezgyűjtőt. Mégis, milyen új lemezek hatottak rád igazán az elmúlt egy-két évben, értek-e kellemes meglepetések?

Húúú, RENGETEG! Nagyon sok lemez lep meg kellemesen, szimplán csak azért, mert annyira jók… Van, ami azért, mert nagyon jó a borítója, csomagolása… Mások meg azért, mert annyira ritkák… Vagy egyszerűen azért, mert jó illatuk van! Ha kellően nyitott és érdeklődő vagy, akkor mindig érhetnek meglepetések. Ha elveszted az érdeklődésedet, akkor neked annyi… Maradj inkább otthon és öntözd a virágaidat… A legkellemesebb zenei meglepetések, amik az utóbbi időben értek:

Teo Macero: Explorations – egy igazán csodálatos lemez 1955-ből, Charlie Mingusszal és egy harmonikással (!) Teljesen őrült zene. Tizenkét hangnemű kortárs improvizatív muzsika, fényévekkel a műfaj születése előtt!

Urban Hansson: Emphasis on Jazz – egy gyilkos lemez 1976-ból, egy, a technikai korlátokat feszegető szaxofonos utazása. Ezt a lemezt senki se ismerte, és csak húsz évvel később került elő.

Wildbirds & Peacedrums: Rhythm – egy abszolút földhöz döngölő lemez! A dalok, az előadásmód, a szövegek, minden a helyén van!

PJ Harvey korai felvételei mindig kellemes meglepetést okoznak, soha nem unom meg őket!

Per Texas Johansson: Trapporna i Flemingsberg – a kortárs jazz egy teljesen új megközelítése. Csodálatos!  Az utóbbi évek egyik legkomolyabb jazzlemeze!

Run the Jewels – a kivitelezés, a beatek, őrületesen jók!

Természetesen ezeken kívül rengeteg érdekes dolog van, amire szinte naponta bukkanunk rá!

Ma például a Correction nevű svéd zongoratrió lemezét szereztem be! Briliáns triófelvétel.

Vannak-e kedvenc kiadóid, melyeket aktívan követsz?

Vannak kiadók, melyeket érdemes rendszeresen követni és vannak olyanok is, melyeken ritkábban, de jelennek meg remek lemezek. Az utóbbi évek során talán az alábbi kiadókat követem rendszeresen:

TROST / Cien fuegos, CorbettvsDempsey, Dischord, ICP, fmp, MEGO, Häpna, sst, Radium, Gump, Spectator, El Saturn és természetesen, gyűjtői szempontból a legdurvább közülük a Bird Notes! Rengeteg helyen találsz zseniális és kreatív zenét. Csak keresned kell azokat és nyitottnak kell lenned az úz új zenék befogadására.

Elég komoly punkháttered van. A Fire! és a Thing mellett stúdióztál és turnéztál többek között Thurston Moore-ral, Merzbow-val, Brian Chippendale-lel vagy Pándi Balázzsal és ezek mellett még volt egy színházi projekted is. Számodra hol van a találkozási pont a punk és a jazz között?

Ugyanazokból a gyökerekből táplálkozik mindkettő! Mind a kettőnek van politikai töltete, vagy legalábbis lennie kell. Ugyanaz mind a kettő, csak a hangszerelésük más. Minden, ami odabasz, vagy kihívást nyújt, azt kipróbálom! Kipróbálom, aztán finomítok rajta.

Az egyik otthonod az osztrák-magyar határon fekvő Nickelsdorfban van. Sokat játszottál Magyarországon, vannak magyar barátaid is. A Thing trióddal pedig fel is dolgoztál egy magyar népdalt. Honnan jött a Hidegen fújnak a szelek feldolgozásának ötlete, amit a holland The Ex is feldolgozott még annak idején?

Húúú, annyira fantasztikus dal! Hallottam néhány magyar verzióját is, de egyszerűen imádom azt, ahogy az Ex nyúlt hozzá. A riff is egyszerűen megdöbbentő. A Thinggel mindig keressük az új témákat a feldolgozásokhoz. Garage, psych, jazz, népzene, elektronika, bármi is legyen az… minden, ami odabasz! De tényleg, milyen rohadt jó dal a Hidegen fújnak a szelek!

A zenén kívül mi az, ami még nagy hatással van rád? Milyen jó könyveket olvastál az utóbbi időben, milyen filmeket láttál?

A családom óriási inspirációs hatással van rám. Tudom, hogy ez közhelyként hangzik, de ez az igazság. A lányaim, a feleségem. Ők a mindenem. De hát természetesen borzasztóan nagy hatással vannak rám egyéb dolgok is a zenén kívül (sőt, más dolgok még nagyobb hatással is vannak rám)! Túl sok olyan könyv, vagy film van, amit kiemelnék, de nem biztos, hogy beleférnénk egy interjúba. Ne feledd, én egy gyűjtő is vagyok… Nemcsak bakeliteket gyűjtök, nagyon komolyan érdeklődöm a költészet és a kortárs művészetek iránt is. Persze a kortárs művek nagyon drágák, de még mindig elő tudsz ásni alkotásokat elfogadható árakon. Vagy licitálhatsz rájuk.

A könyvek közül talán következőket emelném ki: a Det (Az) a remek dán költő Inger Christensentől, a Strountes Gunnar Ekelöftől, Ted Hughes Varjú és szinte bármilyen könyv Robert Creeleytől! Seamus Murphy és PJ Harvey közös fotóanyaga is elképesztő! Minden, ami megjelent Henri Chopintól és Åke Hodelltől!

Filmek… túl sok van belőlük… soha se tudok betelni Wakumatsu filmjeivel és Tony Conrad korai kísérleteivel. De mindenképp megemlíteném MAuricio Kagel experimentális filmjeit is. Bármikor, amikor akad egy kis szabadidőm, filmeket nézek. A legutóbbi film, ami igazán nagy hatással volt rám, az A felszín alatt Scarlett Johansson főszereplésével. De szeretem Ulrich Seidl filmjeit is. Ausztriában nem mindenki szereti őt, de én imádom a filmjeit! Nemrég cuppantam rá a Vikingekre. A sorozatban enyhén szólva nem a világ legjobb színészei játszanak, de nagyon addiktív. Szerintem nemsokára újranézem a Totál szívást is. Ja, elég sok minden.

A kíváncsiság tehet mindenről. Egészen elbűvölő dolgok vannak a világon, csak körül kell nézned. Még ha nagyon zavaros időket is élünk, ahol nagy szerepe van a politikának és az ideológiai vitáknak. Teljesen abszurd ez az egész terrorkérdés és menekültválság, ami uralja Európát. Nem szabadott volna hagyni, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok. A világ már nem annyira egészséges. És még nem is beszéltünk a környezetvédelemről, szóval inkább állíts le! Mindez nagyon elszomorító, nem találok rá szavakat. Hamarosan komoly változtatásokra lesz szükségünk. Minden butasággal fel kell vennünk a harcot. Véget kell vetni minden, a tudatunkat uraló lokális és globális őrületnek.  Szóval igen, csapjunk nagy zajt! Csináljunk zenét! Ez a legjobb harci eszköz.