Új dal | Európa Kiadó: Vágódj Be
Nem egy hagyományos együttes: Európa Kiadó
A 2013-ban kiadott Annak is kell után új albummal jelentkezik az Európa Kiadó. A zenekar, legfontosabb és legnépszerűbb dalaival együtt, két egymást követő estén – december 2-án és 3-án mutatja be …Valahol lenni… című új lemezének anyagát. Ennek kapcsán beszélgettünk Menyhárt Jenő zenekarvezetővel arról, hogy miért nem lesz átfedés a két este számai között, van-e olyan dal, amit már nem szeret játszani, és szó esett a zenekarhoz munkásságát bemutató digitális térről is – illetve bemutatunk egy új dalt is, Vágódj be címmel.
Három évvel ezelőtt radikálisnak nevezhető változásokon esett át a zenekar. Mennyire igazolta az élet azt a döntésedet?
Az Európa Kiadó egyfelől mindig is olyan zenekar volt, amely periódusokon és változásokon ment át. Ez jellemezte az egész történetet, mégpedig azért, mert számomra, illetve azok számára is, akik ebben a történetben részt vettek, ez így volt érdekes. Az Európa Kiadó nem egy hagyományos együttes, nem olyan, amelyben a tagok fiatalon összeálltak, amely zenekar valamikor elkezdett zenélni, és amelyben mindenki eköré szervezte az életét. Az Európa Kiadó olyan emberek köré szerveződött, akik más dolgokkal is foglalkoztak az életben, és ez a zenekari lét, csak egy része – még ha fontos része is – volt annak. Ami 2013-ban történt, az egy nagyobb változás volt a zenekar életében, egy olyan változás, amit sokféleképpen lehet nézni és értékelni. Másrészt meg persze az ember sosem tudja, mi lett volna ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy. Én nem szoktam összehasonlítgatni a dolgokat – ez a történet lett: érdekes dolgokat csinálunk benne, és izgalmasnak találom a kihívást.
Ugyanabban az évben új lemezt is kiadott a zenekar. Három év távlatából visszatekintve hogy látod azt a lemezt?
Azt a lemezt ugyebár megújult felállással készítettük, ráadásul húsz év után először írtam újra magyarul, tehát az Annak is kell több értelemben is újrakezdés volt. Az album pedig egy nagyon korai stádiumában dokumentálta ezeket a történéseket. Az az album inkább egyfajta felvetés – nem demó, az ötletgyűjtemény pontosabb megfogalmazás. Kutakodás, irány- és útkeresés. Akkor én már húsz éve nem csináltam lemezt Magyarországon, így aztán ennek a gyakorlatával sem voltam tisztában, nem ismertem az embereket, és a stúdiókat. A felvetések ugyan ott vannak az albumon, de mivel az egészet kicsit kaotikusan készítettük, az Annak is kell nem egy kész lemez. Ezért is gondoltam – mivel az anyag most már egy érettebb, kiforrottabb szakaszánál tart –, hogy egy mozaiklemez formájában, folytatva a három évvel ezelőtti munkát, az új számokkal kiegészítve csináljuk meg az új lemezt, a …Valahol lenni… című albumot.
Hogyan, mennyi idő alatt készült az új Európa Kiadó-album? Bevezetnél egy kicsit minket az új lemez kulisszái mögé?
Egy év alatt készült, de ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan dolgoztunk rajta. Sok munkánk volt benne, több helyen vettük fel, ráadásul alaposabban és jobb körülmények között készült, mint az előző lemez. Jóval célirányosabban. Fontos szerepe volt ebben Sellyei Tamás producernek, aki végigkísérte a folyamatokat.
Az A38-as dupla lemezbemutató különleges koncertpárnak ígérkezik. Mesélnél erről bővebben?
A koncert ötlete az Európa Kiadó munkásságát összefoglaló projekt, a készülődő digitális tér kapcsán merült fel. Azt gondoltam, hogy lehetne egy olyan duplakoncertet csinálni – mert az utóbbi időben repertoáron tartott dalok két estére is elegendőek –, amikor a zenekar két teljesen különböző műsort ad. Ebben az is benne van, hogy egy olyan zenekarról van szó, amelyik még két egymást követő estén sem akarja ugyanazt csinálni. Így az új dalokat is ennek a kontextusá- ban lehet elhelyezni. A két este során kétszer tizennyolc szám hangzik majd el, átfedések nélkül. Mind a két napra más „előműsort” hívtunk – azért nem használnám az előzenekar szót, mert a hiperkarmás Bérczesi Robi (december 2-án) és Frenk (december 3-án) is egy szál gitáron fog játszani.
Mi a helyzet az említett, régóta tervezett és fejlesztett Európa Kiadó digitális térrel?
Hatalmas anyag gyűlt össze, és vannak már dizájntervek is. Az egész létrehozása grandiózus munka és most éppen azt tervezzük, hogyan fogjuk az egészet megvalósítani. De a projekt valójában már készen áll arra, hogy a végső fázisba kerüljön.
A két különböző setlist kapcsán kérdezem: van olyan Európa Kiadó-szám, amit már abszolút nem szeretsz játszani, amelyiktől, ahogy mondani szokás, már herótod van?
Ha lenne olyan szám, amitől herótom van, az nem lenne a repertoár része. Az ember a műsorához pedig kétféleképpen állhat hozzá: vagy azt mondja, hogy „á, itt vannak számok, gyerünk, játsszuk el őket”, vagy megpróbálja újra és újra megjeleníteni, amit érez velük kapcsolatban. Egy adott kontextusban valamiért azt a számot akarja énekelni, és nem egy másikat. Én sosem úgy kezeltem az ilyen helyzeteket, hogy számokat játszunk, hanem úgy, hogy mindig egy teljes koncertet, egy állapotot akartam felépíteni, azért, hogy valamit közöljünk, hogy valamit közvetítsünk az egésszel. A műsort mindig úgy állítottam, állítom össze, hogy az hangozzon el, amit éppen akkor az adott elemekből – vagyis a számokból – leginkább közölni akartam, és ami zeneileg, meg minden más szempontból is a legjobban izgatott. Ez a halmaz természetesen nem mindig esik egybe a klasszikus Európa Kiadó-slágerek halmazával. De nem azért nem, mert azokat már nem szeretem, hanem azért, mert valami miatt akkor és ott éppen nem azok a legfontosabbak. Ettől még persze előfordulnak műbalhék ilyen okokból az Európa Kiadó-koncerteken, emiatt is alakult ki végül rendszeres konferanszokból a Kőkemény közlemény című performansz-számunk. Fontosnak tartom, hogy a művész olyan műsort játsszon, ami számára fontos és neki is tetszik, mert ellenkező esetben az egészből elfogy a tűz meg az izgalom. A dalokat újra és újra meg kell tölteni önmagukkal. A zenekar, amelyik csak játssza a legnagyobb slágereit, nem izgalmas.
