Allah-Las | A felszín alatti melankólia
A zseniálisan slágerérzékeny, Beach Boys-, Kinks-, de talán leginkább Zombies-rajongó kaliforniai négyes, az Allah-Las június huszonkilencedikén az A38 Hajón lép fel – karrierje során először. A pszichidelikus retrobeat elemeit – kristálytiszta bojgrupp-vokálok, csilingelő gitárok, gyönyörű refrének – egy adag napsütéssel és enyhe hangszerfetisizmussal összegyúró kvartett gitáros-énekesét, Pedrum Siadatiant (a képen balra) ennek kapcsán faggattuk ki Los Angelesről és a Szabó Gábor iránti rajongásáról, de mesélt a hamarosan megjelenő harmadik albumukról is.
Hárman közületek Los Angelesben nőttek fel, és a város a saját bevallásotok szerint is erősen hatott a zenétekre. Hogyan jellemeznéd valakinek, aki még sosem járt ott?
Egy interjúban ehhez még azt is hozzátetted, hogy azok a dolgok, amik igazán különlegessé teszik Los Angelest – a melankólián kívül – általában rejtve maradnak a látogatók számára, és nem túl sok könyv vagy film foglalkozik velük. Fel tudnál sorolni pár kivételt?
Persze! Filmek közül a Los Angeles Plays Itselfet, a Kínai negyedet vagy Kenneth Anger műveit ajánlanám. Illetve tőle még a Holywood Babylon című könyvet is, valamint Raymond Chandler, Charles Bukowski és John Fante írásait.
Mennyire volt fontos a zenekar szempontjából, hogy a megalakulásotok idején hárman is az Amoeba Music nevű lemezboltban dolgoztak közületek?
Nagyon, részben mert a munkánk révén rengeteg jó zenét fedeztünk fel, valamint ott barátkoztunk össze és kezdtünk el együtt zenélni.
A Catamaran című számotokról azt nyilatkoztátok, hogy fordulópont volt az Allah-Las történetében. Ha ki kellene emelni még két hasonlóan fontos eseményt, melyiket választanátok?
Amikor Nick Waterhouse segítségével végre olyan lett a hangzásunk, amilyennek mindig is elképzeltük, illetve amikor leszerződtünk egy kiadóhoz és lett egy booking menedzserünk. Ezek nélkül nem tudtuk volna eljuttatni a zenénket annyi emberhez vagy turnézni.
Milyen irányba változott a dalírási metódusotok az első és a második album között?
Másodszorra már inkább mindenki magában dolgozott az ötletein, kevésbé volt jellemző a közös, kollabratív munka.
Számodra mi egyébként a legnagyobb különbség a két lemez között?
A Worship The Sunon többet kísérleteztünk egy változatosabb hangszerparkkal, másképp írtunk számokat és a szövegek témái is bővültek.
Hogy álltok egyébként a harmadik albumotokkal?
Már kész, valamikor idén fog megjelenni!
Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy szívesen felvennétek egy lemezt Amerikán kívül is, ez most megvalósult? Mit gondoltok, egy másik város a maga sajátos atmoszférájával kihatna a megszólalásotokra is?
Mit jelent számodra a pszichidélia szó?
Manapság a pszichidelikus lényegében az alternatív és az indie szinonimája lett, egyfajta ernyőfogalom. De a klasszikus definíciója szerintem az a fajta rock ‘n’ roll, ami egy megváltozott tudatállapotot idéz elő.
Ez lesz az első magyarországi koncertetek, mennyire ismeritek az országot, az itteni zenéket, filmeket, városokat?
Nagyon szeretjük Szabó Gábort (legendás magyar dzsesszgitáros és zeneszerző) és Zalatnay Sarolta is érdekes! Azt hallottuk, hogy Budapest fantasztikus város és nagyon várjuk már, hogy a turné elérjen hozzátok!