Timecop1983 | Álmodozó, nosztalgikus és romantikus
Holland synthwave a NewRetroWave holdudvarából: Timecop1983
Az év utolsó Demogorgon Partyján az idén harminc éves Száguldó bosszú előtt tiszteleg az A38 Hajó egy olyan nemzetközi programkínálattal, ami négy, nemzetközileg is elismert feltörekvő synthwave producert hoz össze a synthwave két fellegvárának, a NewRetroWave és a Blood Music holdudvarából. Előbbi kiadó egyik húzóneve a holland Timecop1983, aki a november huszonötödikei első magyar fellépése előtt mesélt nekünk zeneírásról, a nyolcvanas évekről és persze a Stranger Thingsről is.
Mesélj a kezdetekről! Minek a hatására kezdtél zenét írni?
Tizenkét éves korom óta írok zenét, egy barátom hatására. Ő mutatta meg még egy franciaországi vakáció során, hogyan rak össze dalokat pusztán egy számítógéppel. Megismertetett a programmal, nekem pedig jó szórakozásnak tűnt. Szóval adott pár floppyt, rajta a Scream Trackerrel és pár samplerrel, de mivel semmilyen zenei előképzettségem nem volt, fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok. Csak az járt a fejemben hogy menő lenne saját zenét írni, ezért folytattam a kísérletezést és egy idő után egyre jobb lettem, már össze tudtam rakni egyszerűbb dalokat. Ez még jobban felcsigázta az érdeklődésemet és azóta sem hagytam abba a zenekészítést.
Bár egy idő után már olyan számokat tudtam írni, amilyeneket csak akartam, nem fókuszáltam semmire. Mindenféle stílusban kipróbáltam magam a raptől a heavy metálig, de sosem fejeztem be semmit. Ezt megunva eldöntöttem, hogy vagy lehorgonyzok egy stílus mellett vagy abbahagyom a zenélést. Pont akkoriban volt a Drive premiere, én pedig beleszerettem a filmzenébe, a synthwavebe. Úgy éreztem, ilyen dalokat akarok én is írni, így el kezdtem próbálkozni és úgy voltam vele hogy ha nem megy, abbahagyom a zenélést.
Pár hét után összeraktam a Childhood Memories című számot és feltöltöttem Soundcloudra, akkor változott meg minden. Hirtelen rengeteg ember figyelt fel rám, ez pedig arra motivált hogy folytassam. Így kötöttem ki a synthwavenél – és ez a szerelem máig megmaradt.
Ahogy említetted, nem volt semmilyen zenei előképzettséged. Ez áldás volt vagy inkább átok?
A kezdetben abszolút átok volt. Fogalmam sem volt róla, mit csinálok és minden amit írtam, borzalmas lett. De szép fokozatosan, ahogy egyre jobban beleástam magam a Scream Trackerbe és elkezdtem önállóan összerakni a programmal érkező számokat, egyre jobb lettem. Megtanultam dallamokat írni és egy idő után meg tudtam valósítani azokat is, amelyek a fejemben voltak. A folyamatos kísérletezés révén egyre jobb lettem.
Néha azt kívánom, hogy bárcsak tanultam volna mondjuk zongorázni, mert így rengeteg időbe telik összerakni egy olyan dallamot, amelyik illik például egy basszus sávhoz vagy akkordmenethez. Fiatalkoromban nem ez érdekelt, de most már azt kívánom, bárcsak kényszerítettek volna rá!
Hogyan írnád le a zenédet valaki olyannak, aki még nem hallotta?
Álmodozó, nosztalgikus és romantikus. Próbálok a synthwave visszafogottabb oldalára fókuszálni, nevezzük a stílusomat mondjuk dreamwavenek. De élőben persze inkább a táncolhatóbb számok dominálnak.
Mi vonz a nyolcvanas években? Mit gondolsz, miért lett olyan népszerű az évtized esztétikája az elmúlt pár évben?
1983-ban születtem, szóval inkább a kilencvenes évekhez tartozom, nem a nyolcvanasokhoz. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy teljes mértékben értékeljem azt az évtizedet, de a szüleim sokat hallgatták a rádiót, így sok dal megmaradt. Emlékszem volt egy kazettánk, ami állandóan szólt, én pedig énekeltem a számokat – és azt hiszem ez a hangulat vonz igazán. Nem tudnám megmondani, pontosan miért, de úgy érzem, a nyolcvanas évek zenéjében sokkal több érzelem volt, mint a mostani popban. Szerintem ezért lehet az, hogy a korszak által inspirált dalok manapság olyan népszerűek, főleg ha közben modern is.
Beszélhetünk szerinted electro-synth színtérről?
Abszolút és napról napra nagyobb lesz! Főleg a Stranger Things után, úgy érzem a sorozat nagyon ráirányította a figyelmet a synthwave színtérre. De persze ettől függetlenül azért egy szubzsánerről beszélünk. Viszont most, hogy Taylor Swift vagy Jason Derulo is adott már ki synthwave-ihletésű számokat, egyre inkább bekerül a mainstreambe.
Idén kezdtél csak el élőben fellépni. Milyenek voltak az első koncertjeid?
LIVEUROPE
A program támogatója a tizenhárom európai klub összefogásából létrejött Liveurope, amelynek célja, hogy összehangoltan segítse fiatal európai tehetségek nemzetközi érvényesülését.
Így igaz, idén márciusban léptem fel először a márciusi Microwave$-en. A szervező (Don Voyage) kérdezte meg hogy szeretnék-e náluk koncertezni. Először nem tetszett az ötlet, nem akartam reflektorfényben lenni. De ő csak tovább erősködött, hogy az emberek biztos imádnák. Annyira kitartó volt, hogy elkezdett nekem is tetszeni a lehetőség, így hát eldöntöttem hogy csinálok egy koncertet és majd eldöntöm, hogy tetszik-e vagy sem. Elképesztően izgatott voltam, őszintén szólva azt sem tudom, mikor léptem fel vagy mennyit játszottam. Csak annyi maradt meg hogy egy nő rámkiabált hogy be kell fejeznem a fellépést mert bezár a hely – én meg csak néztem, hogy öt percnél biztos nem játszhattam többet! Szerencsére azóta már nem izgulok ennyire, haha!
Általában a koncerteken egy laptopot, pár kontrollert és szintetizátort használok. Utóbbiak elég jól néznek ki a színpadon is! Nem akarok olyan zenész lenni, aki csak elindítja az előre összerakott szettet, bámulja a monitort és végigalibizi a fellépés maradékát. Sajnos nem tudom magammal vinni az összes vasam az A38-ra, csak a laptopot és a kontrollereket.
Hollandia, ahonnan te is származol, igazi elektronikus zenei nagyhatalom, főleg az EDM terén. Szerinted miért van ez így?
Igen, a hollandok a világ legnagyobb EDM-beszállítói. De a techno és a house is elképesztően népszerű itt már a kilencvenes évek óta. De hogy miért? Fogalmam sincs.
A Waves című számod felcsendült a Magneto című indie sci-fiben is. Mesélj erről!
Sophia Cacciola, a film egyik rendezője keresett meg, amikor már a poszt-produkciós fázisban volt a film, hogy használhatják-e benne a dalt. Megnéztem a filmet és mivel nagyon tetszett, azonnal igent mondtam.
És mi volt a helyzet a Crossing Soulsszal? (Egy két dimenziós akció RPG, amelyet a Fourattic nevű indie cég készített.)
Nagyjából ugyanez. A Fourattic még nagyon a projekt elején megkeresett és mivel nagyon tetszett amit felvázoltak, valamint mindig is akartam zenét írni egy játékhoz vagy egy filmhez, azonnal kaptam a közös munka lehetőségén.
Én felelek majd az elektronikusabb aláfestő zenékért, amiket leginkább úgy tudok jellemezni, hogy a rám jellemző, a nyolcvanas évek által inspirált stílus egy sötétebb, komorabb változata. Chris Köbke felel majd a klasszikus zenei elemekért.
